Indulás
Első szám: 1. évfolyam. 1. szám, 1927. szeptember 15.
Szerkeszti: Waldapfel János
Kiadó: Waldapfel János
Beköszönő szöveg
Irányelvek:
Magyar nevelés. Ily címmel útnak indítok egy új, a maga nemében egészen új pedagógiai lapot. Az újdonság mindenekelőtt abban áll, hogy ez az új pedagógiai lap, ha anyagi, szellemi és erkölcsi erőm engedi, mindennap – kivéve a vasár- és ünnepnapokat – az esti órákban meg fog jelenni, rendesen fél ívnyi terjedelemben. Természetesen semmi sem állja útját a lap terjedelem növekedésének – csak az anyagi eszközök hiánya.
Hogy a jellegzetes külső vonások befolyással lesznek a lap belső természetére, magától érthető. Már mindennapi megjelenése teszi szükségessé, hogy e pedagógiai lap a szokovánttnál nagyobb mértékben foglalkozzék a pedagógiai napi eseményekkel: kormányintézkedésekkel, pedagógiai jellegű gyűlésekkel, kiváló emberek pedagógiai értékű nyilatkozataival, újonnan megjelent pedagógiai munkákkal, ifjúsági mozgalmakkal, iskolai ünnepekkel. Azoknak a pedagógiai érdekű jelenségeknek körébe, melyeknek ismertetése és méltatása a Magyar Nevelés feladata lesz. Bele fogjuk vonni a Magyarországon kívül való nevelés ügyet is.
Meg kell jegyeznem, hogy „Magyarország” a Magyar Nevelésben mindig a régi, igazi Magyarországot fogja jelenteni: Ferenc József és Tisza István Magyarországát. Csonkamagyarországról soha nem lesz szó ezeken a lapokon, hanem csak az egységes, a nagy, a történeti Magyarországon belül a ’’Szabad és a Megszállott’’ Magyarországról.
Ennek az egész történeti Magyarországnak szent ügyét kívánja a Magyar Nevelés szolgálni. Az egész Magyarország jelenét, de első sorban a fiatal Magyarországot, gyermekeit, serdülő ifjait és hajadonait és velük együtt minden magyar ember lelkét, mely tudatos munkával „a saját formálásának művésze” akar lenni, miként Székesfehérvár boldogult nagy papja az „Élővizek forrásá”-ban mondja. Meg akarja akadályozni a Magyar Nevelés, amennyire tőle telik, hogy magyar ember lelke „önmagának romlása” legyen, és minden magyar lelket segíteni akar abban, hogy „önmaga remekműve” legyen.
Szolgálni akarja a Magyar Nevelés minden magyar lélek nevelését, azaz növelését, növekedését: testben, lélekben, ízlésben, erkölcsben és hitben. A hit gondolatától vezetve, a szeretet erejétől indítatva, a reménytől: a jövő, ép, a múlténál különb Magyarország, a Rákosi Jenő Magyarország iránt való reménytől hajtva – akarja a Magyar Nevelés a maga hivatalát teljesíteni. Magyar akar lenni egész erejével, – magyar, ha kell, a túlzási, a heves küzdelemig, magyar, ha lehet, a győzelemig, a diadalig, a Rákosi Jenő 30 milliós magyarságának eléréséig.
Én, Waldapfel János, e lapoknak tulajdonosa, kiadója, szerkesztője és egyelőre egyedüli írója is, nem vagyok gyermek ember. Hatvan év nyomja vállamat és illik tudnom, quid valeant humeri, vagyis tudnom illik, mit ér ez az én, hatvan évtől nyomott vállam. Talán túlbecsülöm erejét, pedig nem is mondom, hogy in magnis et voluisse sat est. Nem: épen a nagy dolgokban nem elég akarni. A nagy dolgokban cselekedni vagy ami ugyanaz: nagy dolgokban szenvedni kell. Szenvedni tudok. Cselekedni fogok talán tudni. Szeretni, hinni és remélni – óhajtok egész szívemből, egész lelkemből és egész erőmből. Szeretni minden magyar embert, még azt is, ki szeretetet nem érdemel, remélni a magyarság jövőjét, mely olyan vagy még különb legyen, mint az egykori Magyarország élete volt, hinni egy szabadabb, szemérmetesebb és, szentebb Magyarországban. Adja Isten, hogy szeretetem, hitem, reményem, azaz a Magyar Nevelés Szeretete, Hite, Reménye ne legyen hiábavaló!
Budapest, 1927. szeptember havában. Wajdapfel János
A lapról
Pedagógiai napilap. A beköszöntő szövegben azt ígérik, hogy vasárnap és ünnepnapok kivételével mindennap meg fog jelenni. Ezt finanszírozási és egyéb gondok miatt szinte soha nem tudják tartani. Gyakoriak az összevont számok (például a 3-4. deccember 14-én). A lap magát a sürgős pedagógiai feladatok közlőjének és a tudományos élet érték- és mértékromlásának felszámolójaként definiálja. Waldapfel János a tulajdonos, a kiadó a szerkesztő és néhány kivétellel a Magyar Nevelés egyedüli írója is. Közöl magyar vonatkozású külföldi híreket. Öntudatra buzdítja a fiatalokat. Nagy hangsúlyt fektet az antiszemitizmusra. Mellékletek formájában fordításokat közöl.
Történet
A 2. számot csak december 8-án adják ki, mert nyomdát váltottak (Klein Sándor Kő- és Könyvnyomdája helyett „Élet” Irodalmi és Nyomda Rt.). A 2. évf. 7-8. számától (1928. márc. 6.) hirdetések is helyet kapnak a lapban. A 2. évf. 9. számától ((1928. június 12.) dr. Schneller Margit a segédszerkesztő. A lap folyamatos anyagi nehézséggel küzd – Waldapfel maga finanszírozza a megjelenést. 1928. július 15-től havonta megjelenő folyóirattá alakul, de a következő és egyben utolsó szám csak szeptember 15-én jelenik meg.
Néhány téma
- Sürgős pedagógiai feladatok
- Egyke-probléma pedagógiai kérdés
- Anomáliák a középiskolai zárthelyi írásbeli dolgozatok terén
- Van-e az egyetemen erkölcsi irányú nevelés?
- Amerikai újságok hazug hírei egyetemeinkről
Befejezés
Utolsó szám: 2. évfolyam. 10-12. szám, 1928. szeptember. 15.
Szerkesztő: Waldapfel János
Kiadó: Waldapfel János
Magyar Médiatörténet 