Politikai napilap
Első szám: 1900. február 2.
Utolsó szám: 15.évf. 17.sz. (1914. márc. 29.)
Főszerkesztő: Pályi Ede
Szerkesztőség: Budapest, 4. kerület, Gránátos utca 8.
Kiadó: Magyar Szó Kiadó Rt., Budapest, 4. kerület, Sarkantyús utca 3.
Beköszönő szöveg
Magyar politika Saját magunk erejéből teremtődtünk. A magunk képére alkothattuk ezért magunkat. Ujság mivoltunkban szabadok,függetlenek ezért lehetünk. Ámde elvek, kitűzött feladatok minket is kötnek. Vezérlő elvünk: magyarrá segítni Magyarországot. A magyar szót akarjuk diadalútján vezetni, a magyar érzést kivánjuk minden magyar honpolgár szivében dobogtatni. Olyan feladat ez, amelyért érdemes volt megszületnünk. Érdemes volt, de szükséges is. Országunk határának körvonalait fenyegető sötétséggel árnyékolja be az ellenség. Országunk földrajzi határvonalait keresztültöri a külső és belső ellenségnek: a mi nemzetiségeinknek és az ő hátterüket támasztó külső népeknek az ölelkezése. A nemzeti ellenségnek kettős gyűrűje ropogtatja ekkép a derekunkat. Új irányzatok támadtak, új alakulások támadhatnak a közéletünkben. Úgy mondják, hogy ezek a nagy Békét teremtették meg. Valószínűleg azt a békét, mely tüz és a víz találkozásakor küzdelem végén tényleg létrejön, ha vagy a tüz elsenyved, vagy a víz megy párába át. A tilos zsarátnok márbuvik a hamu pora alól, már csókolgatja éhes tüzes nyelvével a szabadelvü épitmények gerendázatját, a lappangó csempész-tüz fekete bűzös füstje már omolyog, már hömpölyög a politikai közélet nyilvánossága felé. Vállakoznunk kellett e serczegő, sistergő, harapodzó tüz ideje korán elfojtására, mert Magyarhonban a magyar szó politikája csakis a régi szabadelvü párt oszlopzatán és gerendázatán épülhetett föl és épithető tovább. A Magyar Szó zászlaját ezért bontottuk ki. Nagy élethalálra szóló harcz vár még a magyarságra a nemzetiségi csatatéren. Segitö erőket kell keresnünk. Ki lehetne erősebb küzdőtársunk a küzdelemben, vezérünk a győzelemre, mint királyunk: a magyar király. Törekedjünk egyesíteni a Habsburg-dinasztiának és a magyar nemzetnek közös együttes érdekeit eg ykérlelhetetlenül sovinisztikus magyar politikába! Boldogok vagyunk, hogy ezt az elvet, ezt a kívánalmat a >>Magyar Szó<< zászlajára, íme! kiirhattuk. Minö látókör tárul szemeink elé! Hüséggel, a nemzeti lélek minden szivdobbanásának hevével megnyerni a dinasztiát egyabszolut magyar fajpolitika vezér szellemévé! Ez a kivánság legyen ezentúl a magyar politika kategorikus imerativusa. Ez az elv legyen ezentúl a magyar politika egének mindörökre világító napja. Hajh, mert hát egy világító napnak áttörő súgárira különös szüksége van ma a hazának, amikor egyébként minden világtájak felöl a sötétség fellegei tornyosulnak a régi magyar szabadelvűség térségei fölé. Ami sikere eddig is volt a magyar fajpolitikának, mindazt egyedül a társadalmi szabadelvűség uralkodó elvének köszönhette. Bármenyni előjogot követelt is magának a főuri rend, az ő parancsoló szava ellenmondás nélkül eddig nem terjedt túl a kaszinók falain. És a társadalmi megférés tiszta buzája közzé a széthuzásnak bármennyi konkolyát hintette is a papuralom elve, a klérikalizmus: az elszórt konkoly termését mindeddig gyomnak nézhette a maygar nép és gyomlálgatta is a magyar szabadelvű kormányzati rendzser. Most azonban, ha nem csalnak az elöjelek, az idő sarka éles csikorgással nagy változásokra készül befordulni. Mert tévedés azt hinni, hogy csak a hatalom kezelésének személyek szerint végbemenendő cseréje éli fejlődését. Igaz, a külső tünetek ma még alig mutatnak egyebet annál, hogy a kiéhezettek hét sovány esztendeje elnyelni készül a régieket, a kövérebbnek látszókat. Valósággal azonban jól meggondolandó, hogy nagy országos vállakozások, a közélet minden zege-zugába behatoló fölforgatási törekvések sohasem mehetnek végbe valamely általános vezető elv fonala nélkül. És ez a vezető elv az uj fordulatok számára az oligarcha és a klerikalizmus uralma akar lenni.
Magyar Médiatörténet 