Magyarország (1891-1893)

A lap megjelent 1891. január 1. és 1893. november 23 között.

I. évf. 1. szám: 1891. január 1. Budapest

Felelős szerkesztő: Clair Vilmos.

Megjelenik: hetente.

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: Budapest, VIII. kerület, Üllői -ut 22. szám, II. emelet.

Beköszönő szöveg

„Az új esztendő Megváltozott czimmel, de változatlan programmal lép lapunk az új esztendő első napján a t. olvasóközönség elé. A „Magyarország”, melynek e czimen első számát veszi az olvasó, az marad, a mi volt a „Keresztény Magyarország”. Tántoríthatatlan hive, zászlóvivője és lapja a törvényes alapon álló keresztény önvédelemnek, melyet általánosan „antiszemitizmus” néven ismer az ország közönsége. Programunk is marad a régi, mely a lap homlokán e két rövidke, de jelentőségteljes szóban van kifejezve: „Keresztény Magyarország”. Igen, keresztény Magyarországot akarunk, minden idegen befolyás mellőzésével s különösen az államokra és a társadalomra egyaránt közveszélyes zsidóság teljes és föltétlen kizárásával. És a mi ezen követelésünket és programmunkat illeti, a jövőben sem engedünk belőle egy hajszálnyit sem. Biztositékul ezen ünnepélyesen tett igéretünket illetőleg azt hisszük, elég, ha négy éves multunkra hivatkozunk, melynek folyama alatt olvasó közönségünknek állandó alkalma volt meggyőződnie arról, hogy mi hiven és rendületlenül kitartottunk a zászló alatt, a melyet március 15-én a magyar nemzet függetlenségének emlékezetes évforduló napján, négy évvel ezelőtt kibontottunk. Az a változás tehát, a melyet ezúttal tisztelettel bejelentünk, egyedül és kizárólag csak a lap czimére vonatkozik. Egyszerüsitjük a lap czimét, hogy a jövőben elejét vegyük ama rendetlenségeknek, melyekkel eddig a szerkesztőségünkhöz czimzett levelek, csomagok s egyéb küldemények kézbesitése járt s hogy egyszer s mindenkorra megszüntessük ama zabarokat, a melyek a lap hosszú czime miatt, olyan gyakran előfordultak s akadályozták szerkesztőségünk és előfizetőink között a közvetlen érintkezés gyorsaságát. Meg vagyunk győződve, hogy előfizetőink épen olyan szivesen fogják fogadni a „Magyarországot”, mint fogadták lapunkat eddig s azt – mely a maga nemében ma is még az egyetlen lap az országban –az új esztendőben nemcsak a maguk részéről fogják támogatni. előfizetéseikkel, de igyekezni fognak azt a keresztény magyar nép köreiben tovább is terjeszteni és előfizetésre ajánlani. Vezércikkeinket ezentúl is: Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferencz, Kudlik János és Veres József orsz. képviselők, Inczédy László és a szerkesztő, – ismeretterjesztő és tárcsacikkeinket pedig a keresztény magyar irodalom ismert nevü tagjai, köztük: Erdélyi Gyula, Madarassy László, Vay Sándor gróf, Paral Bertalan, Németh Ignácz, Zilahy Gyula, Békefy Antal stb. fogják irni. Állandó tudósítóink a külföldön: Dr. Böhlert Károly (Berlin), Vallier Gyula (Páris), Skalla A.C. kapitány (New York) és Horváth Kálmán (Cleveland-Ohio), Dr. Hoffmann János (Bécs), Balla Béla (Szt.-Pétervár) és Czaich Gilbert (Róma), a kiknek igéretét birjuk, hogy az új esztendőben is munkatársaink lesznek s az európai államok és Amerika keresztény és antiszemita mozgamairól időnkint kimeritő jelentéseket fognak küldeni lapunknak. De egyébként is minden lehetőt el fogunk követni, a „Magyarországot” minél változatosabbá tegyük, úgy hogy abban az olvasó közönség ne csak a politikai és társadalmi élet nevezetesebb eseményeit találja meg, de egyszersmind kellemes szórakozást is nyerjen. Hisszük, hogy a keresztény közönség az új esztendöben is méltányolni fogja ezen igyekezetünket s előfizetésével hozzá fog járulni, hogy „Magyarország” fokozatosan erösbödjék, izmosodjék és virágozzék. És ebben a reményben, ezzel a kérelemmel, mindnyájunk számára boldog új esztendőt kíván: A ’Magyarország’ szerkesztősége”

TÖRTÉNETE

Indulása

A Magyarország a katolikus sajtó kiemelkedő képviselőjeként indult útjára 1891. január 1-én, mint a Függetlenségi Párt egyik jelentős hetilapja. A liberális fejlődés eszméinek ellenpontjaként határozta meg magát, és szélsőségesen antiszemita attitűd jellemezte. A folyóirat céljának tekintette, hogy kielégítse a keresztény társadalomnak szóló lap-hiányt. Kizárólag keresztény jellegű és irányú folyóirat volt. Munkatársai elkötelezett küzdelmet folytattak a keresztény vallás-erkölcsökért, továbbá céljuk volt a keresztény tőke védelme. „Olyan lapot adunk a keresztény nagy közönség kezébe, a melyet a családfő minden aggály nélkül vihet be a házi szentélyébe s a nő pirulás, a gyermek veszély nélkül olvashat.” – írják egy helyütt.

Egyedi jellemzők

Olvasói

A katolikus polgárság olvasta.

Munkatársak

Munkatársak: Istóczy Győző, dr. Komlóssy Ferencz, Kudlik János, Veres József, Inczédy László, Erdélyi Gyula, Madarassy László, Vay Sándor gróf, Paral Bertalan, Németh Ignácz, Zilahy Gyula, Békefy Antal, Dr. Böhlert Károly, Vallier Gyula, Skalla A.C. kapitány, Horváth Kálmán, Dr. Hoffmann János, Balla Béla, Czaich Gilbert, Dávid Sándor, Clair Vilmos, Toldy Ferencz, Degré Alajos, Szemnecz Emil, Veres József.

Magyar Szalon 1893. (28) A Sajtó. 709-712, A napisajtó vezérei képmelléklet

 

Politikai hovatartozás

A Függetlenségi Párthoz tartozó szélső jobboldali folyóirat.

Utolsó évei

Utolsó szám

VII. évfolyam 48. szám: 1893. november 23. Budapest

Felelős főszerkesztő: Clair Vilmos

Megjelenik: hetente.

Szerkesztő és kiadó hivatal címe: Budapest, VIII. kerület, Üllői -ut 22. szám, II. emelet.

Leköszönő szöveg

„Keresztény Magyarország” Cimében és alakjában megváltozva, de tartalomra nézve gazdagabban kerül kapunk mai száma az olvasó elé. Megváltoztattuk cimünket, mert „Magyarország” cimmel december közepén egy napilap, az orsz. függetlenségi és 48-as párt lapja, indul meg Budapesten s mert ez a cimazonosság kölcsönösen zavarokat okozhatna levelezéseink és pénzküldeményeink kézbesitésében, a lapok pontos expediálásában s általában az adminisztráció minden részleteiben, a mi pedig egyik főfeltétele minden hirlapvállalatnak. A „Magyarország” tehát ezentul régi cimén, mint „Keresztény Magyarország” fog megjelenni. Azon a cimen, melyen megindult s mely kezdettől fogva állandóan programmja volt. Megváltozott lapunk alakja is. Egyrészt azért, hogy jobb papirost, másrészt pedig, hogy állandó regény- és adoma-mellékletet adhassunk, könyvalakban, hogy az olvasóink idővel beköttethessék. Regényeinket, melynek „Bünös-e Magdolna?” a cime Királyfalvi Gerhárt György, az ismert iró szolgáltatja, a kinek már több sikerült regénye forog a magyar közönség kezén. Adomatárunk mindig jó történeti és társadalmi adomákat és szójátékokat fog tartalmazni. Ezenkivül december hó 1-től kezdve, tehát már jövő számunkkal egy új rovatot is nyitunk, mely a katholicizmus s illetöleg a keresztény eszme vezérfiait, egyháziakat és világiakat, egyaránt arcképben fogja bemutatni a keresztény közönségnek. Ime, röviden összefoglalva, ama változások, melyeket ugy olvasóközönségünk, mint lapunk terjesztése érdekében szükségesnek találunk a jövőre nézve. Lapunk programmja és iránya változatlanul marad a régi, melyet cimünk is büszkén hirdet, „keresztény Magyarország”. Isten nevében, ezzel a programmal kívánjuk folytatni küzdelmeinket, minden ellen a mi ezen kívül áll. És megvagyunk győződve, hogy a keresztény közönség méltányolni és előfizetésével a jövőben is támogatni fogja ezen küzdelmünket s törekvéseinket. Budapest, 1893. november 30-án. A „Keresztény Magyarország” kiadó hivatala

Érdekességek

Az újság felépítése:

• 1. cikkek
• 2. rejtvények és talányok
• 3. adomák és szójátékok
• 4. közgazdaság
• 5. szerkesztői üzenetek
• 6. hirdetések

Felhasznált irodalom

Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918. Corvina Tudástár, 2008

Buzinay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Haza és haladás alapítvány, 1993

Csuri, Fenyő, Márkus, Mucsi: A magyar sajtó története. Budapest, Tankönyvkiadó, 1977.