Első megjelenés: 1932. április 6.
Felelős szerkesztő: Trócsányi Zoltán
Megszünt: 1932. április 7.
Megszünés oka: valószínűleg megoldódott a sztrájk
Beköszöntő
Lapbetiltás és szedősztrájk
A belügyminiszter ma este, a törvényben biztositott felhatalmazással élve, betiltotta a szocialisták lapjának, a Népszavának további megjelenését. Erre a kormányintézkedésre, a szedők szakszervezete azzal válaszolt, hogy az összes lapnyomdákban egynapos sztrájkot mondott ki. Szerdán reggel tehát a budapesti napilapok nem jelennek meg. Mi a Reggeli Hireknek ezt a számát és esetleg a következő számait azért adjuk ki, hogy a közönség megbizható értesülések és tudósitások nélkül ne maradjon.
A belügyminiszter elhatározásának más helyen megtalálja az olvasó, de a józan közönség e nélkül a magyarázat nélkül is teljességgel tisztában van azzal, hogy tovább már szó nélkül nem lehetett tűrni azt a féktelen izgatást, mely országosan folyik, melynek tűzcsóvái hol itt, hol ott gyulladnak föl s mely galád vakmerőségében és lelkiismeretlenségében legutóbb már odáig is elment, hogy nyílt lázadásra, sőt fegyveres megmozdulásra izgatott.
A magyar közönség is tájékoztatva van azokról a komolyszándéku erőfeszítésekről, melyek Európaszerte, a nagyhatalmak kezdeményezésére avégből történnek, hogy a földrész válságát, elsősorban pedig a Duna-menti államok válságát megoldják. Remélhetünk egy jobb jövőt és remélhetjük a magunk helyzetének belátható időn belül való lényeges javulását. Ám a népszövetség pénzügyi bizottsága éppen most állapitotta meg azt, amit magunk is jól tudunk, hogy addig még rendkivüli nehézségeket kell leküzdenünk, hogy az uj termésig néhány olyan hónap vár ránk, amikor az eddiginél is jobban meg kell feszítenünk minden erőnket és áldozatos bizonyságát kell adnunk önuralmunknak és kitartásunknak.
Ezt a válságos pillanatot, sorsunknak ezt a nehéz fordulóját használta föl a szocialista ujság arra, hogy olyan eszközökkel, amelyeknek alkalmazása egyszer már katasztrófába vitte az országot, a végsőkig szitsa az elégületlenséget, gyengitse a nemzet ellenálló erejét, felszabaditsa az anarchiát, a pusztulásnak és országromlásnak gyilkos szellemeit. Elemi kötelességét mulasztotta volna el a kormány, ha ezt a vakmerő rombolást, önző párthatalmi céloktól fütött lázítást tovább is ölbetett kézzel nézi és kiszolgáltatja neki az ország rendjét, biztonságát, esetleg azt a lehetőséget, hogy egyáltalában jobb jövő köszöntsön ránk. Nincs ország Európában, amely az ilyen tervszerü és nemzetellenes rombolómunkát ily kritikus pillanatban eltürné és legkevésbé teheti meg Magyarország, melynek egész sorsa népünknek érettségén, józanságán, a bajokkal szemben való helytállásán, a jobb jövőbe és nemzetünk hivatalába vetett hitén fordul meg.
A szocialisták sztrájkkal válaszoltak, ez a terrorisztikus lépés azonban a kormányt nem befolyásolhatja abban, hogy kötelességét teljesitse. Bármik lennének is a következmények, feleljen érte azoknak lelkiismerete, akiknek embertelen és hazafiatlan viselkedése ezt a helyzetet tudva és tervszerüen felidézte.
Az oldalt szerkesztette: Lévai Tamás
Magyar Médiatörténet 