óFolytatás: Magyarság
Első szám: 1897. október 5.
Szerkesztő: Aldor Ármin
Magyar Szalon 1897. (28) A Sajtó. 709-712, A napisajtó vezérei képmelléklet
Beköszönő
Örömtüzeknek éles melege sugárzik felénk a letűnt napok ünnepi hangulatából. A magyar nemzet híre, becse, önérzete gyarapodásnak indult a fejedelmi beszédek, és tények termékenyítő hatása alatt. Légkörünk mintha tisztult volna, s aggasztó sejtelmeink mintha eloszlottak volna. Ám vigyázni kell, hogy tespedő álom ránk ne nehezüljön, és csalódásoknak zsákmányává ne legyünk. Kihámozva az értelmet abból a halhatatlan szózatból, mely a német császárt eszményi magasságba helyezte szíveinkben, és józan mértéket alkalmazva arra a magasztos elhatározásra, mellyel királyunk az eljövendő nemzedékek mintájául megidézi történelmünknek nagy alakjait, hogy mindig szemünk előtt legyen a szenvedésben, viszontagságban, dicsőségben megnyilatkozó nemzeti kötelesség: nem szabad elzárkóznunk attól a tudattól, hogy az elismerésnek, ragaszkodásnak és bizalomnak ama fennkölt szavai és tárgyai annak a Magyarországnak szólanak, amely egységes nemzeti léte, közös történelmi hagyományai, és magyar szabású műveltsége által erős, öntudatos és viharedzett állami individualitását fenntartani, folytatni és megszilárdítani törekszik. Jó társa a szövetségnek, biztos támasza a trónusnak, erőteljes szerve a közakaratnak csak egy ilyen Magyarország lehet. De hogy ilyen legyen: még sok a tennivaló. Sok polgára van a hazának, aki nem tud magyarul. Még több, aki nem érez magyarul. Pedig ennek az országnak magyarrá kell lenni, különben nem lesz ország. Az időszaki sajtó előljár a törekvésben. Az iskola is mozdít valamit. Sajnos, csak valamit. A közkorményzat lomhán cammog az iskola után. Nehézkes fegyverzetét némely tudományág is kezdi magára ölteni. Annál jobban csattogtatja szárnyait a lendületnek indult magyar művészet. Lökést, példát, irányt ezen a téren is a fővárosnak kell adni. Budapest a magyar ember szeme fénye. A nemzeti vérkeringés ereje itt lüktessen ellenállhatatlan hévvel, mert itt koncentrálódnak a nemzeti élet legnemesebb szervei. Bármennyire is összeforrott királyunk fejedelmi ténye a magyarság sarkallatos érzületével: azért arra hárítja azt a feladatot, hogy hazánk népei erkölcsi és szellemi mivoltukban teljes magyar jelleget öltsenek magukra. Azért kell ennek megtörténni, mert ilyen átalakulás nélkül a törvényben megállapított nemzeti egység csak írott malaszt és azért kell az átalakulásnak magyar szívet és magyar lelket ölteni, mert a Kárpátok belső medencéjében saját természetes súlyánál fogva csak a magyar fejnek van államalkotó hivatása. Hálás szívvel gondol minden jó polgár arra, hogy a korona nagy elhatározása rámutatott a haladás irányára. Mikor a király szobrokat emeltet azok emlékének, kik a nemzeti élet művelésében kiváltak, akkor kötelességünkké teszi a nemzeti eszme gondos ápolását, mert a királyi méltóság egy kristálylencse, mely vakító fényt nyer a hűségnek benne összegyűlő nemes tüzétől. De a melegségnek, fénynek és hatalomnak kútforrása a nemzet a maga közmunkájával, akarásával, haladásával, ragaszkodásával és önfeláldozásával. A fénynek, hatalomnak és erőnek ez a kútforrása még mindig nem egységes, mert még mindig nem teljesen magyar. És miként a színképelemzés megmutatja a világtestek különböző anyagát, aként a korona kristálylencséjében is feltűnik olykor a még be nem olvadt színek visszaverődő hatása. Ezen idegen színek beolvasztásánál Budapestre nagy feladat háramlik. Egy ilyen nagy test idegszálai nem végződnek a város sorompóinál, hanem elvezetnek az ország minden szögletébe. Az itt megpendített húr végigrezdül az egész országon. Amelyik eszme itt kipattan, annak igazságát ölébe veszi a léghullám, és elsodorja minden városba és minden faluba. Nincs tehát sürgősebb kötelessége a fővárosnak, mint az hogy teljes magyar legyen. Mert most még nem magyar. A közforgalomban sok az idegen elem. A család sem beszél minden tűzhelynél magyarul. Az unalomig sok német újságot fogyaszt a közönség. Némely üzletben németül fogadják a vevőt. Bizonyos körökben német a távolsági nyelv. Ilyen közszellem nem képes azt az ellenállhatatlan hatást kifejteni, mely a vidék lelki életének magyaros átalakítására szükséges. Ha azok a hírlapok, melyek a nemzeti ügynek naponként értékes szolgálatokat tesznek, minden tűzhelyhez behatolhattak volna és kiterjesztik hatásukat, akkor a Reggel Újság számára csak a tarlózás feladata várna, s a főváros magyar szelleme olyan intenzív súllyal nehezednék máris az országra, hogy az egy akol eszméje gyorsan közelednék a megvalósulás felé. De mit el nem érhetének küzdő társaink, azt hívő reménnyel igyekszik foganatba venni a reggeli újság. Mi eljutunk mindenüvé, behatolunk a legszerényebb háztartásba, olvasmányt nyújtunk mindenkinek, és szent buzgósággal teszünk kísérletet arra, hogy haszonnal olvassák rovatainkat, jó szolgái legyünk a közérdeknek, ébresztői a magyar nemzeti érzelmeknek. Ellenőrei a közromlásnak, védői az igazságnak, és virrasztói a hazafiságnak. E törekvéssel szemben teljes jutalmat nyújt nekünk az erkölcsi elismerés.
Utolsó szám: 1900. jún. 30.
Szerkesztő: Fényes László
Leköszönő:
Itt, e helyen hol mindig csak közügyekről szóltunk eddig, ez egyszer magunkról, a Reggeli Újságról kell szólanunk. A Reggeli Újság külső formájában holnaptól megváltozik, hogy azokat az eszméket, a melyeket negyedfél éven át hiven s –bátran elmondhatjuk: – jelentékeny eredménynyel szolgált, ezentúl még hathatósabban eredményesítse. A Reggeli Újság beolvad a holnap: 1900. július 1-én meginduló Magyarság czimü napilapba. A Reggeli Ujsag szerkesztősége ezentúl a Magyarság-ot fogja szerkeszteni s annál hathatósabban munkálkodhatik, mert a szerkesztőség több kiváló publicistával és hirlapíróval gyarapszik. A Magyarság felelős szerkesztője ezentúl is Fényes László lesz, a ki eddig a Reggeli Ujság szerkesztését vezette. Főszerkesztőnek pedig a Magyarság-hoz Bartók Lajost, a kiváló írót sikerült megnyerni, a kivel együtt mindannyian mindig azokért az eszmékért fogunk küzdeni, a melyek az újság olvasói előtt jól ismeretesek. Most, mikor mint Reggeli Ujság utoljára jelenünk meg a közönség előtt, legyen szabad nekünk őszinte köszönetünket kifejezni azért a hathatós támogatásért, a melyet a mi közönségünk irányunkba tanúsított. Büszkén mondhatjuk, hogy a ki egyszer megismerte lapunk irányát, az nem vált meg tőlünk. Kevés lapnak van olyan állandó előfizető közönségnek, mint a Reggeli Ujság-nak. És ez mert így van, arra kérjük közönségünket, hogy azt a bizalmat a melyet a Reggeli Ujság iránt tanúsítottak, ruházzák át a Magyarság-ra is. Mi ugyanazok maradunk elveinkbe, meggyőződésünkben, mint a kik eddig voltunk. Kiváló tisztelettel A Reggeli Ujság szerkesztősége
Megszűnés oka: beolvadt a Magyarság című ujságba
Története
Az első ingyenes budapesti napilap.
1897. október 5-én jelenik meg, Cséry Lajos szerkesztésében. Alcíme Hasznos Újság – ingyenes újság; hasznossága arra utal, hogy hirdetésekből kívánja fenntartani magát. Induláskor 60 ezer példányban, 1898-ban 80 ezerben nyomják. Mintája a La Presse (Émile de Girandin).
Tulajdonosa egyben a fővárosi köztisztasági vállalat tulajdonosa is volt: a lapot a kukásautók hordát szét a városban.
1898-ban ingyenessége megszűnik, 1 krajcárba kerül, 1900. jún 30-tól címe Magyarság.
Készítette: Fazekas Máté
Magyar Médiatörténet 