Folytatás: Köztársasági Ujság
Első szám: 1877. november 15.
Utolsó szám: 1918. november 15.
Képes krajcáros napilap.
Wodiáner Fülöp indította, mely először szerzett engedélyt utcai árusításra.
Különlegessége az volt, hogy címlapján nem vezércikket, hanem metszetet közölt, s hangvétele is az utca emberéhez lett igazítva.
Digitális példányok: https://adt.arcanum.com/en/collection/Budapest/
Története itt olvasható: https://adt.arcanum.com/en/view/Budapest_HarmincEv
“A német szellem s a német szó kénytelen volt lépésről-lépésre hátrálni, bár szívósan ragaszkodott minden talpalatnyi térhez, amiben buzgó előharczosai voltak a német lapok, amelyek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a magyar sajtó hatásának ellensúlyozására. Nagy olvasó közönségük lévén, anyagi erejük is jóval felülmúlta a magyar lapokét. Egymásután keletkeztek a német lapok, melyek közül egy-kettő már képek közlésével is igyekezett a tömeget magához hódítani. A magyar sajtónak a némettel szemben nagy hátránya volt az, hogy nem tudott a néphez férkőzni. Örökké csak a magas politikával foglalkozott s olyan választékos nyelven, melyet a köznép megkedvelni s talán megérteni sem tudott. Ezen a sajnálatos állapoton kellett valamiképen segíteni. A kis polgárokat és a gazdanépet kellett valahogyan az ólombetű birodalmába bevonni, mert így lehetett felvilágosítani, oktatni, a szépért-jóért, nemesért lelkesedést ébreszteni, a közélet és a politikai irányadó eszmék iránt az érdeklődést fölkelteni. (Bajza József)
“Wodianer tehát elsősorban a népet akarta megnyerni. Mint gyakorlati ember és tapasztalt férfiú, jól tudta, hogy ehhez első feltétel az, hogy lapja olcsó legyen és magyaros köntösben jelenjen meg. Egyszerű, világos, magyaros, mindenki által könnyen megérthető stílusban kell szerkesztetnie lapját….
A Budapest szerkesztésével HuszárImrét, a jónevü irót bizta meg, aki jelenleg diszes állást tölt be a külügyminisztériumban. Az első szám megjelenése nem kis feltűnést keltett a fővárosban. Eddig csak a szépirodalmi lapok jelentek meg képekkel. De az igazán szokatlan volt, hogy egy lap a vezércikk helyén aktuális képet hozzon. …
Eleinte csak nyolc oldalon jelent meg és négy emberből állt az egész szerkesztősége. …. Egyre többen vásárolták s a polgári osztály lassankint lelkébe szívta azt a hazafias szellemet, amely a Budapest hasábjainak minden sorából kiáradt.
A magyar országgyűlési ellenzék nem helyeselte Bosznia és Herczegovina katonai megszállását, amelyre a monarchiának a berlini kongresszus adott felhatalmazást. Kossuth Lajos is elitélte ezt a kalandos vállalkozást s természetes, hogy a Budapestis ellene foglalt állást. Ez a magatartása teljesen megfelelt a közvélemény hangulatának. Mikor aztán mégis megtörtént a mozgósitás s a felkelők mindjárt a bevonulás első napján a Vilmos huszárok egy egész századát felkoncolták s csak Milinkovicsvezérkari százados, PaczonaIstván, századparancsnok, a »maglási hős« és hét huszár maradt életben, a Budapestnapról-napra bő tudósításokat és megrázó csataképeket hozott a boszniai hadjáratról. A közönség ekkor mohón kapkodta a lapot s az előfizetők száma is megtízszereződött.
Az év folyamán Huszár Imre megvált a lap szerkesztésétől, amelynek ekkor már Vasárnapi Szünórákcímén állandó heti melléklete volt. Egy ideig Papp László kiadóhivatali tisztviselő neve szerepelt a lapon. A kiadó nemcsak jó hazafi, de kitűnő üzletember is volt. Már 1878-ban, mikor az utcai lapárusításnak még híre-hamva sem volt, engedélyt kért Thaisz Elek főkapitánytól, hogy Szent István-napján az utcán árusíthassa a Budapest-et. A főkapitány ezt meg is engedte s augusztus 19-én egész nap nyomták a Budapest-et. Másnap azután egy csomó hordár óriási nyalábokban vitte a Budapestet a népesebb utcákba s a kiadó itt is jól számított. Közel húszezer példány fogyott el alapból.
A Budapest szerkesztését ezután Zoványi (Jánoska) egy volt katholikus pap vette át, de csakhamar egy újonnan megindított laphoz pártolt át s Bajza József kivételével magával vitte az egész szerkesztőséget. Wodianer azonban már előbb megtudta, hogy Uj-Budapestnéven akar megindulni az uj lap s a fővárosnál bejelentette, hogy ezentúl a Vasárnapi Szünórák Uj-Budapest cím alatt fog megjelenni. Erre az elpártolt szerkesztőség kénytelen volt lapja címét megváltoztatni. Külső formára, beosztásra azonban teljesen a Budapest-etutánozta, annak szelleme és tartalma nélkül. Nem is bírta ki sokáig a versenyt a Budapest-tel s csakhamar megszűnt, Jánoska pedig visszatért az egyházi rendbe.
Kiválása után nemsokára Brankovics György vette át a lap szerkesztését, aki gyújtó hatású vezércikkeivel és szellemes tárcáival csakhamar kedvence lett a Budapest olvasótáborának, mely az ország legtávolabbi vidékéről is hozzáfordult tanácsért. A nyolcvanas évek elején már rendkívül megerősödött a lap. Wodianer új, modern gépet szerzett be s a lap hátulján nem az állott többé, hogy nyomatott Wodianer F.kiadótulajdonosnál,hanem ez: forgó (rotáció) gépén, végnélküli papíron. Ezen a gépen egy óra alatt több példányt lehetett nyomtatni, mint az előbbül egy fél nap alatt.
Izgalmas események történtek ekkor, amelyek újabb nagy elterjedést biztosítottak a lapnak. Majláth országbíró meggyilkolásán kívül ott volt az egész országot lázba ejtő tiszaeszlári per, meg a képviselőválasztás. Volt tehát szenzációs anyag bőven s az előfizetők száma oly rohamosan szaporodott, hogy harmincezernél is többre emelkedett s a napi elárusitás is ugyanennyire növekedett. …
Brankovics 1884-ben megvált a laptól s ekkor Gracza György vette át a szerkesztését. Ő már előbb is irt bele vezércikkeket. Magyaros irálya, elvhűsége, puritánsága, érző szive és világos ítélete hatalmas erkölcsi tőke volt a lap szolgálatában. … (Forrás: https://adt.arcanum.com/en/view/Budapest_HarmincEv)
“Megtörtént az is, hogy Wodianer F, lapja. a „Budapest” Rózsának, az újpesti rablógyilkosnak, kivégeztetését előbb hozta képben, mint az tényleg megtörtént., E miatt akkoriban a „Typographia” megróvta a lapot, melynek az lett a következménye, hogy Wodianer úr „nemes haragjában” megtagadta a főnökilleték további fizetését és azóta nem is fizeti.
A legújabb időknek, mióta ugyanis képes lapjaink száma kettővel megszaporodott, a concurrentia szüleménye, hogy azok ismét visszaestek régi hibáikba, és a botrányhajhászat, az erkölcsöt és illemet sértő aljas szenvedélyek fölkorbácsolása egész meztelenségébel üli orgiáit hasábjaikon a nyomdászat nem nagy dicsőségére, a közmorál nem nagy épülésére. Hogy a nép ily ocsmány olvasmányok által nem művelődik, hanem aljas cselekedetekre ösztökéltetik, melynek lejtőjén alig van megállás, már a tudomány által is rég bebizonyított tény. …
A sajtónak nem az a föladata, hogy a Schenk-féle szörnyetegeket silány fűzfapoéta módjára megörökítse, hanem hogy a társadalmat mindig jó példával a becsület és tisztesség ösvényére vezesse. Ezt pedig nemcsak a napi sajtótól, hanem minden nyomtatásban megjelenő olvasmánytól követejük. (Képes napilapjaink. Faragó. Nyomdászok Közlönye 1884.)
1905-től a címlapi metszet csak 2 hasáb, a harmadikban vezércikk jelenik meg.
1910-ben 45 ezer példányban jelent meg.
A 48-as függetlenségi párt hivatalos lapja lesz, utóda a Köztársasági Ujság.
Magyar Médiatörténet 