Fővárosi Lapok (1864-1897)

Első megjelenés: 1864. január 1.

Utolsó megjelenés: 1897. június 17.

Folytatás: Új Fővárosi Lapok

Szerkesztő: Tóth Kálmán

Főmunkatárs: Vadnai Károly

Kiadó: Emich Gusztáv, magyar akadémiai nyomdász

Melléklete: Salon és Sport, a Fővárosi Lapok színes melléklete (szerk. Wohl Janka et. al.)

Megszűnésének oka: ismeretlen

A lap indulásakor egy féléves tartalomjegyzéket adott ki, beköszönő és leköszönő szövege nincs.
Szépirodalmi, elsősorban nőknek szóló napilap.

Szerk: Tóth Kálmán és Vadnay Károly, hajdan divatos novellista és regényíró

„A második hasonló [szépirodalmi napilap] vállalat, a Fővárosi Lapok volt. Megalapítója Tóth Kálmán. Ez a lap is éhomra nyujtotta olvasóinak a verset, ennek is elől volt a hátulja. Fontos napi események a negyedik lapra kerültek s a költemény, novella s egyéb finom portéka az elsőre: tartalmas ebéd, mely kezdődik a csemegéivel s végződik a levessel. … Sem előtte, sem utána nem jelent meg napilap, mely annyira meghódította volna az ország hölgyközönségét, mintez. Fehér ujság volt, melyet a mama bátran adhatott oda serdülő leánya kezébe, míg ma bizony nem győzi dugdosni előtte, a sexuális felvilágosítás és szörnyűséges napikrónika e veszedelmes korában, mely kezdve a kosaras nénin s a tyukos bácsin, … hogy megfertőztetett babalányokkal fejezze be a sort.

Hát igaz: valami vénkisasszonyos levendula-illat áradt felénk a F. L-ból …. A mának harsogó tengerében bizony elnémult a szellemesen csevegő patakocska s az édesen borongó líra. S elmerült a F. L. is.” (Ágai 1908)
„A finom ízlés kódexének tekintették ezt a lapot, s aki járatta, szinte már ezen a címen a jobb társasághoz számíthatta magát. Valami erkölcsi és szellemi nemeslevél-félének nézték az újságot annál, aki rendesen olvasta. Hiszen e finom lap, amely a napisajtóban eddig szokatlan szép és “pallérozott” magyar nyelven hirdetett morált és jó ízlést, csak a jobbaknak, az intellektuális “optimates”-eknek a művelődni vágyó, nemesebb gondolkozású olvasók köréből rekrutálódó szellemi arisztokráciának nyerhette meg a szívét s a tetszését. Ez a különös arisztokrácia, a legfelsőbb főúri köröktől kezdve a művelt városi családokon, a nemességen és a polgári gentry-n keresztül egészen a szerény falusi jegyzőlakásokig terjedt. Erzsébet királyné is állandó előfizetője volt a Fővárosi Lapoknak és Ferenczy Ida úrhölgy mindennap fölolvasta azt neki.”

A nyelv nagy szentség volt [Vadnainak] s nem csak arra ügyelt, hogy magyartalanság ne jelenjen meg újságjában, de arra is, hogy ízléstelenség vagy sikamlósság oda be ne csússzon.

Fővárosi Lapok, amelyet Tóth Kálmánnal együtt 1864-ben alapított Vadnay Károly és mindvégig ő szerkesztett, 1893-ig töltötte be [ezt] a szerepet, … s három évtizeden át (pontosan: 29 esztendeig) volt szószólója a nemes értelemben vett liberalizmusnak, terjesztője a finom ízlésnek s a nemzetközi műveltségnek, s volt nevelője az olvasónak. … Talán a Fővárosi Lapok hatása volt az is, hogy a mondott időszakban a nők többet olvastak a férfiaknál.

Virágzása idejében mintegy hatezer előfizetője lehetett a Fővárosi Lapoknak, de valószínű, hogy hatvanezren olvasták, mivelhogy akkor még kézről-kézre járt az újság és sokan okultak belőle, mert az olvasók nemcsak a szenzációs híreket keresték benne, de ismeretterjesztő cikkeket és nemesebb belletrisztikát is.

Bátor, sőt vakmerő vállalkozás volt ilyen újságot, amelynek hasábjairól száműzve volt a politika, életre szólítani. A lap beosztása is egészen a V. – teljesen eredeti – ötlete volt. Első helyen – ha lehetett – verset közölt, azután eredeti novella jött (amelyet abban az időben “beszély”-nek neveztek), utána pedig idegenből fordított elbeszélés, mindkettő folytatásokban. Ezek a közlemények elfoglalták a négylapos újságnak első két oldalát, csak a másodikon hagyva három tárcalábnyi helyet, ahol a tárca kezdődött, amely a harmadikon végződött. Aztán már az apróbb rovatok következtek, irodalom, színház, s mindenféle hírek, bel- és külföldiek, stb. Hirdetése nagyon kevés volt a lapnak, amely kizárólag az előfizetésekből óhajtott élni. Eleinte jóformán csak a Nemzeti Színház színlapját közölte a negyedik lap végén, s ez is ingyenhirdetés volt. (Milkó Izidor: Vadnay Károly és a Fővárosi Lapok. Nyugat 1924. 3. szám) http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00352/10653.htm)