Uj Fővárosi Lapok (1897)

Megjelenés: 1897. június 20. (I. évf. 1. szám)

Előzménye: Fővárosi Lapok irodalmi napi közlöny

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Beköszöntő:

A merénylet

Mert merényletet követtek el az ellen a közönség ellen, mely három évtizeden tul nélkülözhetetlen szükségét érezte egy szépirodalmi napilapnak, mely ápolja a művészetet, irodalmat és közli az eseményeket olya alakban, hogy mindenkinek kedves olvasmány legyen. Merényletet követtek el azzal, hogy nem engedték a Fővárosi Lapokat visszavezérelni régi nemes nagy hivatásához, melyet mint az intelligens magyar családok lapja évtizedeken át híven töltötte be, és politikai okokból beakarták olvasztani egy másik politikai hírlapba, hogy így az én volt előfizetőimre is ráerőszakolják a másik napilap által szolgált politikai nézeteket, felfogásokat és elveket. Kalmár szellemmel áruba bocsátották az előfizetőket és politikai okokból megakarták ölni Magyarország egyetlen szépirodalmi napilapját. Ebben az alkuvásban, ebben a merényletben nekem nem volt részem. Húsvét óta vezettem a Fővárosi Lapok irányát. Emlékezetes napon vettem át a szerkesztést, mert akkor temették édesanyámat. Azzal az erős szándékkal, mely anyám ravatala mellől ide parancsolt e lap élére, azzal igyekeztem e régebben végtelenül szeretett ujságot vissza vezérelni abba az irányba, melylyel a közönség becsületét kivívta. Ezt akarták megakadályozni. Akkor tervezték ezt ellenem, a mikor lapom olvasóköre rohamosan megnövekedett. Akkor, a mikor örömmel tért vissza a régi lobogóhoz Magyarszág minden komoly irodalmi munkása és ezer oldalról jövő elismeréssel jutalmazta törekvésemet a magyar intelligenczia. A megingatott társadalmi rend vértanui, a magyar nők, buzgó lelkesedéssel fogadták ujból lapomat és országos mozgalom készült megindulni, hogy az erkölcsmételyező szemérem rontó hírlapok helyett a család asztalán ismét a Fővárosi Lapok foglalják el régi helyüket. Ezt a törekvésemet akarták meghiusitani. De nem sikerült nekik. Nem is fog sikerülni soha! Akadtak magyar főurak, a kikből – ezer ráfogás daczára – sem veszett ki az a nemes öntudat, hogy nekik kötelezettségeik vannak a multból is, a jövőben is a magyar irodalommal szemben és első szavamra oly tekintélyes összeg gyűlt össze néhány főurnak kezdeményezésére e magasztosabb czélra, hogy az uj Fővárosi Lapok megjelenése minden eshetőséggel szemben – továbbra is biztositva van. Munkatársaim lelkes csapata lehetővé teszi, mindnyájunk egész tehetségének latbavetésével, oly kiváloan szerkesztett ujság megjelenését, mely kifogja elégíteni olvasóink legkényesebb igényeit. Az uj Fővárosi Lapoknak született munkatársa minden magyar író. Mélyen tisztelt olvasóinkon van a sor, hogy döntsenek sorsunk felett. A ki igaz híve, pártfogója az irodalomnak, nyujtsa felénk segitő kezét. Segitsen visszaállitani az ideált, melynek talapzatát megrugdosták a kalmárok, s hófehér köntösét besározta a kufár szellem. A feltámadás ünnepén bontottam ki először zászlómat, s azt ma Urnapján még magasabbra emelem még fenebben logogtatom: Tisztességet az irodalomban, Becsületet a politikában, Kölcsönös tiszteletet a közéletben! Lehetetlen, hogy a becsületes törekvést el lehessen buktatni, hogy elbukni engedje az a közönség, mely mindig hü támogatója volt minden jobb ügynek Lehetetlen, hogy cserben hagyjon az a közönség, mely oly nemes vágygyal várta a jobbat és oly buzditóan támogatott a jobbért való küzdelemben. Lehetetlen, hogy tőlem forduljon el a közönség, csak azért, hogy azokat támogassa, a kik első tettükkel megfosztják egy illuziójától, kitépik a mult nagy idők egy előemlékét és megölik a mestert, a ki irányt, nemes fölfogást, szépért való lelkesedést, nemzetért való rajongó szeretetet nevelt sziveinkben. Apáink hagyták ránk örökbe Tóth Kálmán örökségét, anyáink nevelték bennünk iránta a kegyeletet, ifju korunk minden poézisa hozzáfüzödik. Mindezt megtagadnuunk nem lehet. Hiszem és vallom, hogy a közönség mellém áll, bizom benne, hogy öügyem diadalra jut és a 34 esztendős történelmi nagy mult után az uj Fővárosi Lapok Tóth Kálmán és Vadnay Károly szellemben ujult erővel küzd majd mindama nemes czélokért, melynek zászlóvivője volt a multban. Ha akadtak nemes férfiak, a kik nagy áldozatok révén megtudtak menteni, föltudták eleveniteni ezt a lapot, nem hagyhatják el azok, a kiknek szivéhez nőtt, a kiknek mindennapi barátja volt ez előt, oly hosszu évek óta. Rosszul számitott az, a ki pénzen akarta megvásárolni, alattomban megejteni a magyar intelligenczia szine-javát és saját hiveinek megfogyot táborát ilyen közönséges módon akarta megnövelni, mert engem e támadásnál legyürhettek, de a zászló ujból magasan lobog s a ki hive volt eddig, visszatér hozzá. Mélyen tisztelt előfizetőim! Holnap kerül kezeik közé az uj Fővárosi Lapok-nak általam kiadott és szerkesztett legájabb száma. Fogadják szeretettél s nem mutassanak ajtót annak, a ki tán divatosabb mezben éveken át szivesen látott vendég volt a háznál. Nem a forma teszi a lapot, hanem a tartalom. Új Fővárosi Lapok czimen nagy gonddal összeállitott, a család benső meleg hangjához méltó hangon irott, müvészi és irodalmi igényeit teljesen kielégitő, a régebben oly szeretettel dédelgetett mintára szerkesztett ujdonság pártolását kérem, most a változó félév küszöbén A ki megtagadja mindazt, a mit mondtam, – forduljon el tőlem. Én nem vetek rá követ, de épen ezért bizalommal és reménnyel néz a jövö elé mindig szolgálatkész igaz hivük.

J. Virág Béla

Utolsó szám: 1897. július 31. (I. évf. 35. szám)

Főszerkesztő: J. Virág Béla

Elköszönő: nem található

Megszűnés oka: Megváltozott az újság címe: Fővárosi lapok és Uj fővárosi lapok: szépirodalmi napilap

NB: Virág Béla ekkor a Telefonhírmondó főszerkesztője is.
Készítette: Sándor Emese