A Magyar Világ (1902. december 21. – 1903. április 29.) Benedek Elek és Földes Béla pártpolitikától független, nemzeti keresztény-konzervatív értékrenddel szimpatizáló napilapja.
A lap programadó cikke
Hitvallás.
Budapest, dec. 20.
Indítván első útjára a Magyar Világ-ot: Isten nevével kezdjük a mi munkánkat. Övé a dicsöség, hogy heverő tollunkat ujra fölvehetjük; Őt illeti a hála, hogy a nehéz órákban elcsüggedni nem engedett; Ő adta nekünk az erőt, a lelkességet, hogy munkáljunk a mi nemzetünk üdvén, javán, Ő tett szózatossá ajkát a szegény embereknek, kik elhivtak minket a nagy munkára: jertek közénk s tanitsatok minden népeket, lelketek kincsét oszszátok meg velünk!
Indulván első útjára a Magyar Világ: Isten nevével szivünkben teszünk vallást a mi hitünkről. Hisszük és valljuk, hogy ez a mi világunk nem szivünk szerint való magyar s hogy ennek az országnak minden szegletében felcsendüljön a magyar szó, otthon érezze magát a magyar lélek: ezen munkálni utolsó lehelletig, elsőrendű kötelesség. Hisszük és valljuk, hogy a magyar sajtó csak akkor teljesit tökéletes nemzeti hivatást, ha sem politikai pártoknak, sem váltakozó kormányoknak, sem felekezeteknek, sem semmi nevén nevezendő társadalmi osztálynak szolgálatába nem szegődik, hanem pártokon, kormányokon, felekezeteken, társadalmi osztályokon felül emelkedve, igaz lélekkel keresi a magyar nemzet boldogságához vezető egyenes utat s megtalálván, sem jobbra, sem balra nem tántorodik.
Hisszük és valljuk, hogy Magyarország mindaddig nem lesz magyar, valameddig lesz ez országban egy iskola, melyben nem magyarnak nevelik a jövendő nemzedéket s valameddig a magyar nyelvű s magyar lelkű iskolai oktatást ki nem egészíti a hadseregnek nyelvben és szellemben tökéletes magyarsága. Magyar iskola, magyar hadsereg: minden magyarnak, egyező óhajlása. Ennek az óhajlásnak követeléssé kell válnia s ha azzá vált, hol a földi hatalom, mely e követelésnek ellenszegülni merjen? Hisszük és valljuk, hogy a magyar nemzeti és faji politika elsőrendű feladata a határszéleken lakó nevezetesen az erdélyi magyarság és a székelység gazdasági és kulturális megerösitése. Ezeknek pusztulását kérlelhetetlenül követeli az egész ország pusztulása. Hisszük és valljuk, hogy irodalomnak, tudománynak, müvészetnek, munkáljon azokban bár a legerősebb magyar lélek, csak ugy lehet tökéletes hatása, nemzeti erőt, nemzeti öntudatot ébresztő, tápláló ereje, ha minden intézményünk alulról fölfelé: magyar; ha nemcsak hirdetjük tollal, szóval, de meg is valósítottuk a magyar világot.
Hisszük és valljuk, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk mindaddig nem jut a mindnyájunk által óhajtott megerősödésre, valameddig a magunk dolgában való független rendelkezés jogával nem élünk. Ezzel a joggal pedig élnünk kell, ha – élni, fejlődni, boldogulni akarunk.
Hisszük és valljuk, fájdalmas érzéssel valljuk, hogy a tisztes szokások, a régi jó magyar erkölcsök meglazultak s a jók legjobbjainak kell egyesülniök, hogy a becsületesség, a tisztesség, a szemérmetesség ne bolyongjon csüggedten, számkivetetten ebben az országban, mely egykoron a családi élet tisztaságának, az adott szó szentségének, egymás megbecsülésének, az egyszerű, cicomátlan életmódnak törvényeiben minden országoknak s népeknek példaképe volt.
Hisszük és valljuk, hogy minden ház, hová az irónak könyve, az ujságirónak ujságja bebocsáttatást kér: templom, hová szentségtörő szándékkal belépni nem szabad. S mert ezt hisszük és valljuk, becsületes szívvel fogadjuk is, hogy a Magyar Világ csak komoly, közérdekü dolgokkal foglalkozik; nem kerüli a vidámságot, de annál inkább kerüli a léhaságot, llket fertőztető, jellemet rontó alacsonyságokat; s bár nem leényok, nem serdülő fiuk számára csinálunk ujságot: minden szülő nyugodtan hagyhatja asztalán a Magyar Világ-ot, gyermeke lelkének megmételyezése miatt nem kell aggódnia.
Hisszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hivem szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség útján halad. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk.
Isten minket ugy segéljen.
Benedek Elek
Benedek Elek: Hitvallás, in Magyar Világ (1.évf. 1.sz., 1903. dec. 21.), Budapest: Európa
A lap zárócikke
Magyar világ.
Budapest, április 28.
Hitvallást tettem a Magyar Világ első számában, ennek a hitvallásnak minden pontját megtartottam. E hitvallás utolsó pontja így szólt:
“Hiszszük és valljuk, hogy a Magyar Világ nem szükségtelen, s fogadjuk, hogy csak addig él ez az ujság, mig a nagy nemzeti feladatokat becsülettel, hiven szolgálhatja, mig a tisztesség, a becsületesség utján haladhat. Ha a Magyar Világ-nak a mi kezünkben be kell fejeznie pályafutását, ez azt jelenti majd: nemes igyekezetünket nem értették meg annyian, hogy tisztességgel élessünk. Mi pedig a nélkül élni nem akarunk. Isten minket ugy segéljen!”
A mi nemes igyekezetünket sokan értették meg, de nem elegen arra, hogy tisztességgel, becsülettel élhessünk tovább, mi pedig e nélkül élni nem akarunk.
Kétségtelen bizonyossággal gyözödtem meg arról, hogy ujságalapításhoz nem elég néhányezer szegény ember lelkessége, ha ehhez nem járul az a hatalmas valami, amit üzleti nyelven forgótökének neveznek. Kétségtelen bizonyossággal meggyözödtem arról, hogy a Magyar Világ élhet vala az emberi kor legvégső határáig, ha politikai, társadalmi és üzleti tisztesség dolgában némi megalkuvásra képes a lelkem. Erre az én lelkem nem képes, tehát a Magyar Világ-nak meg kellett halnia.
Ami gyenge erőmtől kitellett s ami a barátaim erejéből kitellett, minden emberileg lehetőt megtettünk, hogy ez az ujság éljen s teljesítse azt a szent missziót, melyre vállalkozott, melyre hitet tett. Leroskadtunk, tovább a küzdelmet nem bírtuk.
E szomoru állapotunkban több rendbéli ajánlatot kaptunk, melyek elfogadása biztosította volna a Magyar Világ életét, de nem annak a Magyar Világ-nak, melynek szelleméről, irányáról, függetlenségéről hitet tettünk. Az anyagi romlást ki lehet heverni, az erkölcsit nem. Gonosz ember, ostoba ember akadhat ezután is, ki becsületembe gázol, de valameddig ezt megtorolhatom joggal torolatom meg: a becsület épségében hiba nincs.
Tiszta, nyugodt lelkiismerettel mondok bucsut az én kedves olvasóimnak, kik rajongó szeretettel kisérték tollam munkáját. Nem bucsuzom örökre, mert ha egyebütt nem, könyvem utján találkozunk. De mint szerkesztő örök bucsut veszek. Ez a világ nem az én világom.
A Magyar Világ tahát meghalt.
Holnaptól kezdve helyette a Pesti Napló-t fogják kapni az előfizetők. Ezt a lapot találom olyannak, mely pártokon felülemelkedve szolgálja a nemzetet; Magyarországnak e legöregebb lapja az, melynek szelleme, iránya leginkább megegyezik a mostan meghalt ujság szellemével és irányával. Ehhez a laphoz s kizárólag csak ehhez fordultam, hogy az előfizetőket elégitse ki, mert ebben a lapban látom a legerősebb biztositékot arra, hogy a Magyar Világ-ban hirdetett eszméket tovább hirdethetem, amennyiben ez nekem a Pesti Napló részéről felajánltatott.
A nemzeti kultura apostolai tehát, kik elsősorban voltak alapitói a Magyar Világ-nak, hü barátra lelnek a Pesti Napló-ban mely igaz lélekkel vállalkozik az apostolok szent érdekeinek védelmére, amiben én s barátaim támogatni fogjuk a régi lelkesedéssel. A hit, hogy néha-néha még beszéletek “az én népemhez”, hogy tehetek még némi szolgálatot a napi sajtó útján is a nemzeti kulturának, a nemzeti kultura apostolainak; hogy társalkodhatik a lelkem azokkal, akik szeretettel hallgatták szavaimat: enyhiti e pillanap szomorúságát.
A könnyet nem tudom visszafojtani.
Ti se szégyeljétek a könnyet. Bizony mondom: temetés ez.
Benedek Elek
Benedek Elek: Magyar Világ, in Magyar Világ (2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.), Budapest: Európa
Története
A Magyar Világ sok tekintetben hasonló missziós szerepet húz magára, mint Benedek Elek többi, századforduló előtt szerkesztett lapja, így a Nemzeti Iskola (1883), a Magyar Kritika (1887), vagy Magyarság (1901). Célja, hogy egységesen keresztény értékelvű, magyar nyelvű, magyar kultúrát közvetítő közoktatás, néperkölcs és morál jöjjön létre. Az újság ugyanúgy elutasítja a Szabadelvű párt, illetve az ellenzék közművelési programját – Benedek Elek szerint a közoktatás és a kultúra ügye össznemzeti kérdés, a pedagógusok érdekei a nemzet érdekei. A lap alig több mint 4 hónapot élt meg, 1903 áprilisában anyagi problémák miatt szűnt meg. Ez idő alatt a Nemzeti Iskola (1883) mint heti „tanügyi melléklet” jelent meg – pedagógiai szakkérdésekkel foglalkozott. A Magyar Világ az Európa irodalmi és nyomdai részvénytársaság nyomásában jelent meg.
Hangnem, szerkesztés
Vezércikkeit szépírói igényű, rendkívül finom, modoros nyelv jellemzi. Ma már patetikusnak tűnő hasonlatokban és költői sóhajokban túlzsúfolt, a szerkesztők szeretnek irodalmi alakzatokkal élni. Pontosan ez az igényesség az, ami a lap kulturális misszióját hitelessé teszi. A hosszabb vezércikkeket leszámítva a lap zömét belpolitikai tudósítások, illetve különféle kulturális és közérdekű hírek (Törvényszék, Közgazdaság rovatok, etc.) adják. Több mozgórovat (Irodalom és Művészet, Színház, Közigazgatás rovatok, etc.), illetve alkalmi írás jelenik meg benne, így felépítésében rendkívül laza. Ezek a rövidebb szövegek hangnemüket tekintve a tényközlések tárgyilagosságát öltik magukra.
Hivatkozások
Benedek Elek (1.évf. 1.sz., 1902. dec. 21. – 2.évf. 99.sz., 1903. ápr. 29.) Magyar Világ, Budapest: Európa
Szőts Papp Zsuzsa (2010) Benedek Elek emlékoldal Honlap lekérve: 2010. febr. 03, URL: [1]
Jáki László (2009) Benedek Elek, a Nemzeti Közoktatás és a Néptanítók Lapja szerkesztője, in: Könyv és nevelés, 9. évf., 2009/1 URL: [2]
Magyar Médiatörténet 