1849. január 25. – 1849. április 12.
Sz: Nagy Pál
Ny: Bagó Márton (Budán)
Összesen 20 szám jelent meg.
Első szám
I. évfolyam, 1. szám dátuma: 1849. január 25.
Felelős szerkesztő/ főszerkesztő: Nagy Pál
Megjelenik: hetente háromszor (kedd, csütörtök, vasárnap)
Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Buda, Rácváros, fő-utca 581.
Beköszönő szöveg
„„Isten, Király, Haza és ember szeretet
A felvilágosodásról elhiresztelt tizenkilenczedik század a kebelében rejtett szerencsés vagy szerencsétlen eszmélet roppant haladással Magyarhazánk népei között is a szabadsajtó által törekszik kifejleszteni a nélkül, hogy mi kilencz millio katolikusok a politikai téren legkisebbé is volnánk képviselve; holott álladalmi érdekünknél fogva, meggyőződésünkhöz képest nyilatkoznunk kellene annak idejében következetesen, szilárdul és nyíltan: mivel a váratlan közmozgalmak közepette, ma sem lehet hitelvileg másnak lenni a katolikus polgárnak, mint millyen volt ezelőtt. A nemzeti zsinatra kitűzött pontok nyomán, egy katholikus irányú politikai lapnak biztositása az egyházi megyék papsága által is lelkesen pártoltatván, meggyőződve a jóravaló ls hitbuzgó katholikus szülékkel együtt; hogy csak katholikus szellemű lap képes oktatni, és hitelveivel megegyezőleg a katholikust elveibe beavatni; különben is a józan gondolkodás szerint, az olvasás szabadsága nem abban áll: hogy mindenféle elvek terjesztessenek a hirlapokban; hanem hogy az olvasás jótékon gyümölcseiben minden honpolgár résztvehessen vallása elveivel megegyezőleg; de azért egypártnak sem állunk mi ellenében, csak ő szinte akarja az igazság és szabadságot mindenki számára. Illy irányban ohajtom dolgozótársaimmal együtt a fent czimzett Magyarőr katholikus politikai lapot jelenleg életbe léptetni, melly által a katholicismus lépjen szabadelvüleg az értelmi és erkölcsi szabadság ösvényére.
E magasztos czélnak elérésére szükséges hogy tudassuk a dolgot, miképen a jelen átalakulandó korszak szükségeit helyesen felfogva, részint a külföldön adott dicső példák nyomán indúlva korszerű erkölcsi kellékkel a szempontok kútfejét felkutatni, azokat megismertetni, a felszegeket kijelölni, s követéseiktől óvakodásra inteni a valót és igazat egész teljében felkarolva kitüntetni; – melly szerint tágas munkapálya nyilland meg előttünk, mellyen édes hazánk dusjavára, szentegyházunk virágzására, nem magamnak, de vállatvetve minden felszentelt kath. papnak és buzgú katholikusnak versenyezve kell törekedni, mert haladás korszakában élünk, a korkivánatai pedig figyelemre méltól és segédkezeket várnak; mire nézve hogy lapunk ezentúl Magyar katholikusoknak valódi kronikája lehessen, szerkesztőségünk által ezennel teljes tisztelettel felhivatik minden lelkész, segédlelkész és szerzetes áldozópap, valamint a tanitói kar, hogy a körükben jeles tényeket vélemény szabadsággal emberi méltósághoz illő, rövid de alapos kifejezéssel haladéktalanul szerkesztőségünkkel tudatni sziveskedjenek< az illy tudósitói levélbért, szerkesztőségünk fedezendi mindenkor a budai főposta hivatalnál e czim alatt: a Magyarőr katholikus politikai lap szerkesztő hivatalának, Budán, Ráczváros, fő-utcza 581 szám alatt.
Mivel pedig a jó szerkezetű czikkek és lelkes felszólítások még a dermesztő jég keblet is az üdvhozó erélyességre felébreszteni szokták; teljes bizalommal felszólitjuk mind azon nevezetes czikkiro urakat, kik lelki tehetségüknél fogva havonkint legalább egy jeles czikkel (álladalmat, alkotmányt és törvényt illetőleg), e politikai lapunk diszéhez járulandnak, tisztelt czimű neveiket velünk jó előre tudatni, és e részben tiszteletül küldendő ajándék példányunkat elfogadni sziveskedjenek, kiknek különben is itt leend legszebb alkalom, a velekszületett buzgalom, tudomány, szeretet, béketürés, szóval mindazon erények tanusitása, mellyek a lelkészi koronának legdrágább gyöngyei s legkitünőbb ékei.
Lapunkban, az alkotmány és törvények szentségét érdeklő értekezési czikkek első helyet foglalnak, azután egyházi s világi kinevezések, lelkészek és segédlelkészek változásai, halálozások és jótevőségek, s más beküldött politikai tények, nyilt levelek, igazolások és czáfolatok; valamint minden más magyar és német politikai lapokban megjelent jeles eseményeket, hivatalos közléseket, váltó törvényszéki, királyi és hétszemélyes táblai itéleteket is napirendként kivonatban elsősorolandjuk. Mindennemű hirdetések felvétetnek soronkén három ezüst krajczár dijfizetésért; – de azonban az igazság érdekében, a szemtelen rágalmak és emberséget gyalázó sértegetések teljesen elmellőzetnek.
A jelenidő jótékonyhatása közt legkitünőbb diadal s legüdvösebb eredmény a kölcsönös szeretethez vonzó hajlandóság, mellynek valamint a jó rendnek szükségét érezzük ugyan, de fentartásának jogát és kötelességét nem egyedül a jövőben létesítendő igazgatási rendszerhez kötjük; hanem a fennálló törvények rendeleteiből, s a létező statushatalmak természetes feladásából is következtetjük; azért vegye kiki tekintetbe, hogy minden népnek megvan saját története s törvénye, melly életével egybeforrva van, s jelenének értelmezője; mellyel okosan tudni élni korunk legnagyobb feladata, s melly egyedül képes őt az álladalom alakitók ábrándaitól megmenteni. Ha elnémul a történet, melly hiven kivánja azt: mit vivott ki magának a nemzet; megmutatja mi alapitatott, mi engedtetett, mi van biztositva; megmutatja miben áll a nép ereje, minő iránya; megmutatja hol van horgonyfenék, hol zátony? ha mondom az elnémul: akkor az önkény emeli fejét, vagy népkormány, vagy kényuralom működendik. Mi ugyan üdvözöljük az alkotmányosokat, valamint a democratákat is , míg az igazságtól el nem térnek; sőt még a radikálok ellen sincs kifogásunk, ha a roszat gyökeresen kiirtják; de mégis vallási aáálaptunk jövendőjére aggodalmat sejtünk; azért szükséges a katholikus népet szendergéséből felébreszteni, mivel a gúnyos megtámadások, szemtelen piszkolódások és rágalmazások, már némelly elvetemedett pantalónos papjaink által sem hiányzanak. No de mit van mit tenni, a piszkolódó lapokkal és emberekkel is, bár a menyire lehet kimiletesen, meg kell küzdeni ,szó és irás által.
Hogy tehát a katholicismus politikai érdekei erélyesen képviseltethessenek, olly érzeteket közlendünk, mellyek mindenütt lelkesedést és reményt gerjeszszenek, abban vetvén bizalmunkat: hogy hazánkban van 9 millió, kik szent hitükért jótállani készek, s hogy az Isten a jó ügyet és áldozatkész férfiakat még soha el nem hagyta. Mirenézve Magyarőr kath. politikai lapunk megjelenését üdvözölt honunk igényei is hatalmasan szükségelvén, annak mind szellemi, mind anyagi pártolását a nagyméltóságú megyés püspoköknek, káptalanbeli uraknak, az egész lelkészi karnak és szerzetes rendek elöljáróinak méltó tisztelettel ajánlva, a mennyire lehet minden magyarajkú plebánia és szerzetesház könyvtára részére megrendelni, s másokat is részvétre méltólag buzditani kegyeskedjenek. Nincs is kétségem, hogy szerény felhivásom minden lelkes magyar kat. pap keblében közös viszhangra találand.
Eddig a programm, – mellyhez egyedül azt óhajtjuk ragasztani: hogy kedves hazánk rajongó dúlásai közepette, katholikus irányú lapunkat a kitüzött időre meg nem indíthattuk; a Debreczenbe költözött hatalom azt december 30-án letiltván: de éltünk azon reménynyel, hogy a lecsendesülendő vihar csak üdvös eredményeket szülhet; a mint is édes örömmel üdvözöljük a békesség napjának pirosló hajnalát, mellyen a csábitó ingerek lecsillapúltával változó igényeinket bövebben előadhatjuk, teljes bizalommal kérvén mind azon t. cz. olvasóinkat, kikhez lapjainkat intézzük, hogy buzgó munkálkodásunkat méltányolva, kegyes pártolásukat tölünk ezen első fél évre meg ne vonják; mivel a divatozó előleges hirdetést, a hadi viszonyok, megakadályoztatot posták, és megszünt hirlapok miatt, legjobb akaratunk mellett sem teljesíthettük; mire nézve alázatos kérésünk oda járúl, hogy t. cz. olvasóink lapunk első félévi díját a közelebbi kir. postahivataloknál, lapunk vétele után legalább egy hónap alatt elrendelni, és másokat részvétre buzditani kegyeskedjenek. Kelt Budán Januar 25-én, 1849
Nagy Pál,
Felelős szerkesztő s kiadó”
Története
Indulása
Nagy Pál az osztrák megszállás alatt, 1849. január 25-én, indította meg katolikus politikai napilapját. Eredetileg már 1848. december 16-án megjelenhetett volna, de a Debrecenbe költöző hatalom 1848. december 30-án megakadályozta elindulását („a bekövetkezett szaladási korszak miatt legfelsőbb engedelem mellett csak jelenleg teljesíthetjük tudandóinkat” – Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma).
A lap fő célja az volt, hogy a katolicizmust az értelem és az erkölcsi szabadság vezesse.
Egyedi jellemzők
A napilag elsősorban a magyar alkotmány és törvény szentségét védő értekezéseket, az egyházi és világi kinevezéseket, nyílt leveleket, politikai tényeket kínálta az olvasóknak. Félévre előre kellett fizetni rá. Emellett a szerkesztő a plébániák könyvtári rendelését is szorgalmazta.
Olvasói
A katolikus polgárság olvasta. Körülbelül 1000-1500 olvasója lehetett (figyelembe véve a forradalmi körülményeket és az analfabetizmust).
Politikai hovatartozás
A lapnak egyik politikai irányzat ellen sem volt kifogása (még a radikálisak ellen sem), ha azok a nép szempontjából helyesen cselekedtek. A katolicizmus politikai érdekeinek képviselését tartotta fontosnak.
Utolsó szám
37. szám: 1849. április 12-én
Leköszönő szöveg
Még a megjelenése évében, 1849. április 12-én szűnt meg a lap, de ennek körülményei vitatottak. Egyes irodalmi források szerint a lapot Windischgrätz tiltotta be, feltehetőleg azért, mert a lap cikkei azon kívül, hogy világi és egyházi kinevezéseket, változásokat közöltek, a magyar alkotmány és törvény szentségét is védték. Más változat szerint, ettől eltérően nem Windischrätz tilalma miatt szűnt meg , hanem április 12-én a magyar honvédsereg közeledésekor (tavaszi hadjárat – 1849. április 2-től május 21-ig) (Antall József – 1985). Emiatt hiányzik a leköszönő szöveg is.
Hivatkozások
Magyar Őr c. folyóirat: 1849. január 25-i száma
Antall József, B. Nagy Eszter, Buzinkay Géza, Katus László, Kosáry Domokos, Miklóssy János, Pók Attila, Várady Géza: A magyar sajtó története II/1. 1848-1867, Budapest, Akadémia Kiadó, 1985. pp. 232.
Készítette: Körmendi Boglárka
Magyar Médiatörténet 