Középpárt (1874)

kozeppart

1874. január 1.-június 28.

Első szám

I.évfolyam 1.szám: 1874. január 1., csütörtök

Főszerkesztő: Huszár Imre

Megjelenik: naponta

Szerkesztőség: Belváros, Kalap utca 15. I. em.

Kiadóhivatal: Kertész József könyvnyomdai irodája: Belváros, Lipót u. 2., földszint

Ára

Előfizetés: 1 évre 16 forint, fél vére 8 forint, negyed évre 4 forint.

Egy szám 6 krajcár.

Beköszönő szöveg:

“Ujév napján.

Az 1873-iki deczember hó 11-én alakult országgyűlési középpárt hirlapi közege mai számunkkal lép legelőször az olvasó közönség elé.

Lapunk ugy szolván két év választó vonalán született a csalódások és a küzdelmek évei közt, és a lefolyt év nem a lelkesült és lelkesítő buzditás, hanem a komoly intés hangján intézi hozzánk bucsuszavát.

A csapások és nyomorok esztendeje volt az, melynek határát átléptük; szinte irtózik a szem viszatekinteni a letört remények, meghiusult várakozások, semmivé lett számitások óriási tömegére, azon romhalmazra, melyet az ó év maga után hagyott, hogy kezdjük a dolgot megint előlről, és belügyeink újjaszervezésének épületénél, melyet a vérmes reménynek már-már betetőzhetni hittek, fogjunk ujra az alap lerakásához.

Nincs vigasztaló gondolat, melyet az ujévbe átvihetnénk magunkkal csak az, hogy a honpolgárok tulnyomó többségében megérlelé az ország szerencsétlen állapota azon eszmét, hogy a létező alapokon nyugvó, óvatos, lelkiismeretes, helyes számitásokból kiinduló, minden mellék érdeket kizáró, vállvetett, komoly munkálkodás ideje elérkezett, és hogy e munka megkezdésével egy perczig se szabad késnünk, ha mindent koczkásztatni nem akarunk

Azon nagy feladatok megoldására, melyeket az ország anyagilag és erkölcsileg mélyen süllyedt mai állapota állitott elénk, a létező országos pártok közül egyik se képes, magára hagyatva. Ezen állitás indokolásától felment bennünket a legközelebb lefolyt hét év parlamenti történelme. A haza minden hivatott polgárnak, minden fejnek, szivnek és karnak együttes közremüködésére van szükség, hogy ujra megszilárdithassunk mind magunkban, mind külföldön a hazánk jövőjében megingott hitet.

Mert e hit és bizalom nemcsak Europaszerte hanem bennünk is nagyon megfogyat kozott. A legutóbbi évek lehütötték a vérmes reményeket, a könynelmüek és rózsaszinlátók ellenében Cassandráknak lett igazuk, ma már mindenki látja miben és hol hibáztunk, mindenki érzi, hogy az egységben van az erő és hogy senkit se szabad kizárni, senkinek se szabad elmaradni onnét, hol mindnyájunkra az ország megmentésének munkája vár.

E szükség érzete volt az, a mi az országgyülési középpártot megalkotta. Nem achimédesi pontot kerestünk, mint némelyek reánk fogni jónak látták, melyről jót, rosszat, intézményeket és kormányt kiforgathassunk, hanem a pártok közt, egyfelöl a közjogi alap őszinte elfogadásával, másfelöl a határozottan károsnak bizonyult eddigi politikai irány gyökeres megváltoztatásának erélyes sürgetésével kapuivá ohajtottunk lenni, főleg a két nagy országos párt egyesülésének a közös czélra, ezen egyesüléstől remélvén egyszersmind azon másik czél elérhetését, mely nélkül félő, hogy magának a parlamenti rendszernek fennállhatása is veszélyeztetve lesz Magyarországon: értjük az egészséges alapokon nyugvó és a parlamentalismus fogalmainak megfelelő uj pártalakulást.

Ezen uj pártalakulás eszméje annyira gyökeret vert már hazánkban minden gondolkozó politikusnál, elodázhatatlan szükségét és bekövetkezésének elmaradhatatlanságát annyira érzi mindenki, hogy e legszélsőbb árnyalatok hiveinek kivételével, nincs ki idegenkednék tőle; ellenben a nemzet, mely a parlamenti élet szenvedélyes izgalmaitól távol áll és nincs személyes benyomások és a pártfegyelem közvetlen befolyása alatt, határozottan ohajtja mielőbbi megvalósulását, józan érzéke következtében meglévén győződve arról, hogy csakis ez biztosithatja alkotmányos rendszerünk zavartalan, nyugodt müködését, bajaink orvoslását, anyagi és szellemi fejlődésünk biztos előhaladását.

Ezek a czélok, melyeknek elérése után lapunk törekedni fog. Minden sorban melyet birunk, azon meggyőződés fog vezérelni hogy a jelen pillanatban reánk nehezülő és hazánk anyagi jólétét és erkölcsi jó hirnevét veszélyeztető, bajokból csak a kiegyezés törvényességét országgyülési pártok együttes közremüködése segithet ki, és csak ezen utóbbi enged idő és nyujthat módot azon természetszerü pártcsoportulások létrejöttére, melyek nélkül az ország legnemesebb erői meddő küzdelmekben forgácsolódnak el.

Az eszme nem uj. Régen meg lett már penditve itt—amott. De az országgyülési középpárté a megvalositás felé irányzott első lépés érdeme, egyszersmind azonban a mi feladatunk is e czélokat minden eljárásunkban folyvást szem előtt tartani a terhes munkák és nagy küzdelmeknek ezen évében. És ha a gondviselés engedi, hogy mához egy esztendőre közelebb állhassunk a czélhiz és öntudatunk azt fogja bizonyithatni hogy mi is becsületesen teljesitettük a munkából minket illető részt, akkor egy év fordulóra nagyobb megnyugvással és az óhajtás teljseülésének nagyobb reményével fogunk kivánhatni olvasóinkanak.

Boldog uj évet!

Huszár Imre.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Ghyczy Kálmán 1873-ban kilépett a Balközép Pártból, hogy megalapítsa a Középpártot.[[1]] A párt célja a közvetítés volt a Deák-párt és a Balközép között, amihez sajtóorgánumra volt szüksége: ezért jött létre a Középpárt – Politikai napilap.

Olvasói

A függetlenségi és a kiegyezés-párti közönség.

Munkatársak

Huszár Imre, Dr. Kakujay Gyula.

Politikai hovatartozás

A kor politikai berendezkedésére jellemző 48-as/67-es alapú megosztottságot (lásd Márkus 33-34.) kívánta csillapítani. Középre helyezkedése nem simulékonyságot, lavírozást, vagy az “arany középutat” jelentette, hanem kommunikációt a két oldal között. (Lásd a bevezető szöveget) Azonban érdemes megjegyezni, hogy a főszerkesztő, Huszár Imre (lásd az Adalékoknál), s a korábbi Balközép Párt vezetője, Ghyczy Kálmán is függetlenségi szellemiségűek voltak.

Utolsó évei

Mivel 1875-ben a Deák-párt és a Balközép Párt fuzionált, s ezzel létrejött a Tisza Kálmán vezette Szabadelvű Párt[[2]], a Középpárt, s így lapjának tevékenysége értelmetlenné vált. A párt még előbb, 1874 júniusában megszüntette a lapot (lásd a leköszönő szöveget.)

Utolsó szám

I. évf. 146. szám: június 28., vasárnap

Főszerkesztő: Huszár Imre

Segédszerkesztő: Dr. Kakujay Gyula

Szerkesztőség: Belváros, Kalap utca 15. I. em.

Kiadóhivatal: Kertész József könyvnyomdai irodája: Belváros, Lipót u. 2., földszint

Leköszönő szöveg:

“Budapest, junius 27.

A mai számmal bucsut kell vennünk a közönségtől. Nem szivesen, de nem is teljesen vigasztalanul tesszük azt.

Azok előtt, kik lapunkat szives figyelmökre méltaták, tudva van, hogy nem a szerkesztőség viszonyai okozták azt, ha az országos középpárt közlönyének föntartását egyelőre fölöslegesnek tartá.

Egyrészről kecsegtetjük magunkat a reménynyel, hogy miután azon elvek, melyek a középpártot életre hivták, hova-tovább nagyobb körben terjednek el, s az összes elfogulatlan közvélemény az eddigi pártszempontokon kívül azon terrenumra szorul, amleyet a középpárt s nagynevü vezére jelölt volt ki: hova-hamarább szükségét fogja érezni ugy a párt, mint a közvélemény az ezen pártállást visszatükröző organumnak.

Más oldalról pedig visszatekintve eddigi pályánkra: örömmel constatálhatjuk, s az országos középpárt örömmel, hazafiui megnyugvással constatálhatja, hogy nagynevü vezérének a balközépből való kilépése óta a közjogi meddő viták a belpolitika termékenyebb mezejére fordult a közfigyelem.

Ez irányban segiteni elő a liberalis áramlatot: ez volt és lesz az országos középpárt czélja. Ezen czélra müködött közre, és fog müködni esetleg ujolag, a „Középpárt” jelenleg bucsuzó szerkesztősége.

Ha e czél elértetik: ugy áldottnak mondható […]ttő fogamzásának pillanata. [Bu]dapest, junius 28-án 1874.

A szerkesztőség.”

Adalékok

Huszár Imre egyéb munkássága:

A 48-as szellemiségű Ellenőr főmunkatársa (Kosáry-Németh G. 102.)

Publikált a Magyarország és a Nagy Világ c. lapban (Kosáry-Németh G. 231. o.)

1877-től a Budapest c. lap egyik szerkesztője (Kosáry-Németh G. 339-340.)

A Légrády-cég kiadásában 1878 elejétől megjelenő Pesti Hírlap helyettes szerkesztője, a vezércikkeket is többek közt ő írja. (Kosáry-Németh G. 343-344.)

Az 1881-ben induló Budapesti Hírlap párizsi tárca-levelezője. (Kosáry-Németh G. 351-353.)

Érdekességek

A Középpárt – Politikai napilap rövid élete nem volt példanélküli a korban, a kiegyezés után indított lapok legnagyobbrészt néhány hónapos fennálás után megszűntek, és a kiegyezés alapján álltak fel. Fenyő István szerint ezek a lapok nem tudták szellemileg orientálni a közvéleményt, főleg híreket adtak, informáltak. (Márkus 33-34.) Ez a Középpártra sajátosan igaz, hiszen ahogy a kiegyezést követő évtizedben “a pártpolitika rendezőelvként jelent meg” a sajtóban (Kókay-Buzinkay-Murányi 129.), úgy a Középpárt elhanyagolható politikai szerepe folytán lapja is elhanyagolható jelentőségű és életű volt (lásd: egyetlen jelentősebb sajtótörténeti kiadványban sincs róla információ).

Hivatkozások

  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor, A magyar sajtó története. A MUOSZ – A Bálint György Újságíró-iskola kiadása a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával. 2005.
  • A magyar sajtó története (Szerk. Márkus László). Tankönyvkiadó, Budapest, 1977.
  • A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. (Szerk. Kosáry Domonkos és Németh G. Béla). Írták: Buzinkay Géza, Erényi Tibor, Gergely András, Németh G. Béla, Veliky János. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.
  • Deák-párt http://hu.wikipedia.org/wiki/De%C3%A1k-p%C3%A1rt
  • Ghyczy Kálmán http://hu.wikipedia.org/wiki/Ghyczy_K%C3%A1lm%C3%A1n

Az oldalt készítette: Gál András

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s