Kurír (1990-1998), Esti Kurír

kurir4 kurir3 OLYMPUS DIGITAL CAMERA kurir1

kep_3

kurir2

Változatok:

  • Reggeli (piros) Kurír 1990. júl. 2. –1998. okt. 1.
  • Vasárnapi (lila) Kurír
  • Délutáni (kék) Kurír 1990. júl. 2. – 1992. okt. 16 péntek
    • folytatása: Esti Kurír – 1992. okt. 19-től a délutáni helyett kisebb (fél) méretű, Esti Kurír – 1993. feb. 12.
  • Mutáció: Fejér Kurír 1991. okt 12-1992?? 1990. július 2-1998. október 1.
  • Csütörtöki Kurir (búcsúszám, „magánkiadásban”) 1998. október 1.

 

Beolvadás: 1997. ápr. 30.: Megszűnik a Pesti Bulvár (Szücs Gábor lapja) és beolvad a Kurirba

 

ALCÍMEK

1991: Reggel és délután megjelenő országos napilap

1993: Esti Kurír: „Naponta kétszer megjelenő országos napilap, esti kiadás”

Humoros melléklet: Elefánt

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1990 Kurír Lap- és Könyvkiadó Rt Szücs Gábor Társfőszerk: Aczél Endre. Fsz-h: Müller Tibor és Nógrádi Gábor
1991   Szücs GáborFejér Kurír: Mekis János
1992 Kurír Lap- és Könyvkiadó Rt Szücs Gábor. Felelős sz. Müller Tibor
1993   Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibor
1994   Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibor
1995   Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibor
1996   Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibor
1997 Május: beleolvad a Pesti Bulvár Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibor
1998 Okt 1.: Magánkiadás. Felelős sz. Szücs Gábor. Szücs Gábor Felelős sz. Müller Tibormajd Szücs Gábor Fősz. h. Őri B Péter

A lap története

Első szám

Dátum: 1990. július 2.

Főszerkesztő: Szűcs Gábor

Kiadó: Denton AG
A Kurír volt a rendszerváltást követően, a Mai Nap (1989) után a második politikai bulvárlapként indult. Ez színesebb tematikát – mely magába foglalta a bel- és külpolitikát, a gazdaságot is – és merészebb, szórakoztatóbb stílust jelentett; alternatívaként a klasszikus politikai napilapokra. A Kurír fokozatosan vált “klasszikus bulvárrá”.

A Kurír 1992. október 16-ig két kiadásban jelent meg: reggel a “piros” Kurír (Reggeli Kurír), délután pedig a “kék” (Délutáni Kurír). A két kiadásban voltak azonos oldalak: a hirdetések, a tévéműsor és más közérdekű információk, valamint a legjelentősebb cikk reggel-este olvasható volt. Ez felháborodást váltott ki. A két napilap mellett csütörtökönként egy hetilap is megjelent: a Csütörtöki Kurír.

1992. október 19-től a délutáni helyett az Esti Kurír jelent meg, kisebb formátumban, 1993. február 12-ig.

A már régóta veszteséges, közepes olvasottságú lap – népszerűsége folyamatosan csökkent – a Postabank körül kirobbant pénzügyi és politikai botrány miatt szűnt meg, az 1998-as kormányváltás után.
Utolsó szám

Dátum: 1998. október 1.

Főszerkesztő: Szűcs Gábor

Kiadó: P&B Média Rt. (Postabank sajtócége)

Újságírók

László Ágnes

Bayer Zsolt

Beköszönő szöveg

Nem az első, hanem a harmadik számban jelent meg, 1990. július 4-én.

Meglehet, három nappal ezelőtt, első lapszámunkban tettük volna leghelyesebben, ha néhány bemutatkozó mondattal fordulunk az Olvasóhoz. Kik vagyunk, honnét jöttünk, mit akarunk – vagyis, hogy választ adjunk az angolszász újságírás öt W-vel megfogalmazott alapkérdésére: ki, mit, mikor, hol, miért.
E bemutatkozás most már elmaradt, de tán nem is baj, megtette (megtette?) helyettünk lapunk is, a KURÍR. Némi vita után döntöttünk egyébként így, magunk is úgy találva, hogy a szép szavak, az ígéretek kora lejárt.
Amiért most azonban mégis megszegjük saját fogadalmunkat, annak oka, hogy több helyről is híre érkezett némi értetlenségnek. Sőt annak is, hogy néhányan úgy érzik: valami csalfaságról van itt szó.
A gondokat a második, a délután megjelenő “kék” KURÍR okozta, illetve okozza. Mint bizonyára Önök is észrevették, néhány oldala megegyezik a reggeli, “piros” KURÍR oldalaival. Mi ez, ha nem becsapás, kérdezték néhányan, mi ez a “kettőt fizet, egyet kap?” (Sőt volt, aki nem átallotta föleleveníteni a szakállas viccet, amelyben Kohn mutatja barátjának új kávéautomatáját, ami éppen nem akar szuperálni. Hiába dobálja bele egyik érmét a másik után, a gép kávét nem ad, de rendre “beszedi” a pénzt. Grün néhány percig szemléli a masinát, majd elismerően bólogat: ügyes…)
Nos hát, hadd tisztázzuk magunkat az ügyeskedés vádja alól.
Csupáncsak emlékeztetni szeretnénk az Olvasót, hogy korábban is mindig úgy harangoztuk be a két kiadást, hogy azokban néhány oldal azonos marad. Sőt, ezt az azonosságot hat, vagy még több oldalban jelöltük meg. “Menet” közben azonban kiderült, hogy mindössze négy azonos oldalra lesz szükség. Ebből egy – ha van ilyen igény – a két lapban közösen megrendelt hirdetéseké, további két oldal – a nyolcas és a kilences – az az oldalpár, ahol a tévé- és moziműsor, a napi horoszkóp, a közérdekű programok és a fontosabb telefonszámok, a meteorológiai jelentés és még egy sor közhasznú információ található, s terveink szerint azonos lesz az ötös oldal is, ahol a lap legjelentősebb írása kap helyet. (Más kérdés, hogy tervünk a valóságban nem mindenben így valósult meg, s bizony a nyitószámban, de még tegnap is, négynél több oldal volt az azonos. Mentségünkre szóljon, hogy egyelőre alig-alig bírjuk a “lapgyártást”; szerkesztőségünk Magyarországon eddig soha el nem végzett mennyiségű munkával állítja elő a KURÍR két kiadását.) S csupáncsak megjegyezzük, hogy a “mutáció”, tehát a némelyest változott második kiadás egyáltalán nem ritkaság a világsajtóban. Például az osztrák KURIER, ha jól tudjuk, vagy hat-hét alkalommal is megjeleniik naponta, folyamatosan, és minden kiadása csak valamelyest módosul az előzőhöz képest
A mai napon – ha e jegyzet megírása és megjelenése között nem szakad le az a bizonyos sajtóbéli csillár – mindössze három azonos oldalt talál a két KURÍR-ban; a szolgáltató oldalpáron kívül a Lendvai Pállal készült interjúét. S nem gonoszságként – tényként említjük, hogy e három oldal híján is tizenhárom új oldalt kínálunk, ami, ugye még mindig pontosan öt oldallal több, mint némely nyolcoldalas napilaptársunk terjedelme…

Elköszönő szöveg

Egy bejelentés története
Délután a Kurír szerkesztőségében. Folyik a munka, készül a csütörtöki újság. Javában tördelik már a korábban záró oldalakat, amikor végigsistereg a hír a termen: néhány perc múlva szerkesztőségi értekezlet lesz. Nemsokára megjelenik az RTL Klub kamerája és riportere is. A belpolitikai rovat termébe belép Németh Péter, a P & B Média Rt. vezérigazgatója, Szűcs Gábor főszerkesztő és két hölgy. Németh Krisztina, a Postabank sajtófőnöke és Kőhalmi Alfrédné vezérigazgató-helyettes. Nem sokat beszélnek, mindössze két mondat az egész – papírról olvasva. “A Postabank Rt. igazgatása döntésének megfelelően megkezdődött a kereskedelmi banki tevékenységtől profilidegen befektetések átvilágítása, az úgynevezett sajtóportfolio egyes elemeinél a veszteségek finanszírozását a bank nem tudja vállalni. Ezért a Postabank szerdától felfüggeszti a Kurír és a RejtvényKurír kiadását, illetve a nem Postabank-tulajdonban lévő Magyar Narancs további finanszírozását.”
A fogadtatás maga a jéghideg döbbenet. Aztán érkeznek a kérdések. Holnap mi lesz? Megjelenik a lap? A válasz rövid: a felfüggesztés szerdától érvényes. Csütörtökön már nincs újság. A képernyőkön befejezetlen cikkek villódznak, valaki elsírja magát. Szűcs Gábor főszerkesztő azt kéri: senki ne menjen el, találkozzunk húsz perc múlva, akkor már a jövőről lesz szó. Németh Péter azzal búcsúzik: bármit találtok ki, abban én partner leszek.
A következő percekben benne van a Kurír nyolc évének összes csöndes szeretete. Egy szerkesztő kolléganő zokogva telefonál. Remegő hangú “most mi lesz?” kérdések hallatszanak. Aztán Szűcs Gábor visszajön, és bejelenti: két hónapja levédetett egy új lapcímet, az aktuális napi Kurírt. Csütörtökön már ez jelenik meg négy oldalon – ha kell, a saját pénzén. Az új fejléc már készül.
Közben a hír már szétáradt, s megszólalnak a telefonok. Barátok, ismerősök és persze rengeteg olvasó hív, s biztat: velünk vannak, segítenek, kitartanak a Kurír mellett. (A Kurír munkatársai ezúton is köszönik a sok nekik szóló biztatást.) Az aktuális napi Kurír híre reménnyel tölti meg ezeket a beszélgetéseket. Majd jön a szenzációval felérő értesülés: csütörtökön mégis megjelenik 20 oldalon a lap! A televíziók hírműsorai közben már elkezdődnek. Az RTL Klubé az első: a Kurír drámája előtt azonban még közlik, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem mondott igazat, amikor valótlanságnak nevezte ama videokazetta állításait, amely őt gyanúba keverte. A szerkesztőségben taps és üdvrivalgás. Az alaphírt ugyanis a Kurír szellőztette meg először – többek szerint épp ezzel magyarázható a lap politikai indítékú felfüggesztése is. Közben kiderül: a csütörtöki 20 oldalas megjelenés kacsa volt, nem engedik. A pártvélemények is lassan csordogálni kezdenek. A Tv 2 Tények című hírműsorában Szűcs Gábor nyilatkozik. Mondandóját – miszerint ésszerűbbnek tartotta volna, ha nem felfüggesztik, hanem eladják a lapot – az MTI is átveszi. Most azonban végre megkeresheti azokat a befektetőket, akik már jelezték vásárlási szándékukat, ám az “új” Postabank valamiért nem volt hajlandó velük még tárgyalni sem. Nyilatkozatában ismét megemlíti: reméli, új társaságot alapítva ismét megjelenhet a Kurír, amely jelenleg a negyedik-ötödik legnagyobb példányszámú napilap Magyarországon.
Nem sokkal ezután megnyugtató hírek csordogálnak a Magyar Narancs háza tájáról: Makai József főszerkesztő kijelenti, hogy számítottak erre a lépésre, s fel is készültek rá. Igy a MaNcs további megjelenését nem befolyásolja, hogy a Postabank csütörtöktől felfüggeszti a hetilap finanszírozását is. Arról, hogy az újság megszűnne, nincs szó, sőt a megjelenésében sem lesz szünet.
Igérjük, nemsokára a Kurírról is hasonlókat olvashatnak.

Külső hivatkozások

„Légy nagyon kíváncsi és soha ne élj vissza a bizalommal” – Interjú László Ágnes újságíróval ide kattints

Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 ide kattints

Gulyás Ágnes: Bulvárlapok a rendszerváltás utáni Magyarországon ide kattints

 

Történet

 

A Kurír történetére Szücs Gábor így emlékszik vissza:

Amikor otthagytam az Esti Hírlapot, azt gondoltam: „itt elindult egy nagy hajó, amire rá kell kerülni, különben a parton maradsz”. De hogy milyen lesz ez a változás, azt elképzelni sem lehetett. A Képes 7-től kirúgtak, és az Esti Hírlaptól négyen maradtunk együtt – állás nélkül. Volt egy kis irodánk a Lapkiadónál, de onnan is kirúgtak, végül 1990. újévkor (január 2-3-a lehetett) feltörtem az irodát és bementünk az új lapról beszélni. Valamelyikünk behozta a HVG-t, amiben akkor jelent meg a 100 legsikeresebb cég listája.  Az ötlet az volt, hogy hívjuk fel őket. Az első volt a Cordax (Kelemen Iván). Nem vették fel, ami érthető, hiszen január 2-3-a volt. A második volt a listában a Kontrax. Itt felvették. Azt sem tudtam, kit keressek, így bemondtam, hogy kérem az elnök urat (ő Dicső Gábor volt). „Lapindítás ügyében telefonálnék”. Érezhetően megdöbbent, és megkérdezte, hogy miért épp őt hívom. Azt tudtam, hogy akkoriban fénymásolókban és telefonokban utaztak (2-3 perces monstre reklámokkal hirdették a tévében is) és akkoriban vettek meg egy kis mozit (ahol korábban III/3 értekezleteket tartottak) a Petőfi híd felé a körúton. Így azt mondtam a Kontrax elnökének: „Ha egy híradástechnikai cég mozit vehet, akkor más hülyeségekre is rá lehet beszélni”. Ő röhögött és azt mondta, hogy találkozzunk. Elkészítettünk egy 8-10 oldalas tervezetet, amiben még a lap címe reggel Jó reggelt!, este Jó estét!-ként szerepelt[1]. A Kontraxot egy fiatal házaspár vezette, akiknek megtetszett az ötlet. Mivel gépek beszerzésében jók voltak, ez lett az ország első Macintosh munkahelye.

Máté Tóth Imre találta ki az arculatot és a logót: egyik reggel lejött: „megvan a név” – mi lenne? Hát Kurir (eredetileg rövid i-vel).[i]

Előkészületek. A lapindítás előtt kiutaztunk az osztrák Kurierhoz, de merevek és elutasítóak voltak[2]. Azt mondták: „Nem adtunk engedélyt, hogy használják a Kurir nevet”. Mi erre azt feleltünk, hogy „mi sem adtunk Önöknek – Kurír nálunk előbb volt…” [NB: 1787-1834: (bécsi) Magyar Kurir – HH]. Láttuk nálunk a számítógépeket, de csak messziről, amikor körbevezettek bennünket. Finnországból hazahívtuk Drozdy Győzőt (ő ma a Pannon vezérigazgatója), aki a liberális-baloldali (néhai) Esti Kurir tulajdonsának volt a fia.  Átnéztük az Esti Kurirt is.

1990. februárra megvolt az Rt., július elején megindult együtt a kék és a piros Kurír. A gépekhez senki sem értett, ezért egy teljes hónap volt csak a betanulási idő – és ráadásul egyszerre 2 napilapot is csináltunk.

„Az első szám megjelenésekor meghívtuk a bécsi Kurír szerkesztőjét is (bár nem volt hozzá közük, csak a cím). Amikor Máté Tóth András megmutatta a lapfejet és megkérdezte, mit szól hozzá, azt mondta: „Maguknak nagyon sok pénzük lehet” [mert nagy volt a lapfej, azaz sok helyet foglalt az értékes oldalból].[ii]

Az induláskor a Szikra Lapnyomda is beszállt pár %-al (90%: Kontrax), akik szuper NDK gépekkel nyomtak. Amikor az előkészületek idején a Szikrából, mely tehát résztulajdonos volt, nyomdászok átjöttek a szerkesztőségbe, hüledeztek és azt írták a lap tulajdonosának Dicső Gábornak, hogy „kanalizáció alatti színvonalat találtunk”. Való igaz volt, hogy egy pincében voltunk, és felettünk mentek a csatornák. De mit láttak ezek a nyomdászok, akik óriási gépekhez, fröcsögő ólomhoz voltak szokva és fehér köpenyben jártak mindenhova? Hogy néhány fiatal egy Macintosh gépen akar újságot csinálni. Nem értettek hozzá és nem hittek benne, hogy így is lehet lapot csinálni. A levélben kérték, hogy ne járuljanak hozzá a lap indításához. [iii]

Munkafolyamat. A csapat két részre oszlott: az egyik volt a technikáért felelős (hálózat, gépek, levilágítás, műszaki vezető: Csutor György), a másik a művészeti szerkesztők, akiket Máté Tóth Imre vezetett. Ő nem ült géphez, fizikailag is háttal ült a tördelőknek. Papíron dolgozott, megrajzolta az oldaltervet és odaadta a tördelőknek.

8–10 tördelővel dolgoztunk, Quarkon, két műszakban (reggeli és esti csapat). Reggel hatkor kezdtek és éjjel 2–3 felé végeztek, amikortól a karbantartás ment. A gépek tehát 1990-től gyakorlatilag a lap megszűntéig (1998. szept. 30.) nonstop mentek. Jellemző, hogy 4 ágy is volt a szerkesztőségben. A műszaki vezető volt, hogy 50 órát is fent volt folyamatosan.

Autó vitte a levilágított lapot a nyomdába (éjszaka), motoros rendőr legfeljebb 1-1 alkalommal.

A piros Kurírnak volt vidéki mutációja, a kéknek nem, (kivéve a legelejét), annak csak pesti kiadása volt. [iv]

Megjelenési gyakoriság. A reggeli Kurír heti 7 alkalommal jelent meg (vasárnap lilában), a kék heti 5-ször (H–P). Ekkor még volt vasárnapi terjesztés, ami akkor szűnt meg, amikor  a Posta küldött egy levelet, hogy x Ft lesz a vasárnapi terjesztés díja. Ez az összeg nagyobb volt, mint a lap ára. Válaszoltam, hogy elnéztek egy tizedesvesszőt, de azt írták, hogy nem. Ez volt az előfizetéses lapok vasárnapi kiadásainak halála: máig sem merik felvállalni, hogy az utcán terjesszék vasárnap a lapot. [v]

Arculat.  A Kurír már tömbös tördelésű volt, sok grafikai elemet próbáltunk belevinni, de fekete-fehér volt. Használtunk tónust, aláhúzást, nagy fokozatú címbetűket.

A képek nagyon fontosak voltak. Akkoriban jött be egy új technológia: számítógépre le lehetett venni képeket a tévéből. Ehhez beszereztünk professzionális videókat amiken több csatornát vettünk éjjel-nappal. Igaz: elég rossz minőségűek voltak. Az egész ügylet illegális volt, de nem zavart sok vizet. Egyszer volt egy megrovásunk, amikor egy eseményen egyetlen forgatócsoport járt, és ebből a filmből vettünk át képet. [vi]

A kék Kurír. Az induláskor az alap a délutáni kiadás volt, hiszen az Esti Hirlapnál is délutáni lapot csináltunk. Benne volt az is, hogy megmutassuk a „vaskalapos” Esti Hirlaposoknak, hogy hogyan kell délutáni lapot csinálni.  A reggeli kiadás csak a hab volt a tortán.

Külföldi mintának tanulmányoztuk a (francia) Le Soirt, melynek akkor 7 napi kiadása volt[3], melyek háromóránként jöttek ki, mutálva az előző kiadást. Ennek alapján a délutáni kiadásunkban 6–8 oldal megegyezett a reggelivel, a többi volt csak frissebb tartalom.

Az első hetek sikere után a pestiek elkezdték úgy nézni a délutáni kiadásra, hogy „Á, ez ugyanaz mint a reggeli” az egyező oldalak miatt. Ez negatív képet keltett a délutáni Kurírnál: a kék Kurír „rossz hírbe került”, és ez az oka, hogy 1993-ban elbukott”. [vii]

„Mint bizonyára Önök is észrevették, [a délután megjelenő „kék” Kurír] néhány oldala megegyezik a reggeli, „piros” Kurír oldalaival. Mi ez, ha nem becsapás, kérdezték néhányan, mi ez a „kettőt fizet, egyet kap?”. … Nos hát hadd tisztázzuk magunkat az ügyeskedés vádja alól. Csupáncsak emlékeztetni szeretnénk az Olvasót, hogy korábban is mindig úgy harangoztuk be a két kiadást, hogy azokban néhány oldal azonos marad. Sőt, ezt az azonosságot hat, vagy még több oldalban jelöltük meg. „Menet” közben azonban kiderült, hogy mindössze négy azonos oldalra lesz szükség. Ebből egy … a két lapban közösen megrendelt hirdetéseké, további két oldal – a nyolcas és a kilences – az az oldalpár, ahol a tévé- és moziműsor, a napi horoszkóp, a meteorológiai jelentés és még egy sor közhasznú információ található. … Más kérdés, hogy tervünk a valóságban nem mindenben így valósult meg, s bizony a nyitószámban, de még tegnap is, négynél több oldal volt az azonos. Mentségünkre szóljon, hogy egyelőre alig-alig bírjuk a „lapgyártást”, szerkesztőségünk Magyarországon eddig soha el nem végzett mennyiségű munkával állítja elő a Kurír két kiadását. S csupáncsak megjegyezzük, hogy a „mutáció”, tehát  a némelyest változott második kiadás egyáltalán nem ritkaság a világsajtóban. Például az osztrák Kurier, ha jól tudjuk, vagy hat-hét alkalommal is megjelenik naponta,, folyamatosan, és minden kiadása csak valamelyest módosul az előzőhöz képest[4].” (vezércikk, cím nélkül, 1990. július 4. Kurír).

Megpróbáltunk formátumot váltani, jelezve, hogy ez a nap nem az, mint a régi, kivettük a megegyező oldalakat, ehhez teljesen új tipográfiával is előálltunk, melyet Moli [Molnár István] csinált. [viii]

„.. szétválasztjuk a sziámi ikreket. a reggeli és az esti Kurírt. … az Esti Kurír új lapfejet, új formátumot, sőt új tartalmat kap. .. Ahogy Ausztriában is egy tulajdonos kezében van a nagy formátumú Kurier és a fele akkora Kronen Zeitung, mostantól úgy kínáljuk Önöknek a megszokott formátumban megmaradó reggeli Kurírt és kisöccsét, a fele akkora, de kétszer olyan vastag Esti Kurírt.

A megújult, kis formátumú Esti Kurír a jól értesültség, a játékosság és a hasznos, friss tudnivalók forrása. Amennyiben bizonyosan többet nyújt laptársainál: nyitottabb lesz a nagyvilág híreire és sztorijaira, és amit még napilap nem próbált: naponta több oldalt is kínálunk – csak nőknek. … Még ebben az évben lakást és autót is nyerhet vele… nem hiányzik a horoszkóp, a keresztrejtvény és a szórakoztató teszt sem. Az Esti Kurir egy jóképű bulvárlap. Ja, és még valami. Ráfér a kormányra.” (Na, mi újság? 1992. okt. 19. Beharangozó hirdetés.)

A beidegződések megmaradtak az olvasókban, másrészt a formátumváltás és kampány túl sokba került. Ekkorra azonban a többi délutáni lapok is elbuktak és velük buktunk mi is.

A délutáni lap megszűntével ott volt egy csapat munka nélkül – volt, aki átkerült a reggeli laphoz, mások elmentek. [ix]

 

Az Esti Kurír. A nagy reklámkampánnyal beharangozott lapnál a kulturális rovatot a régi – liberális – Esti Kurir segédszerkesztőjének lánya, Albert Mária vezette és interjút közölt a lap egykori nyomdászával, Bauer Miklóssal.

 

A piros Kurír megszűnése. A reggeli lap megmaradt, és a Mai Nap is reggeli megjelenésűre váltott. Így maradtunk egészen 1998-ig, amikor egy politikai döntés következtében szűntünk meg. Több, mint 100 ember került az utcára. Ehhez tudni kell, hogy a Kurír, ellentétben a legtöbb bulvárral, nem tartózkodott a politikától. „Intelligens bulvárlap” volt, a bulvártól is és a politikai lapoktól is átvette, ami jó. Foglalkoztunk a politikával, ami egyértelmű volt, hiszen a lap megjelenése a rendszerváltáshoz kötődött, amikor nem lehetett nem foglalkozni vele. A bulvárból vettük át a tipográfiát, a laza tálalásmódot, a pimaszságot, a direkt, egyszerű mondatokat, hogy „embermeséket mondott” a lap és a címeket. A lap „szívbéli ügy volt”, okoska bulvár voltunk, amit nem volt szégyen olvasni, és tartottunk egy határt az alantastól. A politikai vonalon tele voltunk arcátlansággal, gúnnyal, humorral, ami a legjobban tud fájni a politikusoknak, kb. úgy foglalkoztunk büszkén a politikával mint ma a Magyar Narancs teszi. A Kurír azonban baloldali-liberális lap volt. Kritizáltuk a kormányt Orbán előtt is, de amikor hatalomra jutott, akkor láttunk igazán neki ütni az ellenzéket. Ekkor következett a 100%-os tulajdonosunk, a Postabank csődje (1998. februárban), majd májusban nyert a Fidesz, aki összeveszett Prinzcel, és bezáratta a Postabankot. Szeptemberben – ezt nem tudom bizonyítani – Orbán írt egy levelet, miszerint „jövő héttől ne jelenjen meg a lap” és a mamelukjai végrehajtották a döntését: 1998. szeptember 30-án a lap egyik napról a másikra szűnt meg. Készült a másnapi szám, amikor a szerkesztőségben megjelent a Postabank vezérigazgató-helyettese [Németh Péter, korábbi Magyar Hírlap, későbbi Népszava-főszerkesztő] és közölte, hogy nincs tovább.[x]

„A Postabank Rt. igazgatósága döntésének megfelelően megkezdődött a kereskedelmi banki tevékenységtől profilidegen befektetések átvilágítása, az úgynevezett sajtóportfolio egyes elemeinl a veszteségek finanszírozását a bank nem tudja vállalni. Ezért a Postabank szerdától felfüggeszti a Kurír és a RejtvényKurír kiadását, illetve a nem Postabank tulajdonban lévő Magyar Narancs további finanszírozását”(Egy bejelentés története, Kurír, 1998. okt. 1.)

„Illetékes helyen úgy döntöttek, hogy a Kurír ne kerüljön többé az olvasók kezébe” – kezdi vezércikkét Szücs Gábor az utolsó utáni, búcsúszámban. (Kurír, 1998. okt. 1.).

A lap egy ideig még az interneten megjelent.[xi]

 

[1]    Ilyen című, rövid életű lap(pár) Kolozsvárt 1932-ben már megjelent. A Jó Reggelt!-ben a lapfejben egy női alak, a Jó Estét!-ben egy férfi alak szerepelt.

[2] Megjegyzés: 1989-ben már járt ebben a szerkesztőségben Kőhídi Imre és Pallagi Ferenc, akik az akkor induló Mai Naptól mentek oda tanulmányozni egy nyugati bulvár működését. Látogatásukról a Magyar Sajtóban is élménybeszámolót adtak. Nekik jó emlékeik voltak, talán azért, mert egy Batthyány nevű szerkesztő mutatta be nekik a munkát.

[3] A France Soirnak 1953-ban napi 7 kiadása volt. http://fr.wikipedia.org/wiki/Pierre_Lazareff

[4] Kérdés, hogy a Kuriert megveszi-e ugyanaz az olvasó ugyanaznap több kiadásban is.

[i] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[ii]  Molnár István, szóbeli közlés, 2008

[iii] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[iv] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[v] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[vi] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[vii] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[viii] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[ix] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[x] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2008.

[xi] Dr. Kende Péter: Bank Bianco.  Magánkiadás. p238. http://www.coloplay.hu/kp/books/kp_bank_bianco.pdf

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s