Új Magyarság (1934-1945)

Első megjelenés: 1934. augusztus 30.

Utolsó megjelenés: 1944. december 15.

Szerkesztő: Milotay István

Megszűnés oka: ismeretlen

 

Beköszönő cikk:

Milotay István és gárdája röpiratban jelentette be az „UJ MAGYARSÁG” megindulását

A keresztény magyar ujságolvasó közönség, Milotay István és gárdájának régi tábora napokon, sőt heteken át a legnagyobb bizonytalanságban várta Milotay István uj lapjának indulását. Az utóbbi időkben már széltében elterjedt a híre annak, hogy Milotay István munkatársaival együtt uj lapot indit, a főszerkesztőnek és a régi gárdájának azonban semmiféle utja nem volt hosszu napokon át a közönséghez, semmiféle eszköz nem állt a rendelkezésre, hogy a régi vállalattól való kiválást és az uj lapinditást hü olvasótáborának bejelentse és az megindokolja. Az alakulóban lévő „UJ MAGYARSÁG” szerkesztősége ezért oly módon gondolta a legmegfelelőbb utat megtalálni a közönségéhez, hogy még az „UJ MAGYARSÉG” első számának megjelenése előtt, de már az „UJ MAGYARSÁG” külalakjának formájában, röpiratként olyan kiadványt intéz a keresztény publikumhoz, amelyben a kiélesedett helyzet ellenére is tapintatos formában, de félreérthetetlen egyenességgel mutat rá a kiválás okaira és a meginduló, uj lap célkitüzéseire. Milotay István fémjelez, elválaszthatatlannak tartom. Milotay István több mint két évtizedes publicisztikai működése során már korán vezére lett a keresztény nemzeti ujságirásnak, és nem lehet kétség afelől,hogy a keresztény középosztály hálás szivvel és megtörhetetlen ragaszkodással csatlakozik Milotay István friss erőktől lobogó zászlaja alá. Rakovszky Viktor országgyülési képviselő a következőkben üdvözli a lapunkat: – A legnagyobb örömmel üdvözlöm az „UJ MAGYARSÁG” megindulását. A magyar sajtó ezzel a vállakozással erős, keresztény lappal gazdagodik, védelmére az elhagyatott tömegeknek és a lerongyolódott magyar középosztálynak. remélem, hogy céljai nemességét a teljes siker igazolni fogja.

Nincsen elköszönő cikk.

Története

„Felháborító, hogy nekem, Magyarország miniszterelnökének, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába, csak nekem nincs olyan politikai orgánumom, amely kizárólag az én eszméimet képviselje” (Gömbös Gyula 1932. szept. 30, idézi Murányi) Az új lap a Függetlenség (1933-) és az Új Magyarság („A kormány horogkeresztes verekedőlapja” (8 órai újság 1936 július 24), s közben Bethlen Budapesti Hirlapját is elsorvasztják.

A Magyarságban Pethő Sándorral dolgozó Milotay Istvánt sikerül Gömbösnek megnyernie, hogy váljon ki a laptól és alapítson újat, melyben a gömbösi politikát támogatja. 1934. augusztus 22-én Milotay a fél szerkesztőséggel együtt kilépett a laptól és vitte az előfizetői névsort is. 8 nappal később a Magyarság előfizetői megkapták az Új Magyaságot is. A kormány célja Antal István sajtófőnök emlékiratai szerint az volt, hogy „a lap kifelé, látszat szerint megtartja világnézeti és politikai függetlenségét, lényegében .. azonban mégis alátámasztja a gömbösi politikát, annak világnézeti és közéleti célkitűzéseit”. (idézi Murányi p 217).

A II. világháborúban a Függetlenség mellett a németek melletti kitartást leginkább propagáló lap.

 

Az oldalt szerkesztette: Puskás Anikó és Czakó Nóra