Címváltozat: VG
“Magyarország első gazdasági napilapja” (a háború után)
Előzmények
1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség a Világgazdaságot, Magyarország első gazdasági napilapját. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállaltok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.
Kezdetek
A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt. Éves díja 3000 Ft volt, ami ma nagyjából 120.000 Ft-ot jelent. Ekkora kiadást csak a vállalatok engedhettek meg maguknak. A lap viszonylag kis terjedelmű és mai szemmel unalmas volt: háromszor nyolc és kétszer négy oldal.
1979-es válságok
Az újság történetében számos krízishelyzet adódott a 80-as évek végén…: A Kopit kiesett a tulajdonosok közül és egyedül maradt a Magyar Kereskedelmi Kamara, majd a Gazdasági Kamara kezébe került a VG. De a kiadás joga is átkerült az MTI-hez. Ami ezeknél is jelentősebb volt, az az, hogy a VG zártkörűvé vált, s létrejött a HVG, ennek az első krízisnek a terméke.
„Belső használatra”: 1979-volt egy nagyon komoly év: ekkor be akarták tiltani a lapot. Ez csak Kallós Ödön és Rédei Jenő közbenjárása miatt nem történt meg, akik a helsinki szellemiségre hivatkoztak. De belső használatúvá tették azt, s ezt egy felirat is jelezte a fejlécen: „BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK”. Igazából minden cég a kereskedelmi kamara tagvállalata volt, így ennek csak az volt a jelentősége, hogy a külföldi követségek ne hivatkozhassanak a VG adataira, hiszen azokhoz hivatalosan nem is férhettek hozzá. Az előfizetők közül az összes követséget ki kellett húzni. Kísérletet azonban mégis tettek, hogy megszerezzék: egyszer a szovjet nagykövet meghívta a főszerkesztőt egy koktélra, s megkérte, hogy juttasson el neki titokban egy példányt… De nem lehetett, hiszen pont emiatt korlátozták a hozzáférhetőséget, mivel konfliktusok adódtak már korábban is. Ilyen volt, amikor az egyik számban megjelent egy ártatlannak tűnő cikk azzal a címmel, hogy a Hungarocamion útnak indította Svédországba az év első almaszállítmányát. Ezzel az volt a probléma, hogy a szovjeteknek azt mondtuk, hogy nincs elég alma, ezért nem tudunk adni az olajért és yersanyagokért cserébe… Erre előszedték a VG-t, s mutatták, hogy hogy’ ne lenne, ha már Svédországba is exportáljuk…
HVG: A napilap belső használatúvá tétele következtében született meg a Heti Világgazdaság, a HVG, azért, mert 80-as évek végén nem lehetett már csak úgy felszámolni egy lapot. Magyarországnak számított, hogy külföldön ne mondjanak rosszat róla, s egy ilyen esemény, ellenkezett volna a helsinki szellemiséggel. Így hivatalosan a VG átalakult a HVG-vé. Ez az akkor még csak 32 oldalas újság mindenki számára hozzáférhető volt, szemben a cenzurális okok miatt zárt terjesztésűvé tett VG-vel. Alapvetően a szerkesztőgárda ugyanaz volt, a főszerkesztőnek pedig a VG akkori főszerkesztője, Gyulai István Vincze Mátyást javasolta. Sokáig egyfajta szimbiózis is volt, de ez fokozatosan megszűnt. A HVG-nél a fő szempont az lett, hogy a tájékoztatás ne ártson a kereskedelempolitikai érdekeknek.
Rendszervált(oz)ás
A 80-as évek végéig nem történtek jelentősebb változások, azonban a rendszervált(oz)ással privatizálták a lapokat, megjelent az új sajtótörvény. A VG tulajdonosa még a Magyar Gazdasági Kamara maradt, de a kiadást 1989. július 1-jétől a Computerworld Informatika végezte. Tehát egy állami cégtől egy magáncéghez került ez a jog. Majd külső behatások következtében a szerkesztőség is fellázadt s alapított egy vállalkozást, a Világgazdaság Szerkesztősége Kft.-t, mely ezután nemcsak a kiadás, hanem a szerkesztést is magához ragadta. A VG fejlécet levédették, így a társaságban a kamara az apport fejében 50%-os tulajdonrészt szerzett. Azonban nagy hibát követtek el: nem határozták meg, hogy ki miről dönthet, így még egy gépírónő elbocsátásáról szóló kérdés eldöntéséhez is közgyűlést kellett tartani.
Újabb válságok
A 90-es évek elején újabb válsághelyzet alakult ki, mely eredménye ismét egy lap, a mai Napi Gazdaság.
NG: 1991-ben újabb problémákat okozott, hogy a VG licence az alapító kamaránál volt, a kiadást az újságírók által alapított kft. intézte. Felmerült az a gondolat, hogy össze kéne vonni a két dolgot, s hozzanak létre egy részvénytársaságot, ahova a tulajdonos Gazdasági Kamara apportként hozza be a lap licencét és a Világgazdaság Szerkesztősége Kft. olvadjon bele. Erre a szerkesztőség két részre szakadt, s megpályázták a kiadásban való részvételt. Az egyik megnyerte, erre a másik fellázadt, s körülbelül két hétig két lapot adtak ki, más néven, de ugyanazzal a tartalommal. Ez a másig lap volt a – ma is működő – Napi Gazdaság (NG).
Zöld Újság Rt.: Az ekkori viszályok idején alakult a Zöld Újság Rt., melynek a kezdő tőkéjét 25%-kal a Postabank biztosította, 30%-a a fő tulajdonos kamarának volt, 12,5%-kal rendelkezett a Business Press Kft. és a Forka Kft. illetve 20%-a volt még a szakmai szövetségeknek. A kiadás jogát megkapta ez az új társaság.
Új élet
A legutolsó változások az ezredforduló után, 2003-ban történtek: a VG az Axel Springer-Budapest Kft. 100%-os tulajdonába került, illetve a nyomtatott sajtó területén is teret hódított a modern technika, az Internet.
AS Verlag: Európa egyik legnagyobb lapkiadója, a német Axel Springer (AS Verlag) birodalmába került a VG. Az AS-nek két fő része van hazánkban: az Axel Springer-Magyarország Kft. és az Axel Springer-Budapest Kft. Az előbbi fő profilja a megyei lapok kiadása, míg utóbbi elsősorban a magazinokkal foglalkozik. 12.455 példány jelenik meg nap mint nap, s olvasói 67%-a üzleti döntéshozó. A VG-hoz még két gazdasági, havonta megjelenő magazin tartozik: a Manager Magazin és a Harvard Business Review. A gazdaságos üzemeltetéshez azonban fájóan hiányzik a hetilap. Hiszen a ritkábban megjelenő havilapnak általában előfizetői vannak, s ez egy biztos bázist jelent. A napilap pedig általában változó példányszámban kel el, így gyakran lehet veszteséges az előállítása.
Internet: Az Internet világjelenség, mely az újságírásra is hat: a printelt változatok mellett megjelent az on-line újság is. Így most virtuálisan és „hagyományos módon” is lehet újságot olvasni. De nyílvánvaló, hogy a lap nem fog örökké ilyen nyomtatott formában létezni. A VG-ban néhány hónappal ezelőtt már történt egy fontos változás: az on-és az offline szerkesztőség összeolvadt. Ez azt jelenti, hogy minden újságírónak dolgoznia kell mindkettőre. Az internetes változat sokszor plusz információt ad, hiszen ott nincsen annyira kötött terjedelem, mint a nyomtatott változat esetén. Hiszen ott van pár tervezett arculat, kötött karakterszámokkal, így nem igazán lehet vita tárgya, hogy mennyit írjanak. Futurisztikus látomásként tűnhet fel előttünk egy összehajtható, monitoros képolvasó, mint a jövő újsága. Sok előnnyel (kevesebb hulladék, könnyű elérhetőség…), de ugyanakkor sok hátránnyal is. A szakavatottak számára ilyen negatívum az, hogy nem lehet levédeni a cikkeket. Mindegyik újságíró fél attól, hogy lelövik a hírét. Mert ha még az első tolvaj fel is tűnteti a forrást, a sokadik – még ha jelez is valamit – akkor sem a megfelelő hivatkozási pontot. S ez ellen jelenleg nem igazán lehet mit tenni, komolyabb szankciókkal súlytó törvények nincsenek.
Jelen
Egy nap és egy lap: Kivételes helyzetektől eltekintve minden szerkesztőségnek van egy lüktetése, egy napi ritmusa. Így van ez a VG-nál is. A legtöbb laphoz hasonlóan a VG is rovatokra tagolódik: belfüld, külföld, vállalat és pénzügy. Ezek egy-egy szerkesztői részt alkotnak, s egymás közözz osztják meg az információkat. Ezeket több forrásból szerzik: egyrészt a hírügynökségektől, az internetről és a különféle vállalati adatbázisokból, másrészt pedig az – értékesebb – saját forrásból. Ilyen egy-egy telefon, sajtóttájékoztatón való részvétel, kapcsolatok… A VG két hírügynökségre fizetett elő: az egyik a Bloomberg, a másik pedig a Reuters. Ezek olyan adatbázisokkal rendelkeznek, melyekkel téma szerint lehet a híreket keresni és nagy illusztrációs anyaguk is van. Tehát minden reggel az újságírók leteszik a javaslataikat, hogy aznap mivel szeretnének foglalkozni. Ezt megvitatja a rovatvezetővel, s ennek megfelelően dolgozik. A karakterszám adott, annyit írhat, nem többet, hiszen az arculat meg van határozva nagyjából öt ún. tükörrel. A mostani számokat és a korábbiakat összevetve jelentős különbség, hogy ma szinte mindenhol kép van. Úgymond a szöveg az csak a képeket magyarázza. A rovatokon dolgozó szerkesztőket a rovatvezetők irányítják, s őket fogja egybe a felelős szerkesztő, akit a VG-nál hetente váltanak. Öten vannak, s egymás között osztják be, hogy mikor ki tölti be éppen ezt a titulust: a négy rovatvezető és a főszerkesztő, Boronkay Tamás. A heti felelős szerkesztő minden reggel e-mailben megkapja a javaslatokat a rovatvezetőktől. Az alapján összeállítja, hogy mi lesz a vezetőanyag, nagy hangsúlyt fektetve az eslő oldalra. Majd ezt megvitatják a napi reggeli értekezleten. Ezen ott van a főszerkesztő, a heti felelős szerkesztő és a rovatvezetők. Az egyeztetés után kiadják a munkát, s nagyjábó fél négykor tartanak még egy gyűlést, s konkretizálják, hogy mi lesz pontosan az első oldalon. Ekkorra ugyanis már körvonalazódik a lap. Nagyon szigorúan és pontosan be kell tartani a leadási rendet, mivel este hétig el kell jutattni elektronikus úton a kecskeméti nyomdába. De míg erre kerül a sor, átmegy a szerkesztő, a korrektor és a tördelő kezén is. Ott bevilágítják, kinyomtatják és terjesztik. Így készül egy szám általában. Még van egy heti értekezlet, mely igazából egy mapilap esetén csak szamárvezető, mely azért jó, mert megmozgatja az agyat, hiszen a következő hétre tervezett dolgokat kell megbeszélni. Persze ezt a napi események felrugják, de mégis ad egy biztonságot. Persze vannak rendkívüli helyzetek, ilyen volt például az amerikai elnökválasztás is, amikor számítottak arra, hogy módosítani kell a tartalmon, hogy az aktualitása meg legyen a reggel megjelenő újságnak, így tovább bentmaradtak a szerksztőségben illetve „ügyeltek”, hogy az online változatot is folyamatosan frissíteni tudják.
A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta. Mint mindenkinek az életében, vannak mélypontok, nehéz időszakok. Így volt ez a VG-gal is, melyek eredményeképpen nemhogy megszűnt volna a lap, hanem válságtermékként megalakult a HVG és a NG. S a hetekben a szerkesztőség kettő tortát is felvághatott: december 9 –én nyomták ki a 10.000 számot, január 3-án pedig 40 éves lesz az újság.
Forrás: Személyes beszélgetés Boronkay Tamással, a Világgazdaság szenior szerkesztőjével.
Készítette Mikola Orsolya
Magyar Médiatörténet 