Világgazdaság (1969-)

Címváltozat: VG

“Magyarország első gazdasági napilapja” (a háború után)

Előzmények

1969. január 3-án, pénteken vehette először kezébe az – akkor még csak igen szűk körű – olvasóközönség a Világgazdaságot, Magyarország első gazdasági napilapját. Korábban nem is volt ilyen szaklapra szükség, mert minden központi utasítások alapján zajlott, a vállaltok egyáltalán nem, vagy csak csekély önállóságal rendelkeztek. Így a mindennapi, friss információk nem voltak szükségesek a boldoguláshoz. A hatvanas évek végére azonban enyhült a szigor, a hazai vállalatok egyre önállóbbá váltak, s piaci szereplőkként valahogy tájékozódniuk kellett egyrészt a hazai eseményekről, másrészt pedig a külgazdasági történésekről, hiszen nyitottunk Európa felé. Ennek a kettős igénynek a kielégítésére alapították a Világgazdaságot.

Kezdetek

A lapkészítés ötlete és a Világgazdaság elnevezés is Tardos Márton nevéhez kapcsolódik. A néhány éve elhunyt közgazdász – többek között az SZDSZ alapító tagja – ebben az időben a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben dolgozott, a magyar gazdasággal behatóan foglalkozott, így tisztában volt azzal, hogy mennyire szükség van erre a lapra. Azonban a Kádár-korszakban a lapalapítás sem egyszerű, pártengedély feltétlen szükséges. Ennek megszerzése egy hosszadalmas folyamat eredménye: a kezdeményezést a párt agitprop illetékesei megtárgyalják, ha pozitív a megítélés, átadják az ügyet a Tájékoztatási Hivatalnak, amely kijelöli, hogy mennyi papírt kaphat az adott lap, illetve a nyomdát, mely szintén az ő hatáskörük alá tartozik. Ezt a hivatalos procedúrát azonban a VG megúszta, mivel szükségességét a Tájékoztatási Hivatal is elismerte. Így nagyjából 3-4 ezer példány kinyomására elegendő papírt biztosítottak és kijelölték a Zrínyi Nyomdát. A tulajdonos a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Konjunktúra és Piackutató Intézet (Kopit) volt közösen, a kiadással pedig megbízta a Hírlapkiadó Vállalatot. Tehát más volt a tulaj és a kiadó is, így még ez által is kontrollálni tudták a tartalmat. Ennek ellenére a VG-nek elég nagy szabadsága volt, lazíthatott a tájékoztatási monopóliumon, s olyan – az akkori sajtóorgánumoknak elérhetetlen – forrásokkal rendelkezett, mint a Reuters, Globe Reuters, AP-DJ, UPI. Nem csak a Magyar Távirati Irodából (MTI) szerzett információkat tudta leközölni. Szabadságához hozzájárult az is, hogy nem az utca népének szólt, többek között magas ára miatt. Éves díja 3000 Ft volt, ami ma nagyjából 120.000 Ft-ot jelent. Ekkora kiadást csak a vállalatok engedhettek meg maguknak. A lap viszonylag kis terjedelmű és mai szemmel unalmas volt: háromszor nyolc és kétszer négy oldal.

1979-es válságok

Az újság történetében számos krízishelyzet adódott a 80-as évek végén…: A Kopit kiesett a tulajdonosok közül és egyedül maradt a Magyar Kereskedelmi Kamara, majd a Gazdasági Kamara kezébe került a VG. De a kiadás joga is átkerült az MTI-hez. Ami ezeknél is jelentősebb volt, az az, hogy a VG zártkörűvé vált, s létrejött a HVG, ennek az első krízisnek a terméke.

„Belső használatra”: 1979-volt egy nagyon komoly év: ekkor be akarták tiltani a lapot. Ez csak Kallós Ödön és Rédei Jenő közbenjárása miatt nem történt meg, akik a helsinki szellemiségre hivatkoztak. De belső használatúvá tették azt, s ezt egy felirat is jelezte a fejlécen: „BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK”. Igazából minden cég a kereskedelmi kamara tagvállalata volt, így ennek csak az volt a jelentősége, hogy a külföldi követségek ne hivatkozhassanak a VG adataira, hiszen azokhoz hivatalosan nem is férhettek hozzá. Az előfizetők közül az összes követséget ki kellett húzni. Kísérletet azonban mégis tettek, hogy megszerezzék: egyszer a szovjet nagykövet meghívta a főszerkesztőt egy koktélra, s megkérte, hogy juttasson el neki titokban egy példányt… De nem lehetett, hiszen pont emiatt korlátozták a hozzáférhetőséget, mivel konfliktusok adódtak már korábban is. Ilyen volt, amikor az egyik számban megjelent egy ártatlannak tűnő cikk azzal a címmel, hogy a Hungarocamion útnak indította Svédországba az év első almaszállítmányát. Ezzel az volt a probléma, hogy a szovjeteknek azt mondtuk, hogy nincs elég alma, ezért nem tudunk adni az olajért és yersanyagokért cserébe… Erre előszedték a VG-t, s mutatták, hogy hogy’ ne lenne, ha már Svédországba is exportáljuk…

HVG: A napilap belső használatúvá tétele következtében született meg a Heti Világgazdaság, a HVG, azért, mert 80-as évek végén nem lehetett már csak úgy felszámolni egy lapot. Magyarországnak számított, hogy külföldön ne mondjanak rosszat róla, s egy ilyen esemény, ellenkezett volna a helsinki szellemiséggel. Így hivatalosan a VG átalakult a HVG-vé. Ez az akkor még csak 32 oldalas újság mindenki számára hozzáférhető volt, szemben a cenzurális okok miatt zárt terjesztésűvé tett VG-vel. Alapvetően a szerkesztőgárda ugyanaz volt, a főszerkesztőnek pedig a VG akkori főszerkesztője, Gyulai István Vincze Mátyást javasolta. Sokáig egyfajta szimbiózis is volt, de ez fokozatosan megszűnt. A HVG-nél a fő szempont az lett, hogy a tájékoztatás ne ártson a kereskedelempolitikai érdekeknek.

Rendszervált(oz)ás

A 80-as évek végéig nem történtek jelentősebb változások, azonban a rendszervált(oz)ással privatizálták a lapokat, megjelent az új sajtótörvény. A VG tulajdonosa még a Magyar Gazdasági Kamara maradt, de a kiadást 1989. július 1-jétől a Computerworld Informatika végezte. Tehát egy állami cégtől egy magáncéghez került ez a jog. Majd külső behatások következtében a szerkesztőség is fellázadt s alapított egy vállalkozást, a Világgazdaság Szerkesztősége Kft.-t, mely ezután nemcsak a kiadás, hanem a szerkesztést is magához ragadta. A VG fejlécet levédették, így a társaságban a kamara az apport fejében 50%-os tulajdonrészt szerzett. Azonban nagy hibát követtek el: nem határozták meg, hogy ki miről dönthet, így még egy gépírónő elbocsátásáról szóló kérdés eldöntéséhez is közgyűlést kellett tartani.

Újabb válságok

A 90-es évek elején újabb válsághelyzet alakult ki, mely eredménye ismét egy lap, a mai Napi Gazdaság.

NG: 1991-ben újabb problémákat okozott, hogy a VG licence az alapító kamaránál volt, a kiadást az újságírók által alapított kft. intézte. Felmerült az a gondolat, hogy össze kéne vonni a két dolgot, s hozzanak létre egy részvénytársaságot, ahova a tulajdonos Gazdasági Kamara apportként hozza be a lap licencét és a Világgazdaság Szerkesztősége Kft. olvadjon bele. Erre a szerkesztőség két részre szakadt, s megpályázták a kiadásban való részvételt. Az egyik megnyerte, erre a másik fellázadt, s körülbelül két hétig két lapot adtak ki, más néven, de ugyanazzal a tartalommal. Ez a másig lap volt a – ma is működő – Napi Gazdaság (NG).

Zöld Újság Rt.: Az ekkori viszályok idején alakult a Zöld Újság Rt., melynek a kezdő tőkéjét 25%-kal a Postabank biztosította, 30%-a a fő tulajdonos kamarának volt, 12,5%-kal rendelkezett a Business Press Kft. és a Forka Kft. illetve 20%-a volt még a szakmai szövetségeknek. A kiadás jogát megkapta ez az új társaság.

Új élet

A legutolsó változások az ezredforduló után, 2003-ban történtek: a VG az Axel Springer-Budapest Kft. 100%-os tulajdonába került, illetve a nyomtatott sajtó területén is teret hódított a modern technika, az Internet.

AS Verlag: Európa egyik legnagyobb lapkiadója, a német Axel Springer (AS Verlag) birodalmába került a VG. Az AS-nek két fő része van hazánkban: az Axel Springer-Magyarország Kft. és az Axel Springer-Budapest Kft. Az előbbi fő profilja a megyei lapok kiadása, míg utóbbi elsősorban a magazinokkal foglalkozik. 12.455 példány jelenik meg nap mint nap, s olvasói 67%-a üzleti döntéshozó. A VG-hoz még két gazdasági, havonta megjelenő magazin tartozik: a Manager Magazin és a Harvard Business Review. A gazdaságos üzemeltetéshez azonban fájóan hiányzik a hetilap. Hiszen a ritkábban megjelenő havilapnak általában előfizetői vannak, s ez egy biztos bázist jelent. A napilap pedig általában változó példányszámban kel el, így gyakran lehet veszteséges az előállítása.

Internet: Az Internet világjelenség, mely az újságírásra is hat: a printelt változatok mellett megjelent az on-line újság is. Így most virtuálisan és „hagyományos módon” is lehet újságot olvasni. De nyílvánvaló, hogy a lap nem fog örökké ilyen nyomtatott formában létezni. A VG-ban néhány hónappal ezelőtt már történt egy fontos változás: az on-és az offline szerkesztőség összeolvadt. Ez azt jelenti, hogy minden újságírónak dolgoznia kell mindkettőre. Az internetes változat sokszor plusz információt ad, hiszen ott nincsen annyira kötött terjedelem, mint a nyomtatott változat esetén. Hiszen ott van pár tervezett arculat, kötött karakterszámokkal, így nem igazán lehet vita tárgya, hogy mennyit írjanak. Futurisztikus látomásként tűnhet fel előttünk egy összehajtható, monitoros képolvasó, mint a jövő újsága. Sok előnnyel (kevesebb hulladék, könnyű elérhetőség…), de ugyanakkor sok hátránnyal is. A szakavatottak számára ilyen negatívum az, hogy nem lehet levédeni a cikkeket. Mindegyik újságíró fél attól, hogy lelövik a hírét. Mert ha még az első tolvaj fel is tűnteti a forrást, a sokadik – még ha jelez is valamit – akkor sem a megfelelő hivatkozási pontot. S ez ellen jelenleg nem igazán lehet mit tenni, komolyabb szankciókkal súlytó törvények nincsenek.

Jelen

Egy nap és egy lap: Kivételes helyzetektől eltekintve minden szerkesztőségnek van egy lüktetése, egy napi ritmusa. Így van ez a VG-nál is. A legtöbb laphoz hasonlóan a VG is rovatokra tagolódik: belfüld, külföld, vállalat és pénzügy. Ezek egy-egy szerkesztői részt alkotnak, s egymás közözz osztják meg az információkat. Ezeket több forrásból szerzik: egyrészt a hírügynökségektől, az internetről és a különféle vállalati adatbázisokból, másrészt pedig az – értékesebb – saját forrásból. Ilyen egy-egy telefon, sajtóttájékoztatón való részvétel, kapcsolatok… A VG két hírügynökségre fizetett elő: az egyik a Bloomberg, a másik pedig a Reuters. Ezek olyan adatbázisokkal rendelkeznek, melyekkel téma szerint lehet a híreket keresni és nagy illusztrációs anyaguk is van. Tehát minden reggel az újságírók leteszik a javaslataikat, hogy aznap mivel szeretnének foglalkozni. Ezt megvitatja a rovatvezetővel, s ennek megfelelően dolgozik. A karakterszám adott, annyit írhat, nem többet, hiszen az arculat meg van határozva nagyjából öt ún. tükörrel. A mostani számokat és a korábbiakat összevetve jelentős különbség, hogy ma szinte mindenhol kép van. Úgymond a szöveg az csak a képeket magyarázza. A rovatokon dolgozó szerkesztőket a rovatvezetők irányítják, s őket fogja egybe a felelős szerkesztő, akit a VG-nál hetente váltanak. Öten vannak, s egymás között osztják be, hogy mikor ki tölti be éppen ezt a titulust: a négy rovatvezető és a főszerkesztő, Boronkay Tamás. A heti felelős szerkesztő minden reggel e-mailben megkapja a javaslatokat a rovatvezetőktől. Az alapján összeállítja, hogy mi lesz a vezetőanyag, nagy hangsúlyt fektetve az eslő oldalra. Majd ezt megvitatják a napi reggeli értekezleten. Ezen ott van a főszerkesztő, a heti felelős szerkesztő és a rovatvezetők. Az egyeztetés után kiadják a munkát, s nagyjábó fél négykor tartanak még egy gyűlést, s konkretizálják, hogy mi lesz pontosan az első oldalon. Ekkorra ugyanis már körvonalazódik a lap. Nagyon szigorúan és pontosan be kell tartani a leadási rendet, mivel este hétig el kell jutattni elektronikus úton a kecskeméti nyomdába. De míg erre kerül a sor, átmegy a szerkesztő, a korrektor és a tördelő kezén is. Ott bevilágítják, kinyomtatják és terjesztik. Így készül egy szám általában. Még van egy heti értekezlet, mely igazából egy mapilap esetén csak szamárvezető, mely azért jó, mert megmozgatja az agyat, hiszen a következő hétre tervezett dolgokat kell megbeszélni. Persze ezt a napi események felrugják, de mégis ad egy biztonságot. Persze vannak rendkívüli helyzetek, ilyen volt például az amerikai elnökválasztás is, amikor számítottak arra, hogy módosítani kell a tartalmon, hogy az aktualitása meg legyen a reggel megjelenő újságnak, így tovább bentmaradtak a szerksztőségben illetve „ügyeltek”, hogy az online változatot is folyamatosan frissíteni tudják.

A Világgazdaság Magyarország üzleti életének mindennapjaiban jelentős szerepet játszik már évtizedek óta. Mint mindenkinek az életében, vannak mélypontok, nehéz időszakok. Így volt ez a VG-gal is, melyek eredményeképpen nemhogy megszűnt volna a lap, hanem válságtermékként megalakult a HVG és a NG. S a hetekben a szerkesztőség kettő tortát is felvághatott: december 9 –én nyomták ki a 10.000 számot, január 3-án pedig 40 éves lesz az újság.
Forrás: Személyes beszélgetés Boronkay Tamással, a Világgazdaság szenior szerkesztőjével.

Készítette Mikola Orsolya

Uj Nemzedék (1913-1944)

Az Uj Nemzedék politikai, szépirodalmi és közgazdasági folyóirat (napilap 1919-től)

Adatok

Szerkesztője: Milotay István

Szerkesztőség: V. Csáky utca 30.

Kiadóhivatal: V. Vajkay utca 1.

Előfizetési díj: egész évre 16 k, félévre 8 k, negyed évre: 4 k

Egyes szám ára: 30 f

Megszűnés oka: nem ismert

Első szám

Beköszönő szöveg:

„Az Uj Nemzedék a közönséghez.

Politikai, közigazdasági és szépirodalmi tartalommal uj lapot adunk a közönség kezébe, a mely a modern műveltségü, függetlenül gondolkozó magyar értelmiség hetenként megjelenő orgánuma akar lenni. A külföldön legutóbb végbement nagy események, melyek Magyarország szomszédságában sok százéves uralmi viszonyokat semmisitettek meg és nagy erővel feltörő uj alkotásokat teremtettek, úgyszintén az idehaza dúló sulyos küzedelmek, amelyek messze kihatnak belső erőviszonyainkra is, minden komoly gondokozásu emberre sokszorosan reárójják azt a kötelességet, hogy Magyarország világpozíciójának és belső organizációjának kérdéseivel mélyrehatóan foglalkozzék. Ezek a válságos körülmények szellemi, erkölcsi és gazdasági erőinknek teljes kifejtését parancsolják és mennél nagyobb a süllyedés, annál kényszerítőbb a feladat a hivatottakra nézve, hogy a nélkülözhetetlen kapcsolatot és szolidaritást egymás között megteremtsék. Az egyensulyát vesztett közfelfogás ma két véglet között keres menedéket nálunk a jelen és a jövő problémájával szemben. Az egyik szélsőség azzal fenyeget, hogy maradisággá fajitja és a fejlődéssel ellentétbe állítja a nemzeti eszme ápolását, a másik azzal: hogy rombolásig viszi a modernség és a haladás vágyát. Mi mind a két felfogástól távol állunk. Az ország politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásában együtt akarjuk járni a demokratikus haladás útját más kulturnépekkel, de nem a magyar nép kipróbált lelki és erkölcsi tulajdonságainak lebecsülésésvel, vagy aláaknázásával, hanem éppen ezek minél teljesebb és tisztább kifejtésével. Az Uj Nemzedék maga köré akarja gyüjteni mindazokat, akik a nemzeti közélet s a művelődés külömböző teren ebben a gondolatban találkoznak, de szétszórva és egymástól távol nem éreztethetik az együttes, egy célért folytatott munka hatásást a közvélemény és a társadalom szélesebb rétegeire.

A politikai viszonyok sulyos elfajulása közepette, a mely elkallódással és megbénulással fenyegeti erkölcsi, gazdsági és szellemi erőinket, keresnünk kell a válságos helyzetből való kibontakozás útját. Pártérdekekre való tekintet nélkül oly egészséges alakulás elökészitésén munkálkodunk tehát, amely lehetővé teszi az erők normális mérkőzését és közeli célok mellett az ország jövö érdekeinek és nyugodt fejlőóödésének biztositására is hivatva van.

Politikai hitvallásunk, hogy a cél, melyet a kiegyezés egyrészt Magyarország és Ausztria, másrészt Magyarország és a dinasztia között fennálló érdekkapcsolat biztositására maga elé tűzött, lehet változhatatlan, de a módok, melyekkel e cél jobban megközelithető, szükségképpen a változás törvényeinek vannak alávetve.

Ennek a felfogásnak szolgálatában vezérlő gondolatunk lesz Magyarország és a dinasztia egymásra utaltsága és éredeik azonossága, melyet a közelmultban lezajlott események mind a két félre nézve a történelmi szükségesség uj bizonyitékaival támogattak meg. Ez nem olyan cél többé, amelyet egyik vagy másik részről csak időnkint való lemondással, vagy kényszerü alkalmazkodással lehet szolgálni.

E törekvéssel kapcsolatosan, érdeklődésünk ki fog terjedni az ország valamennyi nagy problémájára, ezek között első sorban az ország politikai demokratizálásának s emellett különösen a nemzetiségi politikának fölvetett kérdésére, melyek tisztázását a nemzet belső egyensulyának megóvása és kifelé való erejének fokozása egyaránt megköveteli.

Rajta leszünk, hogy a közgondolkozást a külső politika mindazon mozzanataira figyelmessé tegyük, melyek a monarchia és Magyarország jövőjét és érdekeit bármely vonatkozásban érinthetik és amelyeknek ismerete és helyes megitélése nélkül a magunk sorsát sem intézhetjük a történelmi hivatás magaslatáról. Mindezekben a kérdésekben összeköttetéseink és információink lehetövé teszik számunkra az események gyors nyomonkisérését s olvasóink hü és avatott, érdekes és sokoldalu tájékoztatását.

Belső politikánk válságával szorosan összefügg közgazdasági életünk aggasztó elernyedése és dezorganizáltsága. Amint politikai tehetetlenségünk megteremtetette az erőszak uralmát, közgazdasági életünkben éppen igy elhatalmasodott egyesek önkénye, akik csakhamar észrevették, hogy nem annyira a politikusok, hanem inkább ők, a plutokrácia hatalmasai a helyzet urai. Igy következett reánk egy olyan korszak, melyben a céltalan és tehetetlen politikát a pénz oligarchái sulyosan megadóztatták, úgy hogy ma már alig mozdulhat nélkülök. Ennek a helyzetnek lett következménye, hogy ma nem érdemes többé legális üzletkötésre törekedni s igy lett a politikai hatalommal együtt űzött titkos visszaélések útján megszerzett illegális üzlet az egyedül és igazán kifizető. A kereskedelmi és üzleti tisztesség helyreállitása, amely nélkül a köz boldogulása el nem képzelhető, egyik főcéljainknak. Enélkül hiába bizakodunk a gazdasági helyzet megjavulásában is, mert a jobb konjunktúra így csak a politikai üzleteknek válik elsősorban javára és a tisztességeseknek továbbra is a morzsa jut.

A közgazdasági válság ilyen megitélése mellet sulyt vetünk arra, hogy keressük enyhitésének minden lehető módozatát. Az Ausztriával kötendő kiegyezés, valamint a Balkán-államokkal való összeköttetésünk nagy fontosságu kérdéseiben pedig azon leszünk, hogy a leghivatottabb elméleti és gyakorlati szakférfiak közreműködésével e kérdések iránt érdeklődést s tudatos és tájékozott közvéleményt teremtsünk.

Az irodalomban, a kritikában és az alkotásban egyaránt, oltalmazni fogjuk a magyar lélek uralmát a káros idegen szellemi és erkölcsi hatások beszivárgásával szemben, nem külsöségekben és jeszavak hangoztatásával, de a kor szellemével megujhodó magyar pszihé tulajdonságainak müvészi érvényesítésével.

Kritikát mondunk s érdekes és intim képet festünk a hét politikai eseményeiröl, az irodalmi, müvészeti és tudomyányos eseményekről s méltatjuk a közgazdasági világ jelentős akcióit. Teret nyitunk az ellentéttes véleményeknek is, amennyiben azokat a jóhiszemüség és földeritö erejük értékessé teszik.Ezek a törekvések hivják életre az Uj Nemzedéket. Azzal a meggyözödéssel, hogy közszükségletet szolgálunk és azzal az igérettel, hogy becsülettel és tistességgel fogjuk szolgálni, kérjük a velünk érzők támogatását.

Az Uj Nemzedék szerkesztősége.” (I. évfolyam Budapest, 1913. év december hó 25-én)

Megjelenés

Az Uj Nemzedék Budapesten jelent meg 1913. december 25-én, kezdetben heti, majd napi gyakorisággal. A lap 1944-ben szűnt meg.

Szerkesztők

Az Uj Nemzedék indulásakor szerkesztője Milotay István volt, majd távozása után Krüger Aladár váltotta fel. A lap 1919-ben alakult át délben megjelenő katolikus napilappá, szerkesztője hosszú ideig Cavailler József lett, ezt követően Berkes Róbert, majd Saly Dezső vette át az irányítást.

Története

„A klerikális lapok un. „keresztény kurzus” és a „ szegedi gondolat” jegyében szerveződtek trösztté Központi Sajtóvállalat néven, amely tröszthöz négy lap tartozott: a reggeli Nemzeti Ujság és a déli Uj Nemzedék , továbbá az Uj Lap és a Képes Krónika című képes hetilap.” (Fülöp 1993)

Az Uj Nemzedék a “szenzációsajtó” első magyarországi termékeinek egyike volt, továbbá az 1905-ben megjelenő A Nap, 1910-ben az Est, és 1915-ben a 8 Órai Ujság.

„E lapoknak már nem volt politikai beállítottságuk, külföldi társaikhoz hasonlóan szenzációs hírekkel, hirdetésekkel, nagybetűs címfeliratokkal hívták fel az olvasó figyelmét mindennemű politikai és közéleti szenzációra, izgalmas riportokban számoltak be gyilkosságokról, vagy közéleti, gazdasági visszaélésekről, híres emberekkel készített interjúkat közöltek nagy számban, így biztosítottak maguknak széles körben publicitást.” (Fülöp 1993)

Hivatkozások

Uj Nemzedék című lap I. évfolyam I.szám OSZK Mikrofilmtára

Buzinkay Géza: Hírharang, vezércikk, szenzációs riport (Corvina Kiadó, 2009)

Fülöp Géza: Sajtótörténet, sajtóismeret (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993)

Vince Mátyás: Szenzáció A XX. század a magyar napisajtó címlapjainak tükrében (Gazdasági Média Kiadó, 1996)
Az oldalt készítette: Szalai Aliz

Uj Lap (1902-1944)

Beköszöntő

Olvasóinkhoz.

Az első szó, melyet olvasóinkhoz intézünk a hála és köszönet szava azért a kitüntető bizalomért, melyet a magyar keresztény társadalom minden rétege két kézzel előlegezett az Új Lap-nak. Valóban megható az a lelkesedés melylyel az Új Lap-ot már megjelenése előtt felkarolták kicsinyek és nagyok. Minden erőnket, minden tehetségünket arra fogjuk szentelni, hogy méltók legyünk erre a bizalomra.

De kérjük mindjárt az első bemutatkozáskor a m. t. közönséget, hogy ne várjanak többet az Új Lap-tól, mint amennyit megígért. Ígérni pedig csak annyit igér, hogy keresztény szellemű két filléres újság lesz, hogy kielégítse azokat is, akiknek csak két fillér telik az újságra.

A politikában nem húz sem jobbra sem balra, nem kormánypárti, nem néppárti; nem is negyvennyolcas; nem azairius, nem merkantilista – hanem azt tartja: az a jó politika, ami a magyar hazát nagygyá, erőssé, a magyar népet boldoggá teheti. Ezt a politikát fogja pártolni, akár jobbról, akár balról hozzák tapétára.

A kis emberek lapja lesz az Új Lap első sorban, nekik szolgál tanácscsal, az ő érdekeiket viseli szívén, anélkül azonban, hogy elérhetetlen vágyakat támasztana bennük. Ellene lesz az Új Lap minden, a haza jólétét, a nemzet egységét, a társadalom békéjét veszélyeztető törekvéseknek

Leginkább pedig azon lesz az Új Lap, hogy hírszolgálatain jó legyen s benne röviden összefoglalva a nap minden nevezetes eseményét följegyezve találja az olvasó.

De az Új Lap-ban nem lesz semmi olyas, ami a jó ízlést s a keresztény erkölcsöt sértené. Az Új Lap-ot bátran olvashatja az asszony, a kisleány, a gyermek – a híreket is, meg a hirdetéseket is.

Ennyit ígérünk. Ezt meg is tartjuk.

Az Új Lap szerkesztősége.

Az Új Lap története

1902-ben a Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége a bulvárlapok technikáját kísérelte meg felhasználni a katolikus népnevelés céljára, és Gyürky Ödön szerkesztésében megindította az Új Lap c. krajcáros napilapját. 1944-ig fennállt, bár példányszáma mindvégig mélyen a valódi bulvársajtóé alatt maradt.

A katolikus radikális álláspontot elsőként Bangha Béla jezsuita hitszónok és politikus szólaltatta meg, aki a “destruktív zsidó sajtó” háttérbe szorítására számos lapot alapított 1919 szeptemberétől; az Új Nemzedék (1919-44, korábban hetilap), az Alkotmány örökébe lépő Nemzeti Újság (1919-44) és az Új Lap című napilapokat, a Gondolat c. irodalmi és politikai folyóiratot és a Képes Krónika c. képeslapot. Ekkor kezdett el működni az általa alapított Központi Sajtóvállalat is. Ez a harmincas években rendszeres támogatásra szorult – évi mértéke meghaladta a kétszázezer pengőt -, bár például a 77.000 példányban megjelenő Új Nemzedék a korszak kiemelkedően nagy lapjai közé tartozott.

Példányszámok

1906: 15-20 ezer példány

1910: 30-35 ezer példány

Új Lap: Kolozsvári melléklete

1. évfolyam 1. szám 2 fillér

Felelős szerkesztő: Benkő Sándor

Kolzsvár, 1902. kedd december 16.

Beköszöntő.

Mikor a bilincset levették a sajtóról, erről a rabmadárról az ő méltóságával, hatalmával, erkölcsi súlyával kezdett emelkedni a tisztesség és a kegyeletes szeretet légkörébe. Mindnyájan hozsannát kiáltottunk feléje, mert éreztük, láttuk, hogy elnyomott jogainknak, elrablott szabadságunknak első igaz fecskéje. Mindnyájan úgy éreztük, úgy gondoltuk, hogy a felszabadult sajtó abban a temetőben, mely oly riválisá tette az alföldet, hegyet, bérczet, mindent mi a magyaré volt, abban a gyászos temetőben az első hóvirág. Igy is volt régen… De azóta sok minden megváltozott… Az igaz fecskék mellé áldozatot kereső vércsék, héják, szürkületben a homály leple alatt repdeső denevérek, halálról, rossz sejtelmekről huhogó baglyok, kezdettek társul szegődni; a régi hóvirágok körül az erkölcsi alap helyett a az erkölcstelenség hitvány földjéből burjánok, kúszó növények, folyondárok kezdettek csoportosulni, melyek annak a virágnak hófehérségét lassankint elfödik egészen, hogy csak a zürzagyvalékot, a piszokságot és az undokságot lássuk. A tisztességes sajtónak kinövései ezek, melyek már annyira felszaporodtak, hogy ha a törzs megmentéséért nyesni, vágni akarjuk őket: darászfészekbe nyulunk…. Mindenféle vallási, erkölcsi alap nélkül, mint a tenger élősdii csak hulla, a dög után szimatolnak, 1 fillér haszonért belenyőlnak a családok szentélyébe, meghurcolják az ártatlanokat, a rablókról, a gyilkosokról regényt irnak, hogy a sáp mellett a mai kor erkölcsi halottainak idegeit csiklandozzák. És ez ellen nem cselekedhetünk, nem tehetünk egyebet, minthogy vallásos sajtóban álljunk azoknak rendelkezésére, kik undorral fordulnak el előbbiektől, nem tehetünk egyebet, mint alkalmat adjun, teret nyújtsunk nemes érzésü, gondolkozásu közönségnek, hogy egy vallásos erkölcsi alapon álló sajtóból vehesse értesüléseit, melyeket gyermekei előtt nem kell hogy eltitkoljon, nehogy megmételyezze testileg, lelkileg őket. E végből indult meg a Budapesten > Uj Lap < – nak kolozsvári melléklete is, hogy a fővárosi hirek, tudósitások mellett helyi dolgokkal is foglalkozva oly adatokat hozzunk a nyilvánosság elé, melyek sem a tisztességgel, sem a tiszta valláson nyugvó erkölcsös élettel ellenkezésbe nem jönnek… Ez a mi célunk, ez a mi tervünk, melynek kivitelére az olvasóközönség szellemi és anyagi pártfogását kérjük, hogy ez a szerény lapocska – hóvirág a régi időből – kitüzött tervét keresztülvihesse.

Benkő Sándor

Források

• Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet

Szabad Szó (1889-1956)

Folytatás: Új Magyarország (1956)

Első szám

1889. október 28. – hiányzik

Alcím: A magyarországi újjászervezett szociáldemokrata mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép heti közlönye

Első megtalálható szám: V. évfolyam 1.szám: 1903. január 4.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Csanádi Dénes; szentesi társszerkesztők: Bajczer imre, Jankai András

Megjelenik: (1944-ig minden vasárnap – hetente, 1945-1950-ig naponta, majd 1950. júniusától ismét hetente)

Szerkesztőség és kiadó hivatal címe: Budapest, VII. Murányi-utcza 42.

 
Beköszönő szöveg

Az első lap nem található, az 1899-1902. évfolyam hiányzik az OSZK-ból.

Története

Indulása

Az újjáalakult szociáldemokrata párttal született meg a Szabad Szó, szentesi gazdák és földművesek alapították az újságot. Harcolnak mindenféle igazságtalanság ellen: „ négy esztendeje mult el annak, hogy megszületett a szabad szó és vele született az egyetlen harczos széles ez országban, amely rettenthetetlen kitartással, csüggedést nem ismerő bátorsággal folytat harczot a kizsákmányolás, a jogtiprás, az elnyomás, a népbutítás: a munkálkodó magyar népnek megannyi megrontója ellen / örök háborúban álltunk és ma is állandó háborúban vagyunk a gazsággal, a nagyuri hunczutsággal, az eltiprással, és a jogfosztással”; céljuk továbbá egyfajta hősies, megváltó stílusban terjeszteni a szociáldemokrácia elveit: „…a Szabad Szó négy esztendő alatt száz és száz olyan községben plántálta el a szocziáldemokráczia Krisztusi igazságait, a melyekben annak előtte hírét sem ismerték / a Szabad Szó négy esztendő alatt mint világító szövétnek, tizezernyi tudatlanságban, néma elkeseredésében élő proletár agyába világított bele… / mielőtt a Szabad Szó megszületett volna, a magyar néppel mindenki azt tehette, amit akart, mert nemcsak testében, de szívében, agyában, lelkében is rab volt a nép.” Radikális szociáldemokrata lap volt: “a világot megváltó, minden népeket felszabadító szociáldemokrácziá”-nak nevezték pártjukat.

Egyedi jellemzők

Szünetelt: 1919. január 2.-augusztus 14-ig, majd 1944. április 16.-1945. március 27-ig.

Társlap: Szabad Szó (kis kiadás)

Esti kiadás: Esti Szabad Szó (1945-)

Buzdító hangvételű, nyíltan kérik az olvasókat, hogy anyagilag is támogassák a lapot, s mindezt érzelmi manipulációval akarják elérni:

„A példányszámok emelkedése mutatja: haladunk-e? Mert nálunk egy ujság, egy harczost számít. A ki még annyival sem támogatja önmagát, családját, pártját, az emberiséget: vajon számíthatunk- e mi egy olyan pipogyaságra válságos napokban, elhatározó döntések idejében? A ki csak a szájával szociáldemokrata, de áldozni a nevét még annyit sem akar, hogy a párt ujságát, minden szegény ember pártfogóját és tanítóját a Szabad Szót járatná: az olyan lehet jó férfikofa, de semmi esetre sem jó szociáldemokrata.”

Az előfizetők toborzása is hasonló hangvételű:

„Apostolok!! harczosok!! ezer új előfizetőt kell szereznetek a Szabad Szónak, ha azt akarjátok, hogy a Szabad Szó politikai ujság legyen! Fel az előfizetők szerzésésre! Minden egyes csak egyet szerezzen! Minden községben megszaporítsátok a lapjáratók számát és mindig uj és uj községekbe plátáljátok el a sz szt! Harczosok! Előre!”

“Erősek és gyengék ravaszok és együgyűek” címen több számon keresztül írtak cikkeket, amelyek arról szóltak, hogy a munkásosztályt ki, hogyan zsákmányolja ki, és hogy ezt nem fogják hagyni.

Nyíltan támadják az egyházat, főleg a papokat: „tessék most már kimondjam. Hát bizony a legelső ember, aki embertársainak tudatlanságával, visszaélt: volt a legelső – p a p”

Gazdasági-, politikai hírek, aktuális esemény-beszámolók voltak benne, majd később (1951-től) volt benne sport, keresztrejtvény, sakk, mese.

Olvasói

Mezei munkások, kisgazdák és ipari munkálkodó nép, tehát a munkásosztály volt a célközönség. 1903. március 15-től így írják: “a mezei, kubikos, ipari, gyári, kereskedelmi, munkásnép és a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők igazaiért harcoló” lap.

Munkatársak

Szerkesztői: Mezőfi Vilmos, 1939-től Szabó Pál, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, 1945-től Boldizsár Iván, 1946-tól Darvas József Munkatársak: Balogh Edgár, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kerek Ferenc.

Politikai hovatartozás

Szociáldemokrata, majd a Nemzeti Parasztpárt lapja.

Utolsó évei

Az 1956-os forradalom idején jelentek meg az utolsó számai, majd Új Magyarország néven folytatódott 1956. november 2-án (I. évfolyam, 1. szám).

Utolsó szám

Utolsó szám adatai:

54. évfolyam, I. szám, 1956. október 31.

Főszerkesztő: Szabó Pál

Megjelenik: hetente

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Dorottya utca 8.

Megszűnés oka

Sztrájk addig, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Budapestről, az utolsó lapot “csak a demokratikus kibontakozás érdekében készítették el”.

 

Leköszönő szöveg

Nem található.

Érdekességek

1938. december 4-től a Népi Írók lapja lett, Szabó Pál kiadótulajdonos vezetésével.

Hivatkozások

Szabad Szó 5. évfolyam, 1. szám, Bp., 1903. január 4. (első szám)

Szabad Szó 5. évfolyam, 4. szám, Bp., 1903. január 25. (apostolok,harcosok megszólítás)

Szabad Szó 11. évfolyam, 11. szám, Bp., 1903. március 15. (mezei,kubikus igazaiért harcoló…)

Szabad Szó 53. évfolyam, 52. szám, Bp., 1951. december 30. (tudomány, sport, keresztrejtvény rovatok megjelenése)

Szabad Szó 54. évfolyam, 1. szám, Bp., 1956. október 31. (utolsó szám)

[[1]](népi írok, munkatársak, érdekesség)

[[2]] (Új Magyarország)
Az oldalt készítette: Bacsárszki Ágnes

Pesti Napló (1850-1940)

    

A Figyelmező betiltása utáni „megüresedett helyen” jelent meg 1850-ben a Pesti Napló. 1855-ben 3100 előfizetője volt. Vezércikkírója majd főszerkesztője Kemény Zsigmond. A Bach-rendszerben a Pesti Naplóban nem foglalkozott belpolitikával, nem nyilatkozott a kormány intézkedéseiről, csak tudomásul vette és közölte őket. “Az ő [Kemény Zsigmond] hallgatása gyakran ékesszólás volt, a nemzet megértette, a kormány pedig érezte, hogy engedelmességet ugyan követelhet tőle, de szólásra nem kényszerítheti, legföljebb boszanthatja, üldözheti, a mit meg is tett. Egy ízben három hónapra függesztette föl lapját, de Kemény türelmén semmi ki nem fogott.” http://www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek/valcikkek0201/kocsy.html#9

1865. április 16-án itt jelenik meg Deák Ferenc kiegyezési „húsvéti” cikke.

Az 1900-as években „független” lap. 1910-ben példányszáma 45 ezer. Miklós Andor az Est-konszern lapjai közé vásárolja; így jelenik meg 1920. szept. 1-től „nemzeti szabadelvűként”. Miklós Andor közgazdasági rovatát tette színesebbé, „szenzációk bedobásával”.

A harmincas években liberális lapvezetésű: konzervatívtól radikálos, marxistáig széles eszmei réteg szólal meg benne.

Pesti Hirlap (1878-1944)

1878. december 25-én jelent meg a Légrády Károly alapította Pesti Hírlap első száma. Ez az első üzleti alapon álló ezért pártfüggetlen lap. Célja a minél szélesebb olvasóközönség megnyerése volt. „Óbégatás helyett tettekre van szükség. De éppen a tettekre nézve nincsenek pártjaink tisztába magokkal. A P.H. ennélfogvca nem csatlakozhatik e létező pártok egyikéhez sem”- írták programjukban.

Újdonság, hogy nem a szerkesztő, hanem a kiadó határozza meg a lap szellemiségét. Ebből konfliktus is támad: egy lapszámban a szerkesztő a kiadó beszédével ellentétes szellemű cikket akar közölni, ezt Légrády megakadályozza: a teljes szerk. kilép (és megindítja a Budapesti Hirlapot) Légrády másik szerkesztőséget toboroz.

Az új Pesti Hirlap a liberális nagyvárosi polgárság lapja, alig ismert rovatvezetőkkel de neves írókkal és publicistákkal. A P. H.-ban jelentek meg Mikszáth Kálmán országgyűlési tudósításai, a T. Házból címmel.

Újításai

E lap közölt először apróhirdetéseket. Berlini formátumú, felvágva árulják. Külföldi tudósítókat is alkalmaz. 1911-ben repülővel viszik vidékre és 1938-tól Kárpátaljára is így juttatják el.

Példányszáma

• 1878 8000
• 1890 26900
• 1910 60 000
• 1914-18: 500 000 (max.)
• 1929: „Legnagyobb példányszámú magyar napilap” (hirdetéséből)

A „Pesti Hirlap kalózrádiója”

„A Pesti Hírlap szerkesztőségébe eljutottak a nyugati rádióadók hírei. 1943-tól az illegális Magyar Szabadság Rádió munkatársai hivatalból figyelték a BBC adásait. Ezt utóbbiból értesültünk zsidók sorsáról, mert a magyar sajtó erről a témáról a háborús cenzúra miatt hallgatott. De a BBC-ből jellemző módon többet tudtunk a hollandiai majd később a franciaországi deportálásokról, mint a lengyelországi vagy ukrajnai eseményekről. Összességében tudtuk, hogy valami nagyon rossz történik Kelet-Európában a zsidókkal, de a hírek ellenőrizhetetlenek voltak, és kevesen hitték el őket. Arról is értesültünk, mi lett a sorsuk azoknak a közismert embereknek, akiket személyesen is ismertünk: Zsolt Bélának, Petschauer Attilának és másoknak. Ezekről az esetekről nem lehetett írni a Pesti Hírlapban, de a Magyar Szabadság Rádióban foglalkoztunk velük. A rádió szinte teljes egészében a Pesti Hírlap gárdájára épült, vagyis a legális és illegális tevékenység összefolyt Kádár Gyula ezredes rendkívül trükkös módon népszerűsítette a rádiót. Meglátogatta a különböző katonai alakulatokat, és a faliújságokon olyan cikkeket helyezett el, melyek szidalmazták a Magyar Szabadság Rádiót a hangvétele miatt. Ezzel felhívta a figyelmet az illegális adásra. Az volt a kon¬cep¬ciója, hogy valós hírekkel kell ellensúlyozni a honvédek között a német Signal és a Rajniss-féle Magyar Futár hatását. Amikor értesültünk arról, hogy a németek megszállták Magyarországot, a rádió összes dokumentumát elégettük.” (Kárpáthy Gyula (1922–2005) és Beczássy Piroska visszaemlékezése) http://www.magyarszemle.hu/szamok/2005/2/a_magyar_szabadsag_radio

Neues Politisches Volksblatt (1877-1938?)

Budapest
Nr. 1 14. Okt. 1877 Jg. 1 – Nr. 245 29. Sept. 1940 Jg. 64
Red.: Paul Tenzer, ab 24. Okt. 1891: Albert Vukovári, ab 9. Okt. 1892: Lajos Rotter, ab
1. Aug. 1897: Alexander Fleischmann, ab 15. Nov. 1916: Oszkár Mérei
Täglich / Folio

Neues Politisches Volksblatt”-ot 1877-ben Tencer Pál, fővárosi bizottsági tag, ki előzőleg a „Politisches Volksblatt” szerkesztője volt, alapította.

Az első szám 1877. év okt. hó 15-én jelent meg s tekintettel arra a köztiszteletre és szeretetre, melynek szerkesztője a fővárosi társadalomban örvendezett, de főleg az elvekre, melyeket a lap a közügy érdekében zászlajára irt, a közönség részéről minden várakozást felülmúló fogadtatásban részesült.
A lap irányát mindenkoron a feltétlen szabadelvüséghez kötötte. Czélja volt, hogy a hazát lángoló
honszeretettel szolgálja; szabadságát és jogait — bárhonnan is jönne a támadás — védelmezze; hogy a szabadelvüség szolgálatában a reakczionárus hajlandóságnak még csak árnyéka ellen is erélyesen fellépjen; a humanitásnak és népoktatásnak a fővárosban és az országban oltárokat emeljen; jogot és igazságot védelmezzen; a jogtalanság és igazságtalanság ellen, akár a palotában avagy a kunyhóban jelentkeznék az, kíméletlenül sikra szálljon; az egyén lelki szabadságát tisztelje ós az összesség egyenjogúságát szivénviselje; a korrupcziót ne tűrje; az ország anyagi jólétét minden közgazdasági és pénzügyi kérdésben fejleszteni iparkodjék ; minden politikai párttól távol
maradjon, hogy mindenkor korlátlan függetlenséggel működhessék a közügyekért; végre, hogy a szegények és szerencsétleneknek, a mennyire csak teheti, segítségére legyen. Ez volt a programm, melylyel lapunk a közönség elé lépett és melyhez mind e mai napig daczára egy ós más változatos eseménynek, melylyel tizenkilencz éves fennállásában számolnia kellett, tűrhetetlenül hü maradt.
Csakis ez az állhatatos elvhüség, melylyel szigorúan előirt utunkon haladtunk, magyarázhatja meg
azt a ragaszkodást, melylyel olvasóközönségünk megtisztelt bennünket és mely az idők folyamán oly bizalmas barátságos viszonynyá fejlődött, hogy olvasóinknak nem csak szórakoztató újságja, de egyúttal barátjává, tanácsadójává lettünk. Szerkesztőségi üzenetek és az önügyvéd czimü rovataink, valamint kiterjedt magánlevelezésünk fényesen igazolják a mondott viszonyt.

Click to access 1_13_np_volksblatt.pdf

Népszabadság (1956-2016)

Megjelent: Budapest, naponta.

Első szám: 1956. november 2.

Utolsó: 74. évf. 237. sz. (2016. okt. 8/9.)

Előzmény: Szabad Nép, 1942-1956

Melléklet: Népszabadság Vasárnapi Melléklet, 1969. augusztus 3.-1975. julius 27.

Megjegyzés: 1958. február 1., 27. számtól folytatja a Szabad Nép, a lap előbbi címének évfolyamszámozását.

Beköszönő, és elköszönő szöveg nincs.

Kiadó: Magyar Szocialista Munkáspárt (1957-1989), Magyar Szocialista Párt, majd magánkiadás: Népszabadság Rt. (1991-2014), 2014-től: Mediaworks Content First.

Különszám: Angol nyelvű különszám (1993), Angol nyelvű, londoni kiadás (1991), Angol nyelvű tel-avivi kiadás (1991)

Reprint kiadás a 19.évf. 88.sz. 1961. ápr. 13. számról: A szovjet nép világraszóló diadala, megkezdődött az ember űrutazásának korszaka

ISSN : 0237-3777

Magyarország legnagyobb példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelenik meg, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

„A Népszabadság … értékorientációját tekintve bal oldali-liberális, a nemzet, mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly, 2007.)

A Népszabadság története

Első évfolyamának 1. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt kiadásában, a Szabad Nép folytatásaként jelent meg 1956. nov. 2-án. (Magyar Nagylexikon, 2001.)

Dátumok

• 1956. november 24-én sztrájkolt a Népszabadság szerkesztősége. (ZBSZ p. 230)
• 1957. jan. 1-jétől a Hírlapkiadó Vállalat adta ki.
• 1958. feb. 1-jétől átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra változott).
• 1989. okt. 7-ig az MSZMP központi napilapja.
• 1989. okt. 8-tól 1994-ig fejlécén ez áll: “szocialista napilap”
• 1990. szept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.
• 1994. máj. 31-től országos napilap.
• 1994-től CD-ROM, 1996-tól CD multimédia formában is olvasható.
• 1996-tól elérhető az Interneten.
• 2003-től A lap fő tulajdonosa a Ringier csoport.
• 2004-től többlépcsős layout váltás, először csak részben színes.
• 2006. jan. 4-től az egész lap színes. (Vörös T. Károly, 2007.)

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

• 2016. október 8-án a lap kiadója, a Mediaworks Zrt. megszünteti a lap nyomtatott és online kiadását. Az országban tüntetések kezdődnek.
• 2016. október 9-én a lap Népszabi Szerkesztőség címen Facebook profilt indít.

Főszerkesztői

• Haraszti S.
• Komócsin Z.
• Gosztonyi J.
• Sarlós I.
• Katona I.
• Nemes D.
• Várkonyi P.
• Berecz J.
• Borbély G.
• Eötvös P.
• Vörös T. K.

(Magyar Nagylexikon, 2001.)

 

Év	KIADÓK	FŐSZERKESZTŐK
1957–
1970-es évek
1981	Hírlapkiadó Vállalat	Várkonyi Péter
1988		Fsz első h.  Rényi Péter
1989	Az MSZMP Központi lapjaOKtóber 8-tól: „szocialista napilap” Hírlapkiadó Vállalat / MSZP	Eötvös Pálokt:. fsz. első h. Kereszty András
1990	márc 22: MSZP lemond a lapról[i]. Szabad Sajtó AlapítványJúl. 29: Bertelsmannszept. 1-jétől a Népszabadság Rt. adja ki. Fő tulajdonosa a Bertelsmann AG., a lap konszern sajtókiadásáért felelős csoportjához (Gruner & Jahr AG) tartozik.	Eötvös Pálfelelős sz. Kereszty András
1991	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, főszerk., Kereszty András felelős szerk.
1992	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz. Kereszty A. felelős sz.
1993		Eötvös Pál elnök, fsz
1994	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz(társpol/kultúra: Vörös T. Károly).
1995	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz
1996	Népszabadság Rt
1997
1998
1999	Népszabadság Rt	Eötvös Pál elnök, fsz
2000		Eötvös Pál elnök, fsz
2001	Nov. 14-től Ringier 49,9% tulajdon
2002	Ringier
2003	Ringier csoport.
2004		február 12: megbízott főszerkesztő Vörös T. Károly.Május 27-től: főszerkesztő Vörös T Károly
2005	ápr: Ringier 67,7% tulajdon
2006
2007
2008		szept fsz-h Horváth Gábor
2009

 

[i] Cég- és laptörténet. http://nepszabadsagzrt.hu/oldal/4-cg-s-laptrtnet

1956

“…A Népszabadság … nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogya és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb…. Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. … “Igen hasznos híreket, munkástanács elnökök nyilatkozatát, pozitív kezdeményezéseit az újság beküldése ellenére félreteszi. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. [pl]: beküldtek tudósítást olyan munkástanácsról, amely 10-12 függetlenített főt tart el, külön konyhát rendezett be a munkástanácstagok számára. És ezt sem közölték.”. (Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése, in: ZBSZ)

Terjesztése 1956

“[a Népszabadságot] már reggel 9 órakor nem lehet kapni az utcán. Még nagyobb panasz az üzemekben, az üzemi dolgozók egyszerűen nem jutnak hozzá. Nagyon kérik, hogy a legsürgősebben meg kell oldani az előfizetési rendszert”. “Súlyos hibák, mulasztások és szabotálások történtek a lapok és egyéb kiaányok szállítása és terjesztése terén. Különösen sok visszaélés történt a Népszabadság szállítás és terjesztése körül. Több vidéki postahivatal a lapokat és kiadványokat nem továbbította, vagy nem az illetékes helyre szállította. . Az elmúlt hetekben pl. Dorog háromszor.. kapott Népszabadságot. .. Az elmúlt hetekben (1956. dec.) is voltak olyan községek, tanyák, főleg az Alföldön, ahol nem tudták, hogy milyen kormány van hatalmon. … A párt lapját és kiadványait hosszú ideig a párt gépkocsijaival fegyveres kísérettel továbbítottuk a megyei székhelyekre. A lapok továbbítását .. akadályozta és gátolta a postahivatalok sztrájkja és egyéb felelőtlen elemek szabotálása.” (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)

Példányszáma

• (Szabad Nép: 700 ezer, ZBSZ I. p. 287)
  1956: 598 ezer (1956. dec. 17. MSZMP IKB, in: ZBSZ)
• 1956: 696 000 (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
• 1958: 580 000
• 1967: 785 000, vas. 851 000 (20% utcai árusítás) (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentése)
• 1971: 730 ezer hétköznap, 810 ezer vasárnap. (Gallyas – Fülöp 1972)
• 1994: 300 ezer körül
• 2002: 200 ezer körül

1967

1967: Az olvasók a lapot „élénk, olvasható újságnak tartják. Eltűntek azok a korábban elterjedt nézetek, miszerint a központi lap a hivatalosság megtestesülése, amelynek nevét a közlönyszerű unalommal azonosítják. … Reális célkitűzés volt a pártlap és a néplap követelményeinek egyesítése: a Népszabadság sajátos jellegét mindinkább e két követelmény szerves egyége határozza meg. … Természetesen a lap alapvető és fő feladatáűnak tekintjük a párt politikájának, a kormány döntéseinek népszerüsítését, a meghozott határozatokért való harcot, elveink és eredményeink védelmét. … Mindenféle szenzációhajhászás, felelőtlen, demagóg hangulatkeltés, újságírói avantgardizmus ellen erélyesen fel kell lépni. … (ZBSZ II. p. 379., Gosztonyi János jelentéseí 1967)

1972.

“A Népszabadság az MSZMP központi napilapja. 1956 óta jelenik meg ezzel a címmel, a Szabad Nép utódaként (Ennek évfolyamszámozását folytatja). (…) A lap nevének megváltoztatását az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 8-án hozott határozata véglegesítette. A Népszabadság az ellenforradalom utáni konszolidáció megteremtésének jelentős tényezője lett, nagy hatással volt a közvéleményre. (…) Széles körű elterjedtségét annak is köszönheti, hogy egyesíti a pártlap és a tömeglap jellegzetes vonásait.” (Gallyas – Fülöp 1972)

A 2000-es évek

Szerkezet

Korábban a Népszabadság kéttagú volt, ezt egytagúvá változatták: a belpolitika, külpolitika, gazdasági, és kulturális rész szerepel benne, de nem jelenik meg külön tagokban. (Vörös T. Károly 2007)

Vezető publicisták

Megyesi Gusztáv és Para Kovács Imre felváltva publikálnak péntekenként, Új Péter hétfőn, a Hétvége mellékletbe pedig Csányi Vilmos, Szilágyi Ákos, Lengyel László és Gombár Csaba írnak.” (Vörös T. Károly, 2007.)

Terjesztés és példányszám 2007.

• Kiadó: Népszabadság ZRt.
• Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124.
• Megjelenési gyakoriság: naponta hétfőtől szombatig
• Megjelenések száma évente: 304
• Nettó nyomott átlagpéldányszám: 185 080
• Oldalak száma: 26

Értékesített példányok

• Előfizetéses: 125 083
• Utcai árus (darabonkénti): 35 938
• Utcai árus (mennyiségi): 1 804

• Összesen értékesített: 162 825

Ingyenes példányok

• Igényelt: 86
• Promóció: 37
• Összesen terjesztett: 162 949
• Remittenda: 21 586

(http://www.nol.hu/cikk/90/)

A Népszabadság bevezette

• „Az étterem kritikákat (Wittman fiúk),
• a rendszeres havi könyvmellékletet,
• a minden nap megjelenő művészetkritikát, pl. zene-vagy irodalomkritika,
• a hétvégi mellékletet.”

A szerkesztőség

• 1972-ben 8 állandó külföldi és 7 vidéki városban volt állandó tudósítója. (Gallyas-Fülöp 1972)
• 2007-ben összesen 137 főből áll. (Vörös T. Károly, 2007)

Felszámolása

“Heinrich Pecina egy osztrák üzletember, akinek nagy szerepe volt a magyar média elfideszesítésében. Pecina 2015-ben a médiahatóság és a GVH közbenjárásával az egyik legnagyobb magyar médiavállalat, a Mediaworks tulajdonosa lett.  Ekkor megvette a Népszabadság kisebb tulajdonrészét az MSZP pártalapítványától is. Később ő záratta be a napilapot, majd az egész médiacsomagot átnyújtotta Mészáros Lőrincnek, aki pedig később továbbadta azt a központi médiaalapítványnak. ” (Forrás: 444)

Források

• Magyar Nagylexikon, 13. kötet, Mer-Nyk, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. Bp.
• http://www.nol.hu
• Vörös T. Károly főszerkesztő (2007.): szóbeli közlés, 2007. nov. 2-a, kérdező Hudecz Bálint és Erdélyi Flóra
• Képek: Hudecz Bálint, Erdélyi Flóra
• ZBSZ (1956) Cseh Gergő Bendegúz, Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Pór Edit (szerk): Zárt, Bizalmas, Számozott I. Osiris, 2004
• Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972.

Balogh Lilla

Nemzeti Sport (1923-1944)

Sportnapilap.

A Nemzeti Sport első száma 1903. március 15-én jelent meg, és kisebb-nagyobb szünetekkel és változásokkal ma is működik.

Előzmény (hetilap) 1903-1912

Első szám

I.évfolyam 1.szám: 1903. március 15.

Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Nagy Béla

Alapította: Fodor Károly

Megjelenik hetente, minden vasárnap.

“A Magyar Athletikai Szövetség, A Magyar Athletikai Club, A Fővárosi Vívó Club és a Budapesti Post és Távirda Tisztek Sportegyesületének hivatalos lapja”

Szerkesztőség és kiadó hivatal: IV. Koronaherczeg-utcza 3. II. udvar I., Telefon: 996 szám.

Beköszönő szöveg:

“Hazánkban az utolsó évtizedben örvendetes fejlődésnek indult a testedző sport ügye, de még mindig nem vagyunk ott, ahol lehetnénk és tehetségeinkhez képest lennünk kellene. A legnagyobb hiba és legfontosabb hiány sportéletünkben a megfelelő szakirodalom hiánya. Nincs oly lapunk, amely minden testedző sportot egyformán felölelne, egyenlő magas szakszínvonalról tárgyalna, a legkiválóbb sportférfiak eszméit terjesztve, vezére, irányítója lenne a magyar sportéletnek, tanítója, buzdítója a babérért küzdőknek, tolmácsolója a külföldi mozgalmaknak, az érintkezés közvetítője a sportemberek és a közönség között. A Nemzeti Sport e hiány pótlására bontja ki zászlaját, midőn a magyar sajtószabadság ünnepén a nagyközönség elé lép. A kibontott zászlóra a testi nevelés és testedzés eszméit írta fel, ezeket az eszméket, a sport szeretetét akarja általánossá tenni és beleoltani minden magyar ember lelkébe.”

TÖRTÉNETE

Indulása

Ahogyan az a vezércikkből is kitűnik, a Nemzeti Sport volt az első olyan sportlap, ami minden fontosabb sportágat összefogott, és megjelenési felületet biztosított nekik. A kezdetekben hetente egyszer jelent meg, alacsony példányszámban, kis méretben. A távközlés vívmányaival még nem tudtak élni, a tudósítok papíron, kézírással küldték el tudósításaikat a szerkesztőségbe. Az alapítás után egy évvel, a St.Luisi nyári olimpiai játékokon a mai napig tartó hagyomány kezdődött, megkülönböztetett figyelemmel kísérik az olimpiai eseményeket. (journality.hu)

1913 és 1919 között nem jelent meg, 1923-tól működött napilapként, és nyomták a második világháború alatt is. 1945-től Népsport lett a neve, az is maradt 1990-ig, amikor is visszakapta az eredeti Nemzeti Sport nevet. Mindkét “újraindulásnál” elölről kezdték számozni az évfolyamokat, de mára visszatértek az eredeti kezdéshez.

Magyar Nemzet (1938-2015)

Alcímek:

1956, 1989: Alapította Pethő Sándor

1954-1990: A Hazafias Népfront lapja (10. évf. 270. sz. 1954. nov. 14-53. évf. 10. sz. 1990)

2000: polgári napilap (63. évf. 90. sz. 2000. ápr. 17.-)

1.évf. 1.sz. (1938. aug. 25.)-7.évf. 66.sz. (1944. márc. 22.) ;

1.évf. 1.sz. (1945. máj. 1.)-78. évf. 269. (2015. nov. 17.)

Szünetelt: 12.évf. 258.sz. (1956. nov. 4.)-13.évf. 1.sz. (1957. szept. 8.) között

Példányszám

1980-as évek: hétköznap 100, vasárnap 110 ezer

1990. jún: 150 ezer

1994 50 ezer[iii]

(-j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május)

Év	KIADÓK	FŐSZERKESZTŐK
1960-as évek	1950-1951 Napi- és Hetilapk. Váll. 1951-1987 Lapkiadó (1951-1987) (Hazafias Népfront) (1954-1990)	1938. aug. 25 – 1940 jún. Pethő Sándor1940.jún. -1943. máj. 19. Hegedűs Gyula1943. máj. 20 -1944. márc. 22. Barankovics István1945 máj 1.- 1947 Hegedűs Gyula (felelős szerkesztő) 1949. szept. 4 -1951. jan. Mihályfi Ernő 1951. febr. 4. Boldizsár Iván 1954. november (?) –  Szerkesztőbizottság, vezetője: Boldizsár Iván 1955. máj.- 1956. október 23.Szerkesztőbizottság: Parragi György (főszerkesztő), 1956. okt. 30. Losonczy Géza (felelős szerkesztő) 1956. nov. 1. – 1956. nov. 4. Szerkesztőbizottság 1957. szept. 8. – 1972. nov. 21. Mihályfi Ernő
1970-es évek		1972. nov. 26. – 1973. febr. 28. Szerkesztőbizottság1973. márc. 1.- 1982. nov.13. Pethő Tibor
1977, 81
1970-80-as évek		1982. nov. 14.- 1982. nov.22. Szerkesztőbizottság1982. nov.23.- 1989 dec. 31. Soltész István
1985
1986	Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat
1989	„A hazafias Népfront lapja” Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat
1990	„1990. szept. 1 / 1990. nov. 30: a francia Robert Hersant kezébe kerül a lap, mely döntésben az Antall kormány is szerepet játszott.Dec 20: Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft	1990. jan. 2.- 1990. jan. 12. Szerkesztőbizottság1990. jan. 13. – 1990. aug. 7. Martin József (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)1990. aug. 17.- 1991. jan.8. Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)
1991	Jan 9: Magyar Nemzet Kiadó Rt., majd Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt.Tulajdonos: az Hersant csoporthoz tartozó Socpresse Rt.Kiadó-vezérig.: Sebestyén Tamás	1991. jan. 9- 1992. márc. 15. Pethő Tibor (szerk.biz. elnöke is)Fsz-h Kristóf Attila, Szényi Gábor, Zsolt Róbert. Ügyvezető szerk. Marafkó Lászlószept 10: fsz/elnök: Pethő Tibor, fsz-h: Krasznai Z, Kristóf A, Szényi G, Zsolt R. Vezető szerk: Bognár Nándor
1992	Magyar Nemzet Kiadói RtŐsszel kiadó-vezérig.: Grúber László	1992. márc. 16.- 1993. szept. 30. Krasznai Zoltán (Pethő Tibor a szerkesztőbizottság elnöke)
1993		1993. okt. 2. -1993. okt.30.Tóth Gábor (mb. főszerkesztő)1993. nov. 1. – Tóth Gábor (A szerkesztőbizottság elnöke)  fsz-h: Szényi Gábor. Kiadó: Gruber László
1994	(ápr): Magyar Nemzet Kiadói Rt Mahir Magyar Hirdető Rt.„Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.”	Elnök: Pethő TiborFsz: Tóth Gábor
1995	Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt.	Fsz. Tóth Gábor
1996	P and B Média Portfoliókezelő Rt.[=Postabank] , majdNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.	1996. december 9-ig: Szerk.Biz:elnöke:  Pethő Tibor,  Fsz. Tóth Gábor
1997		1997. február 5-től: elnök: Kristóf Attila
1998		elnök: Kristóf Attila fsz: Tóth G
1999	aug: P&B Média Portfoliókezelő RtNemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.	elnök: Kristóf Attila. Fsz: Kormos Valéria.
2000	P and B Média Portfoliókezelő Rt.ápr 17.: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.	Szerk. biz elnöke: Kristóf Attila. Fősz.: Kormos Valériaápr 17.: Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor. Fősz-h.: D. Horváth Gábor, Szényi Gábor, Tarr Péter
2001
2002
2003		Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
2004
2005
2006
2007
2008
2009		Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor

Főszerkesztők

• Pethő Sándor 1938-1940
• Hegedüs Gyula 1940-44; 1945-1954
• Parragi György 1954-57
• Mihályfi Ernő (1957-1972)
• Rajcsányi Károly
• Pethő Tibor (1972-1996)
• id. Soltész István
• Kristóf Attila

Kiadók

• Lapkiadó Vállalat (1945-től) majd 1986-tól új néven:
• Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (1990-ig)
• Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1990)
• Magyar Nemzet Kiadó Rt. (1991–1994)
• Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)
• Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)
• Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)
• P and B Média Portfoliókezelő Rt. (1996–2000)
• Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (2000-től)

Politikai elkötelezettség

Indulásakor a lap mérsékelt konzervatív beállítottsággal rendelkezett, de konkrét párthoz való kötődése nem volt. (Pethő Sándor Gróf Andrássy Gyula eszméi iránti feltétlen elkötelezettségét leszámítva.) Az egypártrendszeri időkben egy pártszervezet lapjaként működött, tehát nyilvánvaló kötődése volt a kommunista párthoz, ugyanakkor rá volt kényszerítve e kommunista propaganda hirdetésére, s ez nyilván abszolút nem volt a lap hagyományaihoz tartozó értékrendbe szervesen beillő. A rendszerváltást követő belső nézeteltérések különböző ideológiai kötődések miatt alakultak ki, így a lap nyilván nem lehetett teljesen elkötelezett semmilyen párt irányába, hisz nem volt egységes álláspontja sem. 1996-os felvásárlását követően felvethető a tulajdonos Postabank állami jellegénél fogva, hogy az aktuális vezető pártok (1998-ig az MSZP-SZDSZ, 1998-tól a FIDESZ) ezen keresztül esetleg valamilyen hatással voltak a lapra. Annyi bizonyos, hogy a mai Magyar Nemzet, különösen a 2000-es egyesülést követően, nyíltan és bevallottan támogatja a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséget, ugyanakkor támogatása ellenére nincs közvetlen (például anyagi) kötődése a FIDESZ-hez, tehát relatíve független, nem pártlap.

Magyar Nemzet I.

Alapítás és kezdeti idők

A náci- és szovjetellenes, Pethő Sándor szerkesztette Magyarságot tulajdonosa, Rupprecht Olivér 1938-ban „eladja a nyilasoknak” (Murányi). Ekkor Pethő Sándor több munkatársával kilép a nemzetiszocialistává vált laptól és „újság nélkül marad”. Bethlen azonban segítségére siet és így 1938 augusztus 25-én a Bethlen köréből szerzett tőkével megindítja a Magyar Nemzetet. (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét). Az új lap felelős szerkesztője Hegedűs Gyula.

Szellemisége

Ahogy addig a Magyarság, úgy a Magyar Nemzet is jobboldali, mégis legfőképpen náciellenes lap volt, ennél fogva sokszínű szellemiséget képviselt és legfontosabb fóruma lett a náci befolyást ellenzőknek.

Egyik legismertebb rovata a Szellemi honvédelem. Német- és nyilasellenes. Támogatja a Bethlen által támogatott Teleki Pál politikáját.

Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon”. Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, 1943-ban 60 ezer példányban jelent meg, nyereséges lapként. Munkatársai Szekfü Gyula, Barankovics István, Márai Sándor. Többször felüggesztették, 1940. júniusában 2 hétre betiltják.

“A lapot a német terjeszkedéssel és a hazai fasizmus előretörésével szemben álló antifasiszta értelmiség orgánumává tette, de helyet adott benne a népi írók és kommunisták cikkeinek is. Pethő és munkatársai bátor írásokban bírálták a második világháborút kirobbantó fasiszta politikát, nemzeti egységet akartak létrehozni a hazai német befolyás erősödésének akadályozására, kíméletlenül bírálták a nyilaskeresztes mozgalmat, de felemelték szavukat a földosztás szükségessége mellett is.”(Gallyas-Fülöp 1972)

Náci vélemény a Magyar Nemzetről

A Turul Szövetség szerint (1940. júl) „zsidó sajtó romjain feltámadt rafinált sajtókolosszus, a zsidó nagytőke és a feudalizmus szellemi fellegvára. „Követeljük a MN betiltását, mert e lap szolgálója minden irányzatnak, mely az új népi fajvédő Magyarország kibontakozását akadályozhatha: a lakájlegitimizmustól a Conti-utca zsidó szocializmusáig””. „Egy árnyalattal sem tisztább mint 1918-ban a Pesti Napló, Az Est, Népszava szerepe volt” [a Conti utca négy szám alatt volt a Népszava szerkesztõsége és kiadója]

1940 után

A háborús cenzúra miatt gyakran üres ablakokkal jelent meg, munkatársait a nyilasok inzultálták, végül 1940-ben a főszerkesztőt, aki hamarosan autószerencsétlenség áldozata lett, lemondásra kényszerítették. (Gallyas-Fülöp 1972) Ekkortól főszerkesztője Hegedűs Gyula, akié volt 1941-től A Mai Nap c. bulvár. Hegedűs és Szekfű között a viszony nem volt felhőtlen. Hegedűs Gyula 1942-es kilépése után a Magyar Nemzetet Szekfű Gyula irányítja, aki 1939 óta már a lap vezető publicistája volt (egyébként 1927-44 között a Bethlen által alapított Magyar Szemle c. folyóiratnak szerkesztője).

1944. március 22-én a német megszállást követően (a többi ellenzéki lappal együtt) betiltották, szerkesztősgégét a Gestapo feldúlta.

Magyar Nemzet II.

1945 után

A háború után Hegedűs visszaszerezte a lapot, majd a kisgazda dominanciájú kormány „félhivatalosává” tette.

1945. május 1-én indul újra. A lapért – akárcsak 56-ban – két tábor is harcba indult: Szekfű Gyula (a korábbi szellemi irányító) és Hegedűs Gyula (korábbi felelős szerk., aki Szekfűvel való ellentétei miatt távozott a laptól). Mivel Hegedűs barátja volt a kisgazdapárti Balogh István államtitkárnak, neki sikerült megindítani a lapot mint a kormánykoalíció kisgazda pártjához közeli lapot.

Hogy jelezzék, ez nem a Szekfű-féle lap, az évfolyamszámozást újrakezdték, a címlapról lekerült az alapító neve, ugyanakkor kifelé azt kommunikálták, hogy az új lap a régi folytatása. A papírhiány miatt azonban hétköznap 4 oldalon jelent meg, s mivel a lap hirdetésekből élt, cikkekre csak 2-3 oldal jutott – a színvonal tartása napi 2-3 oldalon nehéznek bizonyult. Hegedűs már akkor is rájött, hogy anyagilag a leginkább kifizetődő, ha egy lapcsaládot ad ki: így született a délutáni bulvár jellegű A Mai Nap, és a Szabad Száj, mely a kommunista Ludas Matyit ellensúlyozta. A Magyar Vasárnap családi hetilap tette teljessé a palettát.

A kisgazdapárt felszeletelése után Balogh István megalapította a Független Magyar Demokrata Pártot, és a Magyar Nemzet is az ő lapjuk lett, így kikerül a korábbi kisgazda kézből.

Az államosítás után sorra megszűntek a lapok, de a Magyar Nemzet maradt: Hegedűst eltávolították, helyébe Mihályfi Ernő került (ő 1956-72 köztött ismét főszerkesztő), majd 51-ben Boldizsár István. Boldizsár „bátran szerkeszti” a lapot: idéz a nyugati lapokból is (Neue Zürcher Zeitung, FAZ), megfelelő kommentárral „legalizálva”: a MN-nek volt a legerősebb külpolitikai rovata. A lapot kedvelték a hirdetők is. 70 ezer példánynál többet azonban nem nyomhattak belőle: a papírkontingenskéréseit elutasították. Így bár nem szüntették meg, igyekeztek népszerűségét kordában tartani. 1954-ben Nagy Imre létrehozza a Hazafias Népfrontot, melynek hivatalos lapja lesz. Rákosi visszatérésekor Boldizsárt eltávolítják, helyébe Parragi György kerül, azonban a lapot a Szabad Néptől érkező Komor Imre irányítja, aki a régi szerkesztőség nagy részét lecseréli, s a lap így is maradt 1956-ig. (Pethő Tibor: Polgári csökevény. Magyar Nemzet, 2008. júl. 19)

Magyar Nemzet III.

A pártállami idők

Bár a lapot be nem tiltották, önálló, pontosabban a rendszert bíráló politikai álláspontot nyilvánvalóan nem közölhetett le, a kormány hivatalos politikai álláspontját volt köteles megírni. Sokan emigráltak, a Magyarországon maradtak pedig a létrejött körülményekhez mérten igyekeztek legalább részleges függetlenséget elérni, az elnyomás azonban nem engedett ilyen jellegű törekvéseknek. 1953-tól a lap Nagy Imrét és kormányát támogatta Rákosi Mátyással szemben. 1954-ben a Hazafias Népfront lapjának nevezték ki, s ilyen minőségében volt jelen hivatalosan egészen a rendszerváltásig.

1956

1956-ban felvállalta a Petőfi-kör népszerűsítését.

A forradalomban a Magyar Nemzetben belső harc kezdődott, mert megjelentek a régi kisgazda újságírók (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelenjen meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224).

Magyar Nemzet IV.

1956 után

November 4.-étől azonban nem jelenhetett meg a lap egészen 1957 szeptemberéig.

Az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző Bizottság) 1956. nov 21-i ülésén hozott határozata: “Semmiféle lapot addig nem engedélyezünk, amíg az IIB nem dönt az egész sajtó kérdésében, milyen újságok és mennyi lesz”. “Szirmai elvtárs a Magyar Nemzetet megindítani nem tudja, mert az szorosan összefügg a kormány-.rekonstrukcióval és egyebekkel (a szerkesztőség nem volt hajlandó Kádár mellé állni).

Ezt követően, a kádári szocializmus alatt nyílt fokozatosan több lehetősége a Magyar Nemzetnek a hatalom által megszabott keretek lassú, óvatos tágítására, így –bár nyíltan ellenzéki nyilván senki nem lehetett– óvatos, riportok, publicisztikák sorai közt megbúvó véleménynyilvánításra is. Az újság egyébként ez idő tájt is leginkább az értelmiség lapjának számított, s külpolitikai hírek közlésében számított elsősorban jelentősnek. (A belpolitikai híreknek változatlanul a kormány álláspontját kellett közvetíteniük.) Szellemiségbeli folytonosságot mutat a lap történetében, hogy 1973-tól az alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor lesz a lap főszerkesztője több, mint tíz éven át. (1991-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig szintén vezetője volt a lapnak.) Jelentős sajtótörténeti esemény volt Illyés Gyula 1977-es karácsonyi cikke az addig tabutémának számító erdélyi magyarság ügyéről. 1987-ben aMagyar Nemzet elsőként és egyedüliként készített interjút (az egyébként akkoriban épp a Hazafias Népfront főtitkáraként is ismert) Pozsgay Imrével a Lakiteleki találkozóval és a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával kapcsolatban. A Magyar Nemzet vezető szerepet vállalt 1988-89-ben arendszerváltás ügyében is. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa

1960-es évek

„Az 1960-as években a Magyar Nemzet az enyhülést, a polgári világot jelentette, ezért a hátoldala az apróhirdetésnek volt fenntartva: mindenki úgy gondolta, hogy a nagypolgári módosabb családok olvassák. [1947-ben a lap jelmondata: „Az értelmiség napilapja”] A lapkiadó vezérigazgatója Siklós Norbert is kiharcolta, hogy itt lehessen a legtöbb apróhirdetés. Ez komoly bevétel volt a lapnál. Az Expresszig itt volt a legtöbb apró, a New York palotában külön hirdetésfelvevő osztály volt rá.[i]”

[i]Szász István, szóbeli közlés, 2009.

1970-es évek

“Elsősorban a haladó értelmiség lapja, a Hazafias Népfront politikai támogatása mellett fő erőssége a külpolitikai tájékoztatás és a kulturális, művészeti élet figyelemmel kísérése, a párt kultúrpolitikájából adódó feladatok népszerűsítése.” (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

A 80-as évek

A 80-as években a legszabadabban írt a lapok között. Illyés Gyula itt publikálta Válasz Herdernek és Adynak c. írását, mellyel megtörte az Erdély-kérdés tabu jellegét anélkül, hogy Erdélyt megemlítette volna (a magyarok elnyomásáról írva). (1977 karácsony, sorban a negyedik karácsonyi cikke). A cikket nem tudni, hogy egyeztette-e Aczél Györggyel, mint korábban, de Pethő Tibor főszerkesztővel bizonyosan. A cikkre reagálni kellett, amit az ÉS-ben Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet igazgatója tett meg . Az eset után még erősebb tabu lett az erdélyi magyarok helyzete, Illyés pedig már alig publikált a lapban.
1987. szeptemberében itt jelent meg Pozsgay Imre nevezetes, az MDF lakiteleki alapítását is publikáló nyilatkozata. 1988-89-ben mindenféle politikai erő publicitást kaphatott: a lap igazi európai lappá vált. (200 e pld).

Az időből kiesett arculat. „A Magyar Nemzet 1988–89-ig úgy jelent meg, mint a 19. századi német kisvárosi lapok. A Magyar Nemzetnél a bal hasábban volt a vezércikk, a jobb oldalon a napi hírek összefoglalója; ezek klasszikus német hírújság-elemek[i].” – mondja Pallagi Ferenc. „1989-ben amikor Murdoch itt járt, összeszedtem három magyar napilapot, hogy megnézze és megkérdeztem, mi a véleménye. Amikor a Magyar Nemzethez ért, megállt, az ujja hegyével lapozott kettőt és azt mondta: „ezt nagyon nehéz lehet eladni.” [ii]

„A Magyar Nemzetre a szocializmusban is polgári lapként gondoltak, bár tartalmilag nem az volt. A tördelés jelezte leginkább, hogy a lap megmarad a konzervatív értékrendnél, azaz jelzésértékű volt, hogy ragaszkodik a hagyományokhoz, amit elődei alakítottak ki. Ez egészen az 1991-es váltásig így is maradt. Többször felmerült, hogy kellenének képek is, de a hagyományra hivatkozva a szerkesztőség elvetette: „A Magyar Nemzetnek a szöveg a hagyománya” Egy olyan korban, amikor minden változik, tüntető szerep volt, hogy mi nem változunk, ahogy elődeink csinálták, ahogy Pethő Sándor kitalálta, úgy csináljuk mi is”[iii]

Ez azonban részben legenda. A Magyar Nemzet 1938-ban közölt fotókat, igaz, nem címoldalán; de voltak politikai hírfotók, divatrajzok; és a kor lappiacához képest egy vizuálisan is modern lapnak számított (pl. külön reklámtanács-mellékletet adott ki, képes divatrovata volt, egész oldalas rejtvényrovata, gyerekoldala stb stb.). A kor többi lapja is általában szövegközpontú volt, bár voltak képes napilapok is (pl. Nemzeti Ujság és a bulvárok). A háború után is legfeljebb a bulvár Friss Ujság volt képes, azaz a Magyar Nemzet csak fokozatosan tűnt ki a többi közül szövegközpontúságával; azzal viszont valóban kitűnt, hogy míg a többi lap folyamatosan változott, a Magyar Nemzet őrizte szerkezetét és Bodonira épülő arculatát, azaz egy 1945-ös lapszám ugyanolyan időtlennek hat, mint az 1980-as évekbeli. Ezáltal a Magyar Nemzet talán a legkarakteresebb napilap lett a magyar lapok között.

„Nem lesz más a Magyar Nemzet! … az immár ötvenesztendős lap, amely oly gyorsan és oly tartósan szerzett magának népszerűséget és oly következetesen őrzi a haladás hagyományait, megjelenésének első percétől hisz az írás, a magyar szó erejében. Ez nem lehet konzervatizmus! A lapot alakító hazafias társulat progresszív elhatározással választotta 1938 nyarán az újság névbetűjéül ugyanazt a fajtát, amellyel 1848 márciusában a Nemzeti dal címét nyomták. … akár naponta közölhetnénk tucatnyi képet is. Mi a jó szövegolvasás miatt leszünk boldogok, de az arcrajzolat hagyományát nem akarjuk feladni.

A Magyar Nemzet nem lesz más, mint eddig volt. … A lap belső tartalma és az ehhez illő tipográfiai kép hagyományos marad. Így maradhat a Magyar Nemzet Magyar Nemzet.

… A 16 oldalas szombati számunkban [továbbra is] kétoldalnyi különleges hírképet adunk az ország és a világ különböző eseményeiről.”[iv]

A rendszerváltás után

Közvetlenül a rendszerváltás utáni időkben a Magyar Nemzet számított talán a leghitelesebb lapnak, ám nem sokkal később két jelentős problémával kellett szembesülnie. Egyrészt gondot okozott, hogy az eddig viszonylag egységes álláspontot képviselő és látszólag csupán árnyalataikban eltérő nézőpontok a lapon belül immár szembekerültek egymással, olyannyira, hogy kibékíthetetlen belső viták alakultak ki. Másrészt a lapprivatizáció problémája is jelen volt, vagyis hogy az addig állami tulajdonban lévő lapokat ki vásárolja fel. A Magyar Nemzettel kapcsolatban, ez ügyben is rengeteg vita folyt, s ez az érezhető külső-belső konfliktus nem tett jót a lap népszerűségének, így nem tudott a korszak vezető lapja lenni, pedig a korábbiak alapján ekkor lehetett volna csak igazán.

A befolyásos lapot sokan akarták megszerezni. A szerkesztőség egy semlegesnek vélt svéd céggel kötött volna privatizációs szerződést, Antall támogatásával viszont a francia Hersant cégé lett a lap (1990. nov. 30). A lap belső csatározásai miatt is Antallék végül megalapították az Új Magyarországot.

1991-1992

1991-ben megvette a lapot a francia Groupe de Communication Robert Hersant cég. A Magyar Nemzet Kft a szerkesztőség döntése ellenére dönt arról hogy a lap francia – és nem a lapra másik pályázó svéd – céghez kerülhet. A döntést 1990. aug 3-án hozzák,

Pethő Tibort a 1991. május 24-én tervezik kinevezni főszerkesztővé. Ebben a tervezetben szerepel: a lap 2 hónapon belül új technikai előállításra tér át és még abban az évben új nyomdában nyomják[v]. A döntés feltehetően azért is sürgető volt, mert a lap példányszáma először esett az 1968-as szint alá (100 ezer alatt hétfőn).

1992. folyamán újabb arculatváltással megjelennek a vékony Bodoni címbetűk, majd a lapfej is változik. 1992 végén a lapot Gruber László irányítja (neve a kiadó vezérigazgatójaként a december 5-i impresszumban jelenik meg először); 1993. januárjától pedig Tóth Gábor. A főszerkesztő 1992. márciusától 1993 októbréig (amikor magas végkielégítéssel távozik) Krasznai Zoltán [vi], akiről Murányi Gábor ezt tartja: „A franciák által hozott főszerkesztő … nagyon is ott volt [a lapnál] (hogy mérhetetlen kárt okozzon…)”[vii]

Sebestyén Tamás is radikális újításokat hozott, de csak lassan adagolva; 1992. őszén a Külpolitikai helyzet lekerült a címlapról és megjelentek a címlapfotók, de alatta még tartja magát a szövegközpontú tipográfia. Ez azonban később eltűnik, felbomlik a francia lapterv. 1

Robert Hersant első embere Magyarországon Gruber László, „möszjő Grüber” volt.^[viii]  A lap műszaki igazgatói, vagyis a tipográfia műszaki vezetői posztjára Tardos János érkezett, aki a 80-as években Franciaországban az Irodalmi Újság egyik könyvét tipografálta és hirdetési ügynökségeknél dolgozott, de ekkor már a Magyar Hírlapnál segítette az elektronikus átállást, mert azon kevesek közé tartozott, akiknek az ekkor bevezetett Macintoshos elektronikus tördelésben már voltak tapasztalatai.

„Az új főszerkesztő [Krasznai Zoltán] sohasem [dolgozott] lapnál [annak előtte], de tudott franciául és ez volt a fő szempont.”  „A váltást Gruber vezényelte le a Le Monde [Le Figaro?] alapján. A lapot vidékinek, elmaradottnak tartotta, és azt mondta, hogy ma ilyet nem lehet csinálni. Az egyik ellenérv a váltásra az volt, hogy a többi laphoz fog hasonlóvá válni, akár a fotók bevezetésével is, és elveszik a jellegzetes karaktere. A grafikák is visszaszorultak, a fotókat más szerkesztette.”^[ix]

Érdekes, hogy pontosan ezek az érvek hangzottak el a FAZ képeinek bevezetésekor: hogy a lap egyediségét a képnélkülisége jelentette, és egyéniségét veszti el ezáltal. Itt is, ott is megtörtént a váltás. Az akkori Magyar Nemzet valóban eltűnt.

Változtak a szerkesztési elvek: „Nálunk addig az határozta meg egy cikk terjedelmét, hogy mi a mondandója, lehetett 14 vagy 60 sor is. Náluk sor szerint határozták meg a publicisztika méretét. Nálunk az anyag tartalma határozta meg a terjedelmet, náluk a lapterv határozta meg a terjedelmet, ami őrület.” [x]

H Barta Lajos így emlékszik vissza: „Hónapokon keresztül ment az ordítás és végül el is hagytam a lapot 57 évesen, 1991-ben – pár hónapig bírtam ezt a rettenetet. A lap elment jobboldalra. A franciák idején váltás volt tartalomban, szellemileg és formátumban is.” ^[xi]

[i] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[ii] Pallagi Ferenc, szóbeli közlés, 2008.

[iii] Murányi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[iv] A Magyar Nemzet Szerkesztősége: Nem lesz más a Magyar Nemzet! 1985. szept. 14.

[v]  Murányi Gábor: Volt egyszer egy Magyar Nemzet? 1989-1991. Héttorony Könyvkiadó 1992

[vi] -j-: Magyar Nemzet – út az újabb privatizációig. Szignum Média Hírlevél 1994. május

[vii] Murányi Gábor, email közlés, 2009

[viii] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Szerényi Gábor, szóbeli közlés, 2009.

[x]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[xi]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

1994-ben Boross Péter “visszavásárolja” a lapot.

1996-ban, a Horn-kormány ideje alatt a Postabank lett a lap tulajdonosa. Ez idő tájt a lap egy mérsékelt, független jobboldali lapként működött, szerkesztői bizottsága is újjáalakult. (Ez szintén Pethő Tibor nevéhez fűződik.) A Postabank időszakában a lap veszteséges.

Magyar Nemzet V.

Beolvadása a Napi Magyarországba

2000. április: „Egyesülés”. 2000 áprilisától Magyar Nemzet néven ment tovább a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet összevonásával keletkezett lap. “Kérdés volt, hogy melyik tördelési hagyományt viszi tovább a lap a nagyobb múltú név megtartása mellett. A fejlécben a lap nem akart eltérni a Magyar Nemzet hagyományos betűtípusától, mely „kincs” volt; maradt a név és főcím is. Az egyesült „új” újság a Magyar Nemzet-i hagyományokat vitte tovább” [i] – mondják a lap mai szerkesztői. Egykori tervező-tördelője kicsit sarkosabban fogalmaz: „Az elején egy komoly változás volt: a kopfban más cím szerepelt. A Napi Magyarország technikai csapata csinálta, lényegében Napi Magyarország tipóval. A két szerkesztőség egybeolvadt, de ezt a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nemzetesek egy tizedét vették át (a vezető publicistákat).” ^[ii]

„A lap irányítói az újságírók és ők főleg a tartalomra koncentráltak. Az arculatváltásnál külsősök készítették a Napi Magyarország lapterveit: Gremsperger Péter és a lapvezetés[iii]. Gremsperger Péter akkor már készített terveket a Napi Magyarország számára.  (Gresperger Péter az egyesüléskor a Napi Magyarország művészeti vezetője.)

2000 ápr 17: a Napi Magyarország arculatát változtatás nélkül veszi át a lap.

„A lap előbb alázatos kormánypárti szócsővé, majd az újabb hatalomváltás után fröcsögő hecclappá silányult” (Murányi p. 227)

A beolvadás üzletileg sikeres volt, mert míg korábban a két lap együtt 50 ezres, a Magyar Nemzet – Orbán Viktor “támogatásával” – 70-80 ezres példányszámban jelent meg.

A konzervativizmus színe. A Magyar Nemzet a többi lap színesre állása után is tartja magát a fekete-fehér színhez.

„A Magyar Nemzet tartja a konzervatív (=„rendezettség”) vonalat, igyekszik kerülni az elbulvárosodást, ami trend manapság[vi]. A rendezettség része a sorregiszter tartása a folyószövegben, a címekben és alcímekben is.

Hasonlóan elvi kérdés, hogy a lap a 7. oldalig (címlap, politika) nem közöl hirdetést.

A váltáskor „a cél az volt, hogy a hajtás feletti rész minél informatívabb legyen, azaz minél több elem szerepeljen.” ^[vii]

A Magyar Nemzet azonban az elmúlt 9 évben nem változtatott az arculaton. Konzervatív elv vagy más ennek az oka? Gremsperger Péter szerint: „a mostani Magyar Nemzet-tipó mesterien kidolgozott: nem trendkövető; olyan mint a New York Times vagy a FAZ: nem ez adja el a lapot.” „Nincs szüksége új olvasókra, megvan az olvasói bázisa, ezért a tipóval sem foglalkoznak. Ettől függetlenül már kellet volna új tipó neki, de nincs rá pénzük.”[viii] Vagyis a tipográfiának akkor is igényesnek és – a maga stílusában – a tipográfiai trendeket követőnek kellene lennie, ha az olvasói hűség viszi a lapot.

[1]  Igazgató-főszerkesztő

[i]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[ii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Szerető Szabolcs és Bors Richár szóbeli közlése, 2005. aug. 23.

[iv]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[v]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[vi]  Bors Richárd, Szerető Szabolcs, D. Horváth Gábor; személyes közlés, 2005

[vii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[viii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

Politikai beállítottság – Alapvető értékrend

Az újság első sorban a címlapon is Pethő Sándorra hivatkozik, akinek konzervatív, polgári hozzáállását követendő mintának tartja. A lap hozzáállása mindig a jelenkori politikai lehetőségeknek, helyzetnek megfelelően alakult. Pethő Sándor például maga legitimistameggyőződésű volt, ami manapság nyilván nem lenne egy észszerű, korhű hozzáállás. A Magyar Nemzet a hagyományos konzervatív értékrend alapvető fogalmait tekinti alapelvének, és ennek megfelelően igazodik a jelenhez.

Olvasótábor

Többnyire idősebb, vagy középkorú, polgári állásban dolgozó, konzervatív beállítottságú olvasókat céloz meg a lap jelenleg. Ez abból is fakad, hogy a pártállami időkben egyetlen –amennyire lehetett– ellenzékibb értelmiségi lapként ebben a társadalmi rétegben széles körben elterjedt és népszerű volt, s ez az olvasóbázis azóta is hűséges a laphoz. A lap manapság azonban már tesz kísérleteket más generációk megszólítására is, például a szombati magazinnal, vagy a vasárnapi Képes Lappal. Forrás: Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársa, 2007 novembere

Jelleg, szerep

A lap vállaltan nem a semleges hírközlést célozza meg, hanem fontosnak tartja a hírek leírása mellett a véleménynyilvánítást is azokkal kapcsolatban. Jobboldali elkötelezettsége minden véleményműfajú írás esetében világos, azonban nem zárkózik el esetlegesen a laptól eltérő vélekedésű véleménynyilvánítás, vitaindítónak tekinthető cikkek leközlésétől sem. Kifejezett ideológiai célzata nincs, a cikkekben elhangzó véleményekből azonban egyértelműen kiolvasható a háttér. Szerepét tekintve a 2000-es egyesülést követően változott. Jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek tényfeltáró, leleplező riportokra, cikkekre, mint annak előtte, valamint olyan témákra, melyről máshol, mások nem írnak. Ezt az újság a Napi Magyarország részéréről örökölte meg. Bár bulvár téma is felmerülhet a lapban, ha arra érdemes, ám bulvárosodást a Magyar Nemzet határozottan elutasítja. Forrás: Magyar Nemzetegy neve elhallgatását kérő munkatársa

Jellegzetességek

Bár a lap formáját tekintve az idők során változott, a logó a kezdetektől változatlan. Ugyanaz a betűtípus (bodoni antiqua), mellyel egyébként a Tizenkét pont főcímét nyomtatták az 1848-as forradalomban. Sok napilappal ellentétben máig nem színes. Külföldi lapok közt konkrét megfelelője nincs, szemléletében a Neue Zürcher Zeitung, hírkezelésében talán a Guardian említhető hasonlóként.

Megjelenés, mellékletek

A Magyar Nemzet a hét minden napján megjelenik, kiegészülve a keddi műsorújsággal, a szombati közéleti, kulturális magazinnal és a vasárnap megjelenő Képes Lappal. Ezeken kívül néha alkalmi mellékletek is megjelennek. Mint a legtöbb országos napilapnak, a Magyar Nemzetnek is elsősorban fővárosi vagy főváros közeli az olvasóbázisa. Bár jelenleg a magyar médiában eluralkodó bulvár, a kereskedelmi televíziók és az Internet megnehezítik a lap helyzetét, még mindig több tízezren olvassák naponta. Jó ideig az újság honlapján egy az egyben olvasható volt a nyomtatott lap tartalma, ám ezt mára megszüntették és csak a legfontosabb cikkek kerülnek fel az újságból az internetre, egyszerűen anyagi okokból is. A [Magyar Nemzet Online]-t a lap alá tartozó, de önálló szerkesztőgárda készíti.

Adatok

• Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor
• Főszerkesztő-helyettesek: D. Horváth Gábor, Csermely Péter, Szerető Szabolcs
• Lapszerkesztők: Ludwig Emil, Villányi Károly, Farkas Attila

Online kiadás (MNO)

• Megbízott főszerkesztő: Néző László (2007)
• Megbízott vezető szerkesztők: Udvardy Zoltán
• Hírszerkesztő-újságírók: Czirják Imre, Epress József, Fürst Ádám, Pálffy Lajos, Lippai Roland
• Vizuális szerkesztő: Szekeres Zoltán

Rovatvezetők (2007)

• Huth Gergely – Belpolitika
• Stier Gábor – Külpolitika
• Nánási Tamás – Gazdaság
• Vitézy Zsófia – Kultúra
• Ballai Attila – Sport
• Berszán György – Levelezés
• Havas Iván – Krónika
• Tóth Tibor – Fotó

Mellékletek 2007-ben

• Magazin
  • Szerkesztő: Tóth Szabolcs Töhötöm,
  • Társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor
• Műsorújság
  • Felelős szerkesztő: Lőcsei Gabriella

Kiadja a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű TársaságFelelős kiadó: a NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezető igazgatója Lapigazgató: dr. Kövesdi László

Néhány korábbi neves munkatárs

• Antal Gábor
• Antoniewicz Roland
• Avar János
• Baranyai Judit
• Baróti Géza
• Beke Miklós
• Berkes Erzsébet
• Berta András
• Bogácsi Erzsébet
• Bogárdi Iván
• Boros István
• H. Barta Lajos
• Csatár Imre
• Csákvári Margit
• Császár N.László
• Csillag István
• Egerszegi Csaba
• Ember Mária
• Fedor Ágnes
• Fehér Béla
• Fekete Judit
• Futász Dezső
• Gaál Piroska
• Gábor István
• Gál Zoltán
• Gárdonyi Jenő
• Gyulai Zoltán
• Hajdu Éva
• Herczeg György
• Horváth György
• Illés Sándor
• Javorniczky István
• Kartal Zsuzsa
• Kelemen Gábor
• Keserű Ernő
• Komor Vilma
• Köves Rózsa

• Láng Tamás
• László Ágnes
• Lázár Ervin
• Lovas Gyula
• Dr. Lökös Zoltán
• Malonyai Péter
• Martin József
• Dr. Matolcsi Károly
• Mátrai-Betegh Béla
• Murányi Gábor
• Nagy Károly
• ifj. Nánási László
• id. Nánási László
• Puskás L.Tamás
• Rácz Judit
• Ránkiné Farkas Klára
• Ruffy Péter
• Sárvári Márta
• Somorjai József
• Szabó József
• Szényi Gábor
• Szilágyi János
• Szakonyi Károly
• Tabi László
• Dr. Tatár Imre
• Tóth Erzsébet
• Vass Éva
• Vámos Imre
• Várkonyi Tibor
• Vértessy Péter
• Víg István
• Zala Tamás
• Zay László
• Zsigovits Edit
• Zsolt Róbert

RÉGI NEMZET

A Régi Nemzet

Évente egyszer, Régi Nemzet címmel, a Vasárnapi Hírek karácsonyi számába behúzva jelent meg.

A lapot író, eredeti nevén„régi Magyar Nemzetesek” társaságát a Magyar Nemzet 10 újságírója alapította, köztük volt H Barta Lajos is. „Mikor az Új Magyarország megvette, mi átmentettük ezt az alapítványt, mert a többség nem ment át. De mégis voltak, akik átmentek jobbra, és nem szerettük volna ezeket az embereket cipelni tovább, ezért összehívtam egy közgyűlést és újjáalakultunk Régi Magyar Nemzetesek Társasága Egyesületté. A Magyar Nemzet főszerkesztője ezt bíróság elé vitte, végül le kellett vegyük, hogy Magyar és így lett Régi Nemzetesek Társasága. Összejöttünk, klubnapot tartottunk, ott Bodor Pál felvetette, hogy csináljunk egy új lapot, de ez álom volt. Végül Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője [1970–75-ig a Magyar Nemzet washingtoni tudósítója] felvállalta, hogy a karácsonyi számban írhatunk egy lapot: ezt a Vasárnapi Hírekben tördelik, a „nyugodt stílust” követve.” ^[i]  A tördelést Murányi Gábor végezte^[ii].

[i]  H Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009

[ii] Murányi Gábor, írásbeli közlés 2010. május 3.

Megszűnés

A lapot tulajdonosa, a Simicska Lajos kiadója 2018. április 11-én, “finanszirozási problémákra” hivatkozva szüntette meg, az általuk elvesztett országgyűlési választás utáni héten.

Források

• Magyar Nemzet egy neve elhallgatását kérő munkatársával készült interjú alapján (az interjút készítette Szánthó Péter és Gerdelics Miklós 2007 novemberében)
• ELTE BTK Kommunikáció és Médiatudomány szak hallgatóinak felmérései alapján (készült 2007 november-december)
• Hargitai Henrik-Hirsch Tibor: Médiatörténet ([1])
• Schöpflin Aladár: Pethő Sándor ([2])en:Magyar Nemzet