Magyar Állam (1868-1908)

magyarallam magyarallam3 magyarallam2

Előzmény: Idők Tanuja

Utolsó szám: 1908. december 3.

Beköszönő szöveg

PROGRAMMUNK Pest, dec. 16.

Azon szakadatlan roham közepett, melylyel népek és államok átalakulása, korunk éltető eszméinek s vakító tévedéseinek vegyes befolyása alatt megindult,- a józan ész parancsolja, hogy a sajtó s-koreszmékek ne szolgai kengyelfutója, hanem inkább ellenőre, rostája s elfogulatlan vezetője legyen.

És számra minél gyengébb s minél elszigeteltebb valamely nép, szemben az átalakítási erők hatalmával, annál súlyosabb felelősség inti a sajtót, úgy igazgatni a közvéleményt, hogy a nemzet asszimilálja ugyan a haladó kor minden üdvös vivmányait, de ellen tudjon állni hatalmasab szomszédnépek civilisatiója olvasztó áramlatának, s ne essék soha divatos téveszméknek, s cosmopolitikus ábrándoknak zsákmányul.

Illy nehéz korszakban a rokon szellemi erők a hazafiui törekvések ösztönszerüleg egyesülnek azon célra, hogy az átalakulást az erkölcsi rend alapjairól letérni ne engedjék, hogy minden jogosult társadalmi érdeket megvédjenek, s mindazon ősi erényeket, szokásokat s történeti hagyományokat gondosan ápolják, melyek századokon keresztül a nemzet jellemét, erkölcsi tulsulyát, eredeti egyéniségét, a honszeretetének s a szabadságért lelkesülő alkotmányos érzületének legmélyebb forrását alkoták.

E nagy feladat mélytánlása birta az „Idők Tanuja” és „Pesti Hirnök” tulajdonosait arra, hogy lapjaikat, a jelen programm alapján, „Magyar Állam” címe alatt, nagy politikai közlönynyé olvaszszák egybe, s minden rokon szellemi erők egyesitése által eszközöljék, hogy azon elévülhetetlen elvek és érdekek, melyekért eddig következetes hüséggel küzdöttek, jövőre még hathatósb s özhangzóbb védelmet nyerjenek, s hogy azon, miveltségre s polgári állásra egyaránt kitünő közönség, melyet eddig megoszolva külön-külön képviseltek, a programm egysége által szorosban tömörülvén, mind az alkotmányos mozgalmak körül politikai jogainak sulyát biztosb érvénynyel vethesse latba.

Politikai pártállását egyesitett lapunk az 1867-ki közjogi kiegyezés alapján folytatja s azon kormányt fogja támogatni, mely nemzeti önállásunk s állami viszonyaink távább fejlesztését e transactió hü szellemében vezérli, s tiszteletben tartja a történeti és socialisjogalapot, melyet a kiegyezés, hazánk alkotmányos reconstuctiója körül sértetlenül meghagyott.

S lapunk ez állásponton fel-és lefelé anná függetlenebb leend, minthogy bár teljes erejével pártolja azon kormányt, mely elveinek megfelel, de nem lép solidaritásba azon pártelemekkel, melyeket csupán uralomvágy s destrucio szelleme, s nem magasb alkotási hivatás egyesitett: s függetlenek maradunk, minthogy el vagyunk határozva, azon magasb erkölcsi érdekeket, melyeknek kéviselését kiváló feladatunk céljául tüztük, minden párt ellenében egyaránt védelmezni.

Lapunk a hazai sajtó azon részéhez sorakozik, mely a törvényes fejedelmhez hüséget a nemzeti jelllem legnemesb vonásai közé számitja, s a pragmatica sanciót hazánk fenmaradása és önállása egyik legfőbb biztositékául tekinti; mely az ország és a korona jogai mellet ugyanazon férfiassággal sikra száll, s az alkotmányos szabadság legelső feltételé: a törvények tiszteletébe s a társadalmi rend biztonságába helyezi; s mely végre szent István birodalmának épségét s a magyar nemzet vezérszerepét, mint állami létünk a jövőn elsőrendü igényeit s garantiáit szeme-fénye gyanánt őrzi,- s a józan haladás minden becsületes eszközeit támogatja, melyek nemzetük szellemi fejlesztésére, s erkölcsi sulyának sokszorozására, anyagi jóllétének emelésére szolgálhatnak. E közös hazafiui tartozás lerovásában örömest szállunk az összes hazai sajtóval versenyre. De e roppant journalistikai munkakörön kívül nekünk még egy magasztosb kötelesség jutott.

Tüzetes hivatásunk leend ugyanis a vallásszabadság nevében s a testvéri béke érdekében, a külön hitfelekezetek irányában egyenlő igazságot s jogtiszteletet sürgetni; a hitetlenség s közöny áramlatval szemben, ha kell, az állam, társadalom s törvényhozás keresztény jellegének védelmére szállni; s különösen a magyar nemzet többségének vallását, a divatos téveszmék s ellenséges sugallatok által kiválóan üldözőbe vett katholikus egyházat, s annak e hazában eskü és törvény által biztositott jogait és függetlenségét bárhonnan itézett aggresszió ellen a legkitelhetőbb erővel megovni.

E hivatásunk ösztönét mi nem csak azon hálaérzetből meritjük, melylel az katholicismus akár mint keresztény polgárisodásunk sőt politikai nevelésünk egykori hű dajkája akár mint jövőben is az erkölcsi épség a tisztultabb hazafiui indulatok egyik kifogyhatatlan s megvesztegethetetlen kutfeje s őseink közös vallása iránt a nemzet tartozik,-hanem meritjük efelett s egyszerüen az alkotmányos közszabadság eévülhetetlen örök codexéből, melynek első lapjára a lelkiismeret szabadságra, mint minden egyéb keresztény szabadság criteriuma s megszentesítője van bevésve.

Hogy a vallásszabadság elve nemzetünknek vérébe van oltva, tanusitják törvénykönyveink, tanusitja a magyar protestansok világszerte pártalan autonomiája, tanusitja a példátlan testvéri szeretet és összetartás, mely a különböző keresztény hitfelekezetek zöme között hazánkban uralkodik.

S reméljük, ez áldott béke malasztját a nép józan esze egészséges érzülete becsülni s őrizni fogja ezentul is;- s e célra irányzott közvetitő munkássgunknak annál biztosb sikerére számolunk, minthogy katholikus testvéreinknek testületi, közelébb célba vett antonomikus szerveződése gazadagon kipotolandja a megoszlott magánerők elégtelenségét.

De e szerént programmunk természetes corollariuma az is, hogy mint ama szervezési munkálatok hiteles közlönye, az autonomiának minél célszerübb s minél gyorsabb létrejöttét istápoljuk, s egyházunk sérthetetlen törvényeinek alapján, lankadatlan buzgalommal fáradozzunk azon láncszemek ildomos összefüzésén, mely az egyház világi hiveit a clerussal, s az alpapságot a főpásztorokkal ugyanazon-egy magasztos célra, az egyház és vallásosság, a haza és nemzet, a tudomány és humanitás – közös és szétválaszthatatlan érdekében egyesitve, egyszersmint a békés együttlétért s kölcsönös méltányosságáért kezeskedő jogbiztonság zálogául szolgájanak.

Lapunk a létező legnagyobb magyar lapok formátumában jelenvén meg,tetemesen bövült terjedelme lehetővé teszi, hogy a hazai irodalomnak is kellő rovatot szentelhessünk, s a mező-és közgazdasági, valamint ipar- és kereskedelmi kérdéseknek oly tért nyithassunk, mely a nagy közönség érdekeinek s az-ügy fontosságának megfelel.

Nagy elégtételünkre szolgál végre, azon megnyugtató s örvendetes biztositást is nyujthatni a tisztelt közönségnek, hogy lapunk számára a legkitünőbb tehetségek és szakerők szives közremunkálását sikerült a nemzet minden osztályából s a publicistika minden ágaiból megnyerünk, s hogy avatott munkatársaink válogatott koszoruja e politikai közlönynek érdekes és változatos tartalmasságáért előre kezeskedik.

Egyesitett nagy lapunk szerkesztősége ismert kitünő s szakavatott irodalmi erőkből alakult egybe, s a szerkesztői felelősség ideiglenes elvállalására báró Jósika Kálmán urat kértük fel. Előfizetési feltételeink lapunk homlokán olvashatók.

TÖRTÉNETE

Indulása

Az Idők tanuja Török János ókonzervatív lapját, a Pesti Hírnököt magába olvasztva Magyar Állam címmel folytatódott 1868-tól.

Utolsó évei

A lap 1908-ban, anyagi okokból szűnt meg.

Utolsó szám

Utolsó szám: 1908. december.3.

Főszerk.: Szent-Királyi I. Zoltán

Utódlap: Alkotmány

Leköszönő szöveg:

A Magyar Állam olvasóihoz!

Mindent megtettem, hogy a régi, nagynevü, sok vihart kiállott „Magyar Államot”-ot megmentsem felivárgoztassam. Reá szenteltem minden erőmet. Anyagi áldozatokat hoztam. Mindhiába. Mindenki elismeri, hogy tartalmilag emelkedett a lap. Egyedül az anyagi áldozatokat nem birom. Más részt belátom,hogy szemben állami katholikus lapoknak csak a nagy ügynek ártat. Ezért elhatároztam, hogy a lapot beszüntetem. Kiknek előfizetése még le nem járt, azok kárpótlásul az „Alkotmány”-t fogják kapni. Azok, akik a „Magyar Állam”-nak még bármi módon tartoznak, hátralékaikat s tartozásukat az„Alkotmány” kiadóhivatalának küldjék meg.

Laptársunk előzékenységét e helyen is kiemelem. Olvasóimnak Istentől áldást kérek. A katholikus sajtó minden vonalon támogatásra szorul. Ébredjünk; dolgozzunk, míg nem késő. Budapest, 1908. december 2.

Szent-Királyi I. Zoltán, főszerkesztő, orsz.képviselő.

Felhasznált irodalom

  • Antall; B.Nagy; Buzinkay; Katus; Kosáry; Miklóssy; Pók; Várady: A Magyar Sajtó Története II/1. 1848-1867. Budapest, Akadémia Kiadó, 1985. pp. 402-404.
  • Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet.Budapest,Haza és Haladás Alapítvány, 1993. pp.56-57.
  • Az Idők Tanuja: 1860.január.1.száma
  • Magyar Állam: 1866. december.16; 1908 december.3. számai

Az oldalt készítette: Horváth Bálint

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s