Napi Magyarország (1997-2000)

napimao4 napimao3 napimao2 napimao1kep_6

Előzmény: Új Magyarország

Folytatás: Magyar Nemzet

Első száma tévesen + hibásan „1998. December 16.” dátumú

Alcím: polgári napilap

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1997 Mahir Kiadói Kft (Simicska K. közvetett tulajd,Fidesz-közeli[i]) Szalai Attila
1998 Mahir Kiadói Kft Szalai AttilaJan 30- D. Horváth Gábor
1999 MAHIR Lapkiadó Kft D. Horváth Gáborfsz-h. O Kovács Attila† gyászkeretben, Tarr Péter
2000 Mahir Lapkiadó Kft D. Horváth Gábor, fsz-h. O Kovács Attila†, Tarr Péter

Kezdetek

Az Új Magyarország 1997. decemberében szűnt meg (utolsó száma az OSZK archívumban december 2-i dátumú); a Napi Magyarország 1997. dec. 16-án indult.

„A választások előtt a Fidesz újraindította az Új Magyarországot, hogy a választások idejére már jól menjen a lap.”[ii] 1998 májusában a választásokon a Fidesz nyert. Mivel a Napi Magyarország a Mahir lapja volt, azaz a Fideszé, „hirtelen rengeteg pénz lett ekkor a lapnál” [iii][NB: 1998. szeptember 30-án, feltehetően a Fidesz  nyomására[iv], a Postabank-botrány után megszűntették a Kurirt].

Szalay Attila főszerkesztő kérte föl Buda Mártát, hogy „rakják össze a lapot a semmiből”.

Felállt a szerkesztőség, az asztalokat is mi szereltük össze. Az Iparművészeti Múzeummal szembeni Kilián Laktanyában béreltünk irodát. Tábori körülmények között dolgoztunk. Volt, hogy nem volt áram. A beírt anyagot nem tudtuk áttenni, ugyan volt hálózat, de nem működött. A lap december elején jelent meg.

[i] Juhász Gábor Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002 . Médiakutató 2003. http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/05_orszagos_minosegi/04.html

[ii] Buda Márta, szóbeli közlés, 2009.

[iii]  Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[iv] Szücs Gábor, szóbeli közlés, 2009.

  • Első lapszám: 1997. december 16., kedd
  • Szerkesztője: Szalai Attila (az Új Magyarország egykori megbízott főszerkesztője)
  • A lapot kiadja: Mahir Lapkiadó Kft. (1997-2000)
  • Simicska Lajos közvetett tulajdonában álló Mahir Magyar Hirdető Rt. egyik kft-je alapította, azzal, hogy átmentsék az Új Magyarországot.

A lap első számának rovatai

  • Belpolitkia — rovat szerkesztője: Császár Attila
  • Gazdaság — rovat szerkesztője: Horváth K. József
  • Vélemény
  • Külpolitika — rovat szerkesztője: Pataky István
  • Hitélet — rovat szerkesztője: Magyar Bertalan
  • Kultúra — rovat szerkesztője: Tallai Gábor
  • Hirdetés
  • Média
  • Sport — rovat szerkesztője: Salánki Miklós

A beköszöntő szerkesztőségi szöveg

A kötelesség rabszolgái

“Mindaz, amit a mai emberek, a legkitűnőbb írók és szociológusok a jövőre nézve ajánlanak és követelnek, elsősorban is azért haszontalan, sőt hasznavehetetlen, mert mindegyikük mást ajánl, sőt ebben a tekintetben olyan végzetes ellentétek vannak közöttük, hogy amit az egyik biztos gógyszernek mond, a másik ugyanolyan fanatizmussal és meggyőződéssel halálos méregnek mondja. Valamennyi reformátor a társadalom bajáról és betegségéről beszél, de diagnózisaik homlokegyenest ellenkeznek” — írja Hevesi Sándor, a fordító és szerkesztő a harmincas években, Gilbert Keith Chesterton Hagyományok és hazugságok című könyvéhez fűzött előszavában. Nem véletlen, hogy Bernard Shaw kortársának művéből idézünk induló lapunk vélemény oldalán: a demokrácia és a hagoymánytisztelet, a polgári értékrend olyan visszatükröződésit véljük felfedezni Chestertonnak e század elején papírra vetett gondolataiban, amelyek az elmúlt évtizedek során mit sem veszítettek érvényességükből, frissességükből. S melyeket szívvel-lélekkel ma is vállalni tudunk munkánkban, elkötelezettségünkben. Mondhatni: közhelyeket emlegetünk, amikor szerzőnktől az emeljük ki, amit ideális állapotnak tart, ami, ha megvalósulna, tündérországban élhetne az emberiség. Ám legyünk realisták, vagyis akarjuk a lehetetlent. Legalábbis megközelíteni, amennyire lehet. Mi, újságírók a tényszerű tájékoztatás, a tisztesség, a megbízhatóság, a fair play jegyében; szókimondással, kemény, de megalapozott kritikával, rávilágítva az okra, és az okozatra. Elsőrendű feladatunknak tekintve azt, hogy olvasóinkat olyan információkkal és mértékadó véleményekkel lássuk el, amelyek megkönnyítik számukra a döntést saját sorsukról. Lapunk kiadója és munkatársai már döntöttek erről, amikor olyan szerkesztési elv mellett sorakoztak fel, amely a klasszikus polgári értékrend követelményeit kívánja szolgálni. Ehhez az eszmerendszerhez napjainkban több politikai párt is közelállónak vallja magát, s ha így van, akkor sok tekintetben találunk egymással közös nevezőt, ami ugyanakkor nem jelenthet közvetlen kötődést e pártok egyedi programjához, pártpolitikai tevékenységéhez. A Napi Magyarország azok számára készül, akik a tényeken keresztül szeretnék megtudni a hazánkban és a határain kívül történteket, azoknak, akik ma több lapot is kénytelenek megvásárolni az igazság kiderítése és a kiegyensúlyozott tájékozódás érdekében. Közben jó, ha tudjuk: lesznek sokan, akik frissen kialkudott, vagy éppen régről visszaszivárgó hatalmuk tudatában azt hiszik, hogy jó lesz nekünk a cukor és a korbács. Jó, ha tudják: nem ugrunk se jutalomra, se fenyegetésre. Nem kérünk az önmutogató cukrosbácsikból, a szellemi erőszakot adjunktusi szinten művelő pártkápókból. A mi jutalmunk — és hatalmunk — olvasóink, szurkolóink remélt szeretete lehet, ami hosszabban tartó jó érzést okoz, mint a gyorsan évülő és fogyasztható javak, melyekre a pragmatikusok szerkesztette világban hol szükség van, hol meg nincsen. Európainak gondoljuk magunkat, annak ellenére, hogy századokon át rossz gyámunk volt ez a földrész, s csak világnyi bajában tekintett édes gyermekének. Magyarul gondoljuk el magunkat, és a De Gaulle által felvázolt “nemzetek Európájában” képzeljük el a jövőnket. Nem toborzunk magunknak ellenségeket. S noha vannak testvéreink, eszmét nem cserélünk, és elvtársaink sincsenek. Testvéreink a létben szegények és a szellemben gazdagodók, azok, akik építeni jöttek, akik hiszik: nem az évezred apokaliptikus vége jön, hanem gyremekeink, unokáink új, zsendülő évezrede. A főszerkesztői szobában elhelyezett tárgyalóasztal, ahol a lapindító értekezletek is folynak, kerek. Jelképes jelentőséget tulajdonítunk ennek: szerkesztőségünkben bárki legfeljebb csak első lehet az egyenlők között. A csapatmunka hívei vagyunk, számunkra minden munkatársunk tevékenysége egyaránt fontos, mint ahogyan az is, miként értékelik majd azt az olvasók és a közvélemény. Jót s jól szeretnénk szolgálni. Nyilván akadnak, akik azt gondolják, tündérmesék érlelődnek bennünk. Ám ne feledjék: a puszta tények, gyakran szerényen bár, de idővel egyre-másra igazolják Tündérország törvényeinek közös szellemét. Chesterton szerint egyébként kissé alaposabb tanulmányozással könnyen rájövünk, hogy a tündérek és az újságírók egyaránt a kötelesség rabszolgái. Ebben a hitben igyekszünk végezni a munkánkat.

A szerkesztőség

Történet

A Napi Magyarország 1997. decemberétől a napilap-paletta konzervatív-jobboldali szegmensén osztozott a Magyar Nemzettel — a két lap bár markánsan különböző hangot ütött meg, de ugyanazt a konzervatív napilapot igénylő közönséget célozták meg. A Napi Magyarország küldetésének megfogalmazásában meghatározó elem volt a nyugati sajtóból ismert “demokrácia őrkutyája” (watchdog) funkció. Az 1998-as választási kampánya előtt a Mahir-csoport aktivizálódott: a régi cég Mahir Lapkiadó Kft.-re átnevezve elindította a Napi Magyarországot, melynek élére 1998 elején D. Horváth Gábor került. (Mahir-es időkben az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese volt.) “Az 1998-as kormányváltást követően egyre inkább ez a lap kezdte betölteni a harcos jobboldali politikai napilap szerepét, mígnem 2000 áprilisában “bekebelezte” a Magyar Nemzetet” (Juhász 2003) A lap önnálló formájában megszűnt, de szellemisége tovább él a piaci szempontból szerencsésebb című “új” Magyar Nemzetben. Az összevonás előzménye, hogy a “polgári napilap” címre, és így a konzervatív olvasótáborra két napilap vágyott, a Napi Magyarország és az akkor az állami Postabank-csoporthoz tartozó Magyar Nemzet. Ez nagyban rontotta piaci helyzetüket, a megcélzott olvasótáboruk felosztásával járt. A sok tetkintetben hasonló szellemiségű — 30-40 ezres napilap nyereségessé tétele még úgy is igencsak nehezen lett volna elképzelhető, ha az akkor az országot vezető Orbán-kormány médiakiegyenlítési törekvéseinek megfelelően irányított állam hirdetésekkel segítette volna a lapot. A hirdetők esetleges politika fenttartásai mellett az tette szinte lehetetlennné a hirdetési felületek értékesítését, hogy a lap nagyon alacsony példányszámban jelent meg, és túl rövid ideig létezett ahhoz, hogy az ügynökségek megszokják és számojanak jelenlétével. Az általános bizonytalanságban, hogy egyáltalán megmarad-e az erősen veszteséges lap, hírdetői szemmel kivitelezhetetlennek bizonyult egy-egy hosszabb távra tervezett kampány.

A később magába foglaló Magyar Nemzet újságírói szerint: “csapnivaló gazdasági és kulturális rovata ellenére — figyelemfelkeltő, informatív, húzós belpolitikai rovatot hozott létre” (Kaposi 2001). A Napi Magyarország mind témaválasztásában, mint jegyzeteiben más megközelítéssel dolgozott, szókimondóbb, radikálisabb volt a “lagymatag” Magyar Nemezthez képest. “A Napi Magyarország azért is tudott markánsabb és keményebb lenni, mert olyanokkal dolgozott, akik nemcsak ottragadtak, hanem pontosan azt akarták csinálni, amit a szerkesztőség a zászlajára tűzött.” (Kaposi 2001) A lapot egy “jól összekovácsolódott, lelkes szabadcsapat” csinálta, így néhány területen képes volt gyorsan, ügyesen dolgozni, és politikailag is keményebb hangot megütni. Ugyanakkor viszont a Napi Magyarország publicisztikája kevésbé volt “stilárisan megalapozott.” Ez volt az oka annak, hogy a Magyar Nemzet lenézte a lapot annak stílusa miatt, melynek mibenléte szerintük a “szenzációhajhász címekben” mutatkozott meg.

A két lap egymás konkurenciájaként működött 2000. áprilisáig, amikor is a kisszámú előfizetői kör, és a kevés hírdetés ellehetenítette a két lap párhuzamos működését. A Napi Magyarország újságíróinak jó része a Magyar Nemzetben dolgozott tovább – szándékuk szerint az “új” Magyar Nemzetben megjelenítve mindazt, ami a Napi Magyarországot egyedivé tette. Azóta a magyar sajtópiacon egyetlen konzervatív napilapként van jelen a Magyar Nemzet.

Összeolvadás a Magyar Nemzet-tel

  • Utolsó lapszám: 2000. április 15., szombat (IV. évfolyam, 89. szám)
  • szerkesztője: D. Horváth Gábor
  • A lapot kiadja: Mahir Lapkiadó Kft. (1997-2000)
  • A Napi Magyarország 2000. áprilisában megszűnt, és egyesült a Magyar Nemzettel. Az összevonással a sajtópiacon egyedüli konzervatív napilapként a Magyar Nemzet marad fent.

 

Az elköszöntő szerkesztőségi szöveg

Hétfőn találkozunk! D. Horváth Gábor

A nulláról kezdtük és talán szerénytelenség nélkül állítható: mára a hírpiacon megkerülhetetlenek lettünk. Pedig az MDF alapította Új Magyarország sírján született Napi Magyarország lehetetlen feltételekkel indult. A többszöri tulajdonosváltást követően a szocialisták (KORDAX) a választások előestéjére tudatosan és fokozatosan lezüllesztették a sokak által elődünknek tekintett Új Magyarországot. A két lap közötti folytonosságból azonban csak annyi igaz, hogy az onnan elcsigázva és kiszipolyozva ide érkezett újságírók bizalma végletesen meggyengült az előző kiadóban, s az elmaradt bérfizetések ellenére hittek abban, hogy mégiscsak van értelme tovább dolgozni, a hasonló nevű napilap új kiadója talán fizet a munkáért. Ismerjük el, egy lapindításhoz ez nem igazán optimizmusra okot adó helyzet. Most végiglapozgatva az első számok közül párat, csodálatos, hogy a napi munka és a többi lap újságíróinak, publicistáinak állandó pocskondiázása mellett miként lehetett visszaszorítani a folyamatosan megfogalmazódó és aggódó szorongást, az egzisztenciális félelmet, s hinni abban, hogy a Napi Magyarországból valaha olvasható újság lesz.

Ezt ma már nem lehet elvitatni tőlünk, és ezzel nem csak a baloldali médiaszociológus által jellemzett “gyűlöleten szocializálódott olvasóközönségünk” van így. Tudom, hogy olvasnak miket. Önök.

Egy, a Világgazdaságtól hozzánk érkezett újságíró nemrég úgy jellemezte mindennapos “gyűrődéseinket”, hogy a Napi Magyarország a saját hajánál fogva rángatta ki magát, s ezért van kedve nálunk dolgozni. És ezzel mások is egyre többen vannak így. Hiszen folyamatosan elsőként hoztuk és hozzuk az “ügyeket”. Egy pár ezek közül címszavakban: Nádor Rt.—, olajgate—, nyírja—, Paszternák—, ETL Rt.—, békéscsabai olajszőkítők, CW Bank—, Korda-villa—, Hengermalom—, Berkowitz—, Helmeczy—, VIP-hitel-ügy, fegyverkereskedelem és sorolhatnám. “Feltűrt ingujjal”, “zabigyerekként”. A barikádokat emelő újságírószakma kezdetben utálkozó magatartása is lassan hűvös távolságtartássá enyhült, amikor a Napi Magyarország újságírói feltűntek a TV1 Nap-keltéjének Kereszttüzében. Lehet persze, hogy ezt igazából csak a producer Gyárfás Tamás érdekei kívánták így. De az is lehet, hogy nem. Mindegy.

A Napi Magyarország eladott példányszáma — a konkurens napilapok eladási adaival ellentétben — ma több, mint harmincezer. Ami pedig a papban megjelenő hirdetéseket illeti, édeskevés. Úgyhogy lenne bőven teendőnk a statisztika javítása területén. Az viszont több mint védhetetlen, amikor egy közvélemény-kutató cég, nevezetesen a Szonda Ipsos azt állapította meg, hogy olvasóink száma 57 ezer, amire tapasztalati úton jött rá. A Szonda szerint rajtunk kívül bármelyik országos politikai napilapról legyen szó, egy példányát körülbelül négy ember olvassa el. A Napi Magyarországot másfél. Pedig Lenvendel úrral és a Népszabadsággal együtt mérés nélkül is tudom, hogy közvéllemény-kutató cég spekulatív eredményre jutott. Majd meglátjuk, hány Magyar Nemzet-olvasót számolnak a lapegyesítés után. Nem kívánom borítékolni a lépést, mert alapvetően optimista ember vagyok.

Önök persze mondhatnák a leírtakra, hogy paranoiások vagyunk, amely megállapítás egy ennyire deformált sajtópiacon való létezés miatt nem lenne teljesen indokolatlan, de azért ez túlzás. Mindenesetre nem vagyunk elkényeztetve. A Magyar Nemzettel hétfőtől történő egyesülés miatt meglehetősen felerősödtek a minket érő támadások. A HVG emlékezete például hirtelen felélénkült, és eszébe jutott egy 1936-os, a Gömbös-kormány alatti lapfúzió. A németbarát, szélsőjobboldali Új Magyarságé és a konzervatív jobboldali Budapesti Hírlapé. A hasonlat mind az elemek, mind a folyamat tekintetében garantáltan mentes a politikától, csupán szakmai egybeesés miatt áldozott rá a HVG oldalakat, mondta a főszerkesztő-helyettes. Tudom, mindenki hazudik. Főnöke is válaszolt aznap kérdésünkre a “véletlenszerű” analógiáról, azután letiltotta a nyilatkozatát a lapunkban. Egy másik kiadvány, a Magyar Narancs a nálunk dolgozókat “álújságíróknak” minősítette, miközben egyik tehetséges munkatársunk korábban ott publikált. Az Élet és Irodalom sárdobálásairól már nem is beszélek, Kovács Zoltán főszerkesztőt, szerintem, valaki vagy valami üldözi. Az újságírószakma egyik szövetségének, a MÚOSZ-nak vezetője szerint pedig “küszöbön áll a Magyar Nemzet feletti teljes ellenőrzés megvalósítása”. De legyen példa máshonnan is! Csapody Miklós az egyesítés kapcsán a nemzeti erők szétforgácsolásáról, öncsonkításról beszélt, az őszintén aggódókkal szemben muníciót adva a cinikus álfelháborodásnak, majd felelősségre vonta a kormányt, a Postabankot, a Mahirt, a nemzeti oldalt, mindent és mindenkit, csak az MDF-et nem, amelyik — szerinte — nem jutott sajtóhoz (!) eleddig. Csapody talán észre sem vette, írása mennyire kapóra jött annak a Magyar Hírlapnak, amely suttyomban összehangolt támadást indított a Magyar Nemzet előfizetőinek megnyeréséért. Arra gondolni sem merek, hogyan jutottak a nevekhez, címekhez. Az Új Ember cikkírója sem volt rest, nemzeti sorstragédiaként írt lapja első oldalán, merthogy “egy meglehetősen gyengécskére összetákolt újságba beolvasztanak egy olyan patinás polgári lapot, mint a Magyar Nemzet…”

Tisztelt Olvasóink! Önöket most ehelyütt szeretném megnyugtatni. Fiatalok vagyunk, sokat bírunk, érezzük, hogy szükség van ránk. A hétfőtől megjelenő és minden szempontból új minőséget jelentő Magyar Nemzet készítői között mi is ott leszünk. Ebből az újságból sem fognak hiányozni a Napi Magyarországtól megszokott hírek, információk. Találkozunk hétfőn, a megújuló Magyar Nemzetben.

Hivatkozások

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s