Első megjelenés: 1919. szeptember 28. I. évf. 1.szám
Utolsó megjelenés: 1920 január 15. II. évf. 13. szám
Főszerkesztő: Túri Béla
Szünetelt: 1920. január 15. II. évf. 13. szám – 1944. június 11. vas XXVI. évf. 130. szám
Felelős szerkesztő: Dr. Tóth László
Megszünt: 1944 okt. 25. szerda XXVI. évf. 242.
Szerkesztő: K. Török Miklós
Megszünés oka: 1944 okt. 26 csüt. egyesül az Uj Nemzedékkel
Konzervatív keresztény-nemzeti lap.
Programmunk:
A Nemzeti Ujsag a magyar nemzetnek kíván lapja lenni. A magyar nemzeté mely ezer év előtt a Duna-Tisza mentén hazát szervezve keresztény államot alapított s magyar fajiságba beoltva a kereszténység szellemét, tagjává lőn a kétezeréves keresztény kulturközösségnek. Idegen népek tengerében ezeréves fenmaradásunknak titka is az volt, hogy a magyar nép politikailag megszervezett nemzetté tudott válni és hogy államiságának keresztény mivoltában létének mély erkölcsi alapot is vetett.
Most a magyar nemzetre tragédiával végződő világháború után nemzeti létünk e megtörhetetlennek hitt fundamentumai hasadtak meg.
Keresztény mivoltunkat pedig amúgyis megtámadta a magyarságunkból kiforgató és a keresztény kultúrából kiszakító idegen szellem mely úrrá lett irodalmunkon, sajtónkban – és végül egy vakmerő kísérlettel a kommün alatt a hazán is.
Ez a döbbenetes feleszmélés felrázta a magyar faj elszunnyadt lelkét. Nagy nemzeti szerencsétlenségünk pörölycsapásai alatt napról-napra keményedik a nemzet elhatározása, hogy lelkében és államiságában újra keresztény nemzet akar lenni.
Ez a nemzeti programm a Nemzeti Ujság programmja. Mi nem ez új névvel vettük fel e programmot. Régóta hirdetjük a keresztény állampolitika és a keresztény kultura szükségességét. A mostani nagy ráeszmélésben azonban a keresztény politika hitvallóinak tábora. Az írói és politikai gárda hatalmasan megnövekedett. Valóban a nemzetnek programmjává lett: hogy keresztény kulturállamban akarja ezeréves létét folytatni. A faji ösztön csodálatosságával s nemzeti élet vitalitásával nyilvánul meg az akarat: kivetni mindent a nemzeti életből, ami keresztény nemzeti létünket veszélyezteti és megalkotni mindazt, ami egy új nemzeti élet feltételeit adja.
A magyar nemzetnek sorsa sokszor kockára került évezredes történelme folyamán, de a nemzet mindig rátalált önmagára. Most nemzeti öntudata szerencsétlenségének nagyságának arányában jelentkezik. Soha világosabban rá nem eszmélt keresztény magyarsága megmentésének és megőrzésének szükségességére. A magyar etnikum hordozója: a falu ez a Tisza-Duna mentét átfogó óriás soha jobban talpra nem állott, hogy lerázzon magáról mindent és mindenkit, aki magyar és keresztény mivoltát le akarja törni, aki, vagy ami keresztény magyarságának, faji uralmának feltételeit veszélyezteti. A nagy feleszmélés megtörtént a nemzet szellemi vezetőiben is. A keresztény politika mint állami hitvallás hangzik el. Nemzeti öncéluságunknak ujra tudatára ébredtünk. tudjuk hogy a Tisza-Duna mentén történeti léthez is csak addig van jogunk míg magyarok és keresztények vagyunk.
Lejárt liberális jelszavakkal tehát nem szabad többé félrevezetni a nemzetet. De nem is lehet. A magyar végzetes önsorsán keservesen tapasztalta, meg hogy a liberalizmus nem a szabadság és a jólét, hanem nemzeti felbomlás és dekadencia útjára vezet. A liberalizmus, mint gazdasági elv is megbukott. Az egyenlőtlen verseny épp az egyenlőséget tette csúffá. Kitünt hogy a társadalmi fejlődést nem biztosítják a szabadság jelszavak. Nem elég az állam politikai és jogi megszervezése. Magát a társadalmat kell újjászervezni. Ez a szocializmus történeti feladata.
A szociális világfelfogás felismerte, hogy nem elég az egyén szabadságát szervezni az állammal szemben, ha szabályozatlan marad az egyénnek viszonya a társadalomhoz a munkához és a termelt javak felosztásához. E rendezés nélkül folyton társadalmi forradalmak fogják megrázkódtatni a nemzetek életét a fokozatos fejlődés helyett osztályharcok és revoluciók martaléka lesz a társadalom maga az európai kultúra is. A magyar- és oroszországi romok már történeti bizonyságul is szolgálnak erre. A keresztény szocializmus a társadalmibb felfogás a szociális gondolkozás igazságait szem elől tartva nem rombolni, de újjáépíteni akar. Nem az osztálygyülölet tüzével gyujtogat hanem az életfeltételek harmonikusabb megteremtésével akarja megszüntetni a rikító osztályellentéteket. Igazi demokráciát akar, mely mellett a keresztény népakarat érvényesül, s a népjólét fokozódik.
A keresztény szociális politika vállalja a XX. századra háruló nagy kulturfeladatot: emelni az emberi méltóságot, biztosítani az egyénnek az élet javaihoz való jogát. A munka jogán és kötelességén felépülő társadalom a mi ideálunk is mert szociális gondolkodás voltaképen nem egyéb mint a társadalmak életére alkalmazott kereszténység .
Ebben a keresztény-szociális építő munkában kell hogy résztvegyen mindenki aki keresztény világnézet magaslatán és az evangéliumi erkölcs alapján áll e hazában. Keresztény magyarságunk veszélyeztetésének felismerése közös védelmi harcra és közös alkotó munkára kötelez mindenkit, aki keresztény és magyar. A keresztény magyarságnak ebben az új honfoglaló munkájában a kereszt most a honszerző kard is a kezünkban. Nem keresztes háborút hirdetünk ezzel, de ráeszméltünk, hogy csak az marad meg magyarnak, ami keresztény kézben is marad. Ezért kell, hogy földünk a kulturánk a sajtónk a vagyonunk az iparunk a gazdasági életünk egyaránt keresztény kezekben legyen. Az életrekelt nemzeti Géniusz megkereszteléséről van itt szó, hogy egész közéletünk keresztény arculatot mutasson, keresztény szellemet tükrözzön. Újra keresztény országot akarunk a Duna-tisza mentén melyben mindenki boldogulást, hazát találjon.
Ez a Nemzeti Ujság keresztény-szociális nemzeti programja.
Magyar Médiatörténet 