Magyar Hírlap (1968-)

1968. ápr. 6. I/1. próbaszám „megjelenik a hét minden napján, hétfőn is” (Még zászló s tördeléssel)

1968. április 28. mutatványszám 2 oldal irodalom-művészet (novellák, kritikák, versek)

1968. május 14. kedd: „0-széria 1-es szám”

1968. május 15. szerda „0-széruia 2-es szám”

Első szám: 1968. május 16.

Főszerkesztője indulásakor Darvasi István

Címváltozatok: A Pont (2004), Magyar Hirlap kompakt (2004)

 

Év KIADÓK FŐSZERKESZTŐK 
1968   Darvasi István
1970-es évek    
1980-as évek eleje    
1989 „A minisztertanács lapja”1986-ban még politikai napilap, de már nagy méretű Bajnok Zsolt
1990 Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat Bajnok Zsolt
1991 Robert Maxwell Németh Péter
1992 Magyar Hírlap Könyv – és Lapkiadó Rt. Németh Péter, -h: Bánki András, Kocsi Ilona
1993 Jürg Marquard  
1994   Németh Péter?Vince Mátyás
1995   Vince Mátyás
1996   Vince Mátyás1996. márc: mb. fsz. Ács György1996. aug? Gazsó L. Ferenc
1997    
1998   1998. márc: Kocsi Ilona
1999 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2000 Marquard Medien. Jürg Marquard. Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. Év végétől: Ringier  Kocsi Ilona. -h: Frank Róbert, Kis Zoltán
2001 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt2001. márc. 8: Ringier logó bekerül az impresszumba Kocsi Ilona 
2002 Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. = Ringier.   Kocsi Ilona 
2003 MH Könyv- és Lapkiadó Rt Kocsi Ilonaáprilis 4: Szombathy Pál főszerk.
2004 Január 6: Ringier Kiadói KftA PONT: Zsurnaliszták Kiadói Bt. Nov. 24: A PONT Kiadói Kft. Tulajdonos: „Doktor Ferencé volt, az ADOC-Interprint nyomda tulajdonosa”

 

Szombathy Pál 
2005 Szept 17: „Széles Gáboré lapunk. Dec. 5 Magyar Hírlap Kiadói Kft”  
2006   nov. 8: mb főszerk: Farkas György. Fősz-h: Popovics Gizella, Dippold Pálnov 16: Fősz: Gazsó L. Ferenc, fsz-h: Farkas Gy, Dippold Pálnov. 17: sz-h: Dipplod Pál

Nov 24: fsz

-h: Dippold Pál, Zelei Miklós

2007   „A megyei lapok főpszerkesztője Stefka István”
2008   jan. 3: fsz-h: Kocsis L Mihály isJan 8: Főszerk: Kocsis L. Mihály fsz-h: Dippold Pál, Torkos MatildStefka István

Június vége: Stefka István

2009    

Magyar Hírlap I. A szocialista félhivatalos kormánylap

image003image001image005

1968-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának napilapjaként (kormánylapként) alapították (szemben az MSZMP Népszabadság, a Hazafias Népfront Magyar Nemzet és a SZOT Népszava című napilapjaival).

Az új lap: piaci rések megtalálása: tartalom. A napilapok, a rádió, a televízió 1968. április 4-én jelentette be, hogy májusban új országos napilap indul, Magyar Hírlap címmel. [i] Ez volt az egyetlen Kádár-rendszer alatt indított napilap. Ekkoriban a polgári réteg Magyar Nemzetet vett, de csak azért, hogy ne a Népszabadságot vegye, amire azonban mindenhol kötelező volt előfizetni: a közintézményekben a pártirodában, a szakszervezeti irodában (ahol a Népszava is járt), a különféle osztályokon: minden munkahely minden osztályára járt egy Népszabadság. Ilyen környezetbe kellett betörnie a Magyar Hírlapnak. Létrehozatalát hivatalosan két fő okkal indokolták: az egyik Magyarország erősödő külpolitikai helyzete (amit hamarosan be is bizonyíthat), a másik a 68-as népgazdasági reform keltette erősödő érdeklődés gazdasági kérdések (és magyarázatok) iránt.

A klasszikus indoklás szerint szükség volt egy kormánylapra, mely nem a párthoz, hanem a kormányhoz kötődik és ezzel leginkább a külföld számára egyfajta pluralitás látszatát kelti és a kormány hivatalos álláspontját képviseli. „A lap a gyakorlatban megjelenésekor azzal tűnt fel, hogy a gazdaságra koncentrált, és az emberek azt hitték, hogy talán politizálni sem úgy fog, mint a többi lap.”[ii] Erre azonban nyilvánosan sehol nem utal a lap tartalmában, mintegy védve magát, ha mégsem a kormányvéleményt közölné egy külpolitikai cikkben. Lőkös Zoltán főszerkesztő-helyettes azonban a Magyar Sajtó nyilvánossága előtt nyílt kártyákkal ír az újságíró kollégáknak: „Az ilyen jellegű lapok ismeretesek kormánylapként vagy másként a kormány félhivatalos orgánumaként. A köztudatban máris úgy él, de nyilvánosságot még ebben a megfogalmazásban sehol sem kapott. A nyilvánosság számára az a válasz a leghelytállóbb, amelyet áprilisi rádióinterjújában a lap főszerkesztője, Darvasi István országgyűlési képviselő adott: „a kormánylap jelleget a lapok impresszumán föl szokták tüntetni, a MH-on azonban ilyesmi nem szerepel”. A következő kérdésre adott válaszában azonban a főszerkesztő határozottan kijelentette, hogy a lap a Magyar Népköztársaság kormánya politikájának szolgálatában áll. A diplomácia nyelvén szólva: ez teljesen világos fogalmazás, amelyből nyomban érthető, hogy a MH valóban a kormány félhivatalosának tekinthető, ha ezt más oknál fogva nem is kívánja megjelölni. Egyetlen lap sincs, amely magát félhivatalosnak nyilvánítaná, de a többi lapok enélkül is általában tudják, adott esetben pedig úgy hivatkoznak állásfoglalásaikra, mint a kormányhoz közelálló orgánuméra.

A mendemondák szerint a lap rendeleteket közlő közlöny avagy a többi lapokat mentesítve csak protokollt fog közölni. Erről szó sincs. Az alapkoncepció, hogy úgy legyen kormánylap, ahogyan az csak szocialista országban képzelhető el.” [iii]

A fentiek világosak, hiszen a párt és a kormány összefonódott, tehát a pártszervezetek és tömegmozgalmak lapjai ugyanúgy a kormány félhivatalosai voltak, mint a Magyar Hírlap,

A címválasztás forrása nem ismert. Darvasi a korábbi Magyar Hírlapok közül az utolsót tartotta politikai elődjének, mely 1926-ban beleolvadt-megvásárolta a „szabadkőműves”, magát „európai magyar lapnak” nevező Világ; 1938-ban betiltották. A Világ 1945-ben a  Polgári Demokrata Párt lapjaként újjáindult, egy ideig a későbbi Magyar Nemzet-főszerkesztő Mihályfi Ernő felelős szerkesztője; ez a lap 1949-ig él. Talán e Világra utal rejtve a Magyar Hírlap címe is?

A Magyar Hírlap nem egy egyedi vonásával igyekezett az 1970-es években 50–60 ezer példányszámát emelni. A lap nemcsak a minisztertanács hanem a fővárosi tanács lapja is volt, innen jöhetett, hogy fogja át a vidéki tanácsokhoz kötődő híranyagot is. Péntekenként „tanácsi számokat” kezdtek közölni plusz két kolumnán. Ezek a helyi (vidéki) tanácsi hírek voltak összeszedve; amúgy elszórt kitöltő anyagok lettek volna. A pénteki szám ezzel 10–15 ezer pluszpéldányt hozott.[iv] Tudósítóik voltak a megyei lapoknál is és sok „amatőr” helyi tudósító levelezője volt, amivel a 19. századi hírlapírás hagyományait folytatta. Soltész István egyenesen így jellemzi a lapot: „A Magyar Hírlap szerkesztősége […] akkor alakult, mint a tanácsok lapja.”[v]

A kormánylap melletti tanácsi vonal 1985-re a lap egyik identitásjelzője lett: „Rangos hivatásunknak tekintjük, hogy a tanácsok orgánumaként híven kövessük és tükrözzük mindazt, ami a választott testületeket, a tanácstagokat, a szakapparátusokat, a közalkalmazottakat, egyáltalán az ügyfelek és ügyintézők szűkebb vagy tágabb közösségét érinti és érdekli.” [vi]

1987-ben Grósz Károly miniszterelnökként már „mellszélességgel vállalta a lapot, és ekkor már a fejlécen is jelezték, hogy a Minisztertanács lapja.”[vii]

A legtöbb pluszpéldányt a vasárnapi szám adta. Induláskor az volt a lap reklámja, hogy „mind a 7 nap Magyar Hirlap”, hiszen Hétfői Magyar Hírlap címen hétfőn is megjelent. A csúcskorszakban, a 70-es évek elején, Farkas György szerkesztésében egy hétfői példány 100 ezren felüli példányszámban jelent meg (aznap csak a Hétfői Hírek jelent még meg). Ebben az anyagok többsége előre anyag volt, vasárnap készítette 8–10 fős stáb. A vasárnapi túlórapénz miatt a nyomdászok is szerették a hétfői megjelentést.[viii]

A Kádár-beszédeket két lap kapta meg teljes terjedelemben: a Népszabadság és a Magyar Hírlap. Az MTI-től külön hozták le a hivatalost, nem várták meg az MTI telexet. A beszédeket természetesen többször átolvasták, szedés után még külön össze kellett olvasni, hogy a szedő nem csinált-e hibát.[ix] A nyolcvanas években már lazultak ezek a félelmek.

Az újságírók. „A lap indulásakor a szerkesztőséget úgy kellett összelapátolni, közülük egy része értett ahhoz, amit csinált, más része kevésbé. Az első hetek után éles változás volt a szerkesztőség összetételében. „Most már itt az ideje újságot csinálni” felkiáltással Darvasi István főszerkesztő hozott embereket, tényleges szakmai gyakorlattal és szakmai presztízzsel, többek „pettyes emberek”. Papp Antal (kultúra rovat) a Pethő-féle Magyar Nemzetnél dolgozott, Fazekas György a Nagy Imre perben halálra ítélt újságíró volt, Tábori András a Magyar Ifjúságtól érkezett, Péteri István vidékről. Hogy egyáltalán létrejöhetett a lap, az személyesen Darvasi István érdeme: MÚOSZ vezető, AgitPropos, pártszempontból kifogástalan, viszont az apparátusból kivált.”[x]

[i] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[ii] Nádai Ferenc, szóbeli közlés, 2009.

[iii] Lőkös Zoltán: A Magyar Sajtó bemutatja: Magyar Hírlap. Magyar Sajtó, 1968. május

[iv] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[v] Ladányi András: Váci Mihály “Élj tiszta tüzeidben.” Interjúk. Soltész István. Bp. 2000. http://www.vacimihalykor.hu/elnokseg/soltesz.htm

[vi] Bajnok Zsolt: folytatva és megújulva. Magyar Hírlap, 1985. szept. 30.

[vii] N. Sándor László: Elődök, hagyományok, remények. Magyar  Hírlap próbanyomat, 1991. feb. 22.

[viii] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[ix] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

[x] Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009.

Indulása

Orbán László az MSZMP KB APO javaslata a sajtó fejlesztésére 1967. jan. 25. ZBSZ II. p. 386 „A kormány félhivatalos lapjaként Magyar Hírlap címmel még ebben az évben jelenjék meg egy kb. 30-60 000 példányszámú reggeli lap. A jelenlegi sajtónkból hiányzik egy olyan napilap, amely cikkeivel és kommentárjaival hivatalos álláspontot tükrözne úgy, hogy azt a külföld is annak tekinthetné. Ma a párt és a tömegszervezetek lapjait tekintik hivatalosnak, ami bizonyos esetekben korlátozza e lapok munkáját mert túlzottan figyelembe kell venniük külpolitikai és diplomáciai szempontokat. Ezért javasoljuk a félhivatalos kormánylap megjelentetését. Minthogy elsősorban külpolitikai kérdésekben mindig hivatalos álláspontot tükrözne, alehetővé válnék, hogy a párt és a tömegszervezetetk lapjai ezekben a kérdésekben szabadabb állásfoglalási lehetőséget kapjanak.”

“A Magyar Népköztársaság kormányának lapja, de a kormány mint tulajdonos nem szerepel az impresszumban, ezért a Magyar Hírlap félhivatalos lap. 1968 óta jelenik meg. (…) Kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint száz éven át jelent meg Magyarországon napi vagy hetilap Magyar Hírlap címen. Az első a Bach-korszakban, mint aulikus lap, s az utolsó – egy polgári baloldali, ellenzéki napilap – 1938 augusztusában szűnt meg.

A szerkesztőség úgy fogalmazta meg ars poeticáját, hogy a magyar kormány kül- és belpolitikáját, gazdaság- és művelődéspolitikáját, vagyis egész tevékenységét kívánja szolgálni, segíteni. Szlogenje azt hirdette: “Magyar Hírlap mind a hét nap”, azaz az akkor napilap nélküli hétfőkön is megjelent, a más napokon megszokottnál könnyedebb, színesebb stílusban.
Fejlécén sokáig annyi állt: politikai napilap, de sokan csak a kormány félhivatalos lapjaként emlegették, míg 1987 telétől hivatalosan is a Minisztertanács lapjaként jelent meg. 1989 novemberétől a kormánytól független napilapként, a legutóbbi időszakban pedig közéleti napilapként adták ki.

A 70-es évek

A hét minden napján megjelenik, hetenként ötször 12, kétszer pedig 16 oldalon. E pillanatban az egyetlen szakadatlanulmegjelenő napilap. Szombatiszáma Hét vége címmel 4 oldalas melékletet tartalmaz. A szerkesztőségben belpolitikai, gazdaságpolitikai, külpolitikai, kulturális, sport rovat és levelezési csoport működik. (Gallyas Ferenc és Fülöp Géza: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Kossuth 1972)

magyarhirlap8

 

Magyar Hírlap II. A liberális korszak

1989. Bánki András így emlékszik vissza: „A Magyar Hírlap a Minisztertanács lapja volt. A rendszerváltáskor a főszerkesztő egyben a kormányszóvivő volt [Bajnok Zsolt]. Ez nekünk nem tetszett. 1989 nyarán Németh Miklóstól szóbeli hozzájárulást kaptunk a privatizálásra. Beck Tamás kereskedelmi miniszter közvetítette a tárgyalásokat Robert Maxwellel. Úgy éreztem, hogy a főszerkesztő inkább akadályozza a privatizációt. 1989 őszén egy delegáció ment Raft Miklóshoz, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt, hogy gyorsítsák fel a privatizációt. 1989 őszén aláírták a szerződést Maxwellékkel. Csurkáék (MDF) ezt nem akarták, azaz ők kormánylapot akartak. [i]

1990-re Maxwellnél 60% tulajdonrész volt, plusz három kereskedelmi banknak (MKB, OTP, OKHB) és a Lapkiadó Vállalatnak 31%, valamint 9% szerkesztőségé volt.

1990 januárjában főszerkesztőt választott a szerkesztőség, mindenféle külső nyomás nélkül. Németh Péter lett a főszerkesztő és engem kért fel helyettesének.”–mondja Bánki András. [ii]

image007

1990 Maxwell. „Készültünk a nagy váltásra. Az angolok új nyomdagépet hoztak (20 éves német (?) berendezést), mely az angolszász broadsheet méretben tudott nyomtatni; kijelölték a szerkesztőség új helyét Kerepesi úton és oda telepítették az új nyomdát is; és az egész szerkesztőséget elektronizálták használt számítógépekkel.” A tartalmi-arculati kérdésekbe „az angolok egyáltalán nem szóltak bele”. „A szerkesztőség feladata volt az új dizájn és struktúra meghatározása; megtanulni és betanítani az elektronikus előállítást; és megszervezni a költözést a Pallas épületből (azaz a Lenin krt-i New York palotából).

Maxwell helyi képviselője – „Maxwell magyarországi helytartója” – a magyar származású Tomi (Tomy) Lapid[1] volt, aki felügyelte a változást. „Amit újságírásból tudok, két helyről szedtem össze, az egyik ő volt.” – mondja róla Bánki András. Tanácsai inkább a tartalomra vonatkoztak. Maxwell is tudott magyarul. [iii]

A tartalom, ideológia nem változott. Mint azt az egyik próbaszám próbavezércikke írja: „A szerkesztőség nem lát okot, hogy változtasson a lap poltikai ideológiáján: továbbra is liberális értékeket közvetítve, minden politikai és gazdasági tényezőtől függetlenül, objektív és tárgyilagos tájékoztatásra törekszik.”[iv]

„Van végre magyar Times. … Megjegyzésem nem kritika, csak egy pirinyó javaslat:. Engem még gyermekkoromban tanítottak meg arra, hogyan kell angol újságot olvasni, akár a földalattin is. A brit lapok egy részét tudatosan úgy tördelik, hogy egy nagy lepedő négy részre hajtható össze. Magyarán például 3-3 hasábos tördelési technika s akkor a harmadik hasáb után hosszában összehajtod az újságot, s így vidáman olvashatod, féloldalanként hajtogathatod, a legnagyobb közlekedési rumliban is. (Kocsis Tamás). „Hogy ez a méret pozitív, vagy éppen ellenkezőleg, negatív hatással lesz a „fogyasztási szokásokra”, azt nem tudom. Mindenesetre rendkívül tetszetős forma … (Szücs Gábor). „Nagyon szép és elegáns újság.  Őszinte irigységet érzek, amikor ilyen európai kinézetű, látványosan tipografált újságot tartok a kezemben. (Bencsik András). „A külseje sikerült szépnek találom. (Zsolt Róbert). „Gondolom, még ti sem tudjátok, hogy a közép-kelet-európai hagyományokhoz szokott olvasók hogyan reagálnak az eltérő méretre és formátumra, de azt gondolom az attraktív megfelel az olbvasói igényeknek. Az európai esztétikai és szakmai igények felé közelít lapotok (Szalay Antal)”[v]

2001. feb. 19.: kisebb méret [ugyanezen a napon jelenik meg a Mai Blikk]. Kiadó: MH Könyv- és Lapkiadó Rt.

„A mai nappal nemcsak formátumunk változott meg, de a Magyar Hírlap önmeghatározása is: politikai napilapból közéleti napilappá váltunk. Amíg a hatalom túlsúlyos pozíciójából az őt megillető helyre kerül, nincs más választásunk, mint a fokozott ellenőrzés. … Egy közéleti napilap a köz érdekéből nézve közelíti meg az eseményeket  (MH álláspont: a közélet lapja) ”

 

[1]             Egy időben az Izraeli RTV elnöke is volt, 2008-ban hunyt el.

[i]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[ii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iii]  Bánki András, szóbeli közlés, 2008

[iv]  Lectori Salutem. Magyar Hírlap, 1991. feb. 22.

[v] Magyar Hírlap, 1991. márc. 15.

A 90-es évek

1990 februárjában a brit Robert Maxwell sajtómágnás tulajdonában lévő Mirror Holding 40 százalékos részvételével megalapították a Magyar Hírlap Kiadói Részvénytársaságot. A külföldi befektetés lehetővé tette, hogy a Magyar Hírlap korszerű technikával, új szerkesztőségi épületben, új nyomdában készüljön.

A brit sajtómágnás halála után a csőddel fenyegetett Maxwell-magánvállalatok felszámoló adminisztrátorává a londoni Arthur Andersen könyvvizsgáló céget nevezték ki, amely 1992 áprilisában eladta a Magyar Hírlap többségi tulajdonát Jürg Marquard svájci médiavállalkozónak.

2000 decemberében jelentették be, hogy az év október 1-jétől a svájci Ringier Verlag tulajdonába került a Magyar Hírlap (és a Mai Nap című lap is). Az új tulajdonos szándéka eredetileg az volt, hogy a legnagyobb magyarországi napilappá fejleszti a Magyar Hírlapot.

Fontosabb dátumok

  • 1989 előtt félhivatalos kormánylap
  • Főszerkesztők: Németh Péter, Vince Mátyás, Gazsó L. Ferenc, Kocsi Ilona
  • Jürg Marquard (Svájc) tulajdonosa. Egy terv szerint Orbán megvenné és Magyar Nemzetbe vagy az Új Magyarországba olvasztaná, de Maquard nem adja.
  • 2000: eladja a Ringiernek – liberális lap, SZDSZ közeli
  • 2002: terv: gazdasági bulvárlappá alakítanák
  • 2003. április 3: Szombathy Pál főszerk.
  • 2004: A Ringier megszüntetné, a szerkesztőség utcára kerülve “A Pont – Európai Hírlap” címen készít lapot Szombathy Pál vezetésével. Később az új szerkesztőség visszavásárolja a lap nevét.
  • 2005 Széles Gábor megveszi
  • 2006 nov: Széles Gábor új főszerkesztővé Farkas Györgyöt teszi. Elkezdődik a lap jobbratolódása

(Krecz Tibor: Széles-sajtóbirod. vezetője; Széles Gábor Videoton Holding Rt. veztérig., Első Magyar Média Holding; körébe tartozik az Echo TV is)

2003-2006

image013image001

A 2003. április és 2006. november közti időszak mozgalmas volt a Magyar Hírlap történetében. Mind gazdaságilag, mind az ideológiát, szellemiséget illetően meghatározó változások mentek végbe az újságnál, így ha megvizsgálunk egy régebbi és egy a közelmúltban megjelent lapszámot, arra lehetünk figyelmesek, hogy a címtől, a szerkezet és a formátum egyes alapvető elemeitől eltekintve mintha két teljesen különböző újságot tartanánk a kezünkben. Nem példátlan a sajtótörténetben, hogy egy orgánum hovatartozása, hírlappiacon betöltött helye és ezzel együtt célközönsége megváltozik. A Magyar Hírlap esetében annyira szembeszökő változások mentek végbe rövid idő alatt, hogy mindenképpen külön kell választanunk a Szombathy Pál főszerkesztősége alatti Hírlapot a maitól. A rendszerváltás után a napilapok nagy része külföldi tulajdonba került. A Magyar Hírlap az angol Maxwell, majd Marquard, ezután 2003. áprilisától a svájci Ringier kiadóvállalat tulajdonát képezte. Ez az állapot 2004. októberéig tartott, amikor a vállalat megvásárolta a Népszabadságot is. Ekkor lépett fel az a jogi probléma, miszerint egy vállalat tulajdonában nem lehet egynél több napilap egy időben, így a cég kénytelen volt feláldozni a Hírlapot, és túladni rajta. Így 2004 októberében a lap szerkesztőségét bezárták. Azonban alig pár nap kényszerszünet után a szerkesztők és munkatársak újjáélesztették az újságot, bár annak kiadási jogai még mindig a Ringier tulajdonában voltak, így nem használhatták az eredeti címet. Így született a tiszavirág életű, alig két hétig megjelenő ”A Pont”. Ez után a szerkesztőség tagjai vásárolták meg a Magyar Hírlapot, és egészen 2005-ig az ő tulajdonukban is maradt. Ebben az időszakban a munkatársak saját erejükből, anyagi támogatás nélkül tartották fenn a lapot. 2005 szeptemberében azonban színre lépett Széles Gábor magyar üzletember, és megvásárolta az újságot. Az ebben az időszakban végbemenő ideológiai illetve politikai szempontból meghatározó váltások főleg ez után az esemény után 2006-ban mentek végbe. (Szombathy 2007)

2003: Szombathy Pál főszerkesztő.

2004. A lapot a Ringier kiadó november 5-én megszüntette.

A Magyar Hírlap Szombathy Pál főszerkesztősége alatt

Szombathy főszerkesztősége alatt többek közt az újság szerkezete és formátuma is megváltozott. A svájci kiadóvállalat a nagy alakú, ún. broad-sheet formátumot tartotta a legmegfelelőbbnek a Magyar Hírlap számára. Ez a konzervativitás, hagyományőrzés jele. Szombathy idejében a lap kis alakúvá,compact formátumúvá vált, amely liberális felfogást tükröz. Ennek oka többek közt a fiatalokért folyó verseny a sajtópiacon, amelyben nagy szerepet kap a kényelmes, praktikus olvashatóság. (Jó példa erre a brit hírlappiac ilyen típusú felosztása: míg a köztudatban hagyományőrző, konzervatív újságként jelen lévő Daily Telegraph megmaradt eredeti broad sheet formátumában, a magukat haladóbbnak, liberálisabbnak tartó sajtótermékek, így például a Times, Guardian és az Independent compact-ra váltottak.) Még a svájci tulajdonosok ideje alatt, külföldi mintára két változtatás történt: bekerült a lapba egy rövid, érdekes híreket, szemelvényeket tartalmazó, “A Nap Témája” címet viselő rovat (főszerkesztői kinevezését megelőzően Szombathy Pál szerkesztésében), illetve megcserélődött két fejezet: a Belföld rovat a Külföld elé került, érzékeltetve a fontossági sorrendet. Ugyanakkor a külföldi trendek, megoldások mintaértékűek: az akkori Hírlap külföldi mintájának az Independent tekinthető. (Szombathy 2007)

A Pont

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2004. November 5.  A Ringier után egy hetet kaptak: „pénteken lejött négykor a tulajdonos s azt mondta: „Mindenki hatig hagyja el az épületet”. 15 fogdmeg állt a portán és mindent otthagytak. A főszerkesztő azt mondta: „hétfőn lesz lap”. „Találjuk ki, mi legyen a neve”. Minden rovatvezető a saját csapata élére állt. Salát Zalánnak 24 óra alatt kellett megterveznie a lapot. A Pont első számát egy éjszaka alatt kellett összedobni. A korábbi művészeti vezető kiszállt, így SZ egyedül végezte el a munkát „iskolaújság szinten”. A lap címlapján a Liberationhoz hasonlóan nagy kép állt, és használtak átmenő képeket is. [i]

A Pontnál nem volt kidolgozott terv, csak a folytonosságot kellett biztosítani; magazinos jellegű volt.

A Ringier a régi előfizetőknek szombaton már a Népszabadságot postázta[1]. Az olvasókat nehéz volt visszaszerezni. A Magyar Hírlap nevet végül 2 hét után a Ringier eladta, de a régi gépeket nem. Két hét után kölcsöngépekből és saját gépekből állt össze ismét az új Magyar Hírlap. SZ tervezte, hogy idővel „rendes dizájnt” is csinál a lapnak. Erre 3 hónapot kapott. (Összehasonlításul: A Reggelt 9 hónapig tervezték.) Továbbvitték az átmenő képek módszerét. Megvették a Miller betűtípust a lapnak. [ii]

A Ringier utáni társaságban nagyon jó volt dolgozni, összetartó csapat volt, mindenki szeretett mindenkit, elismerte a másik munkáját – sose lesz már ilyen lap ilyen csapattal. Az utcára kerülés után mint a hangyák, mindenki tudta, hogy mi a dolga. Ma ez teljesen lehetetlen elképzelni is, hogy a mai csapat ugyanezt megcsinálná a lapért. [iii]

Magyar Hirlap kompakt

magyarhirlap5

Az új, „egynapos” arculat

A kompakt jellegű lap: „a méret határozza meg a mostani (2005) arculatot.” [iv] Az új lapot pozitív üzenetként „kompakt méretével” reklámozták, ám a méret valódi oka az volt, hogy a nyomda csak ebben a méretben tudta nyomni a lapot. „Csak akkor van értelme felírni hogy „kompakt”, ha van nem kompakt is – ezeket az öncélú másolásokat akarom kiirtani” (SZ). A lap tűzött volt: „imádják az olvasók”, mert nem esik szét a lap. Mikor egy alkalommal lemaradt a tűzés, felhívták: „ma nem volt tűzve, mi történt?!”[v]

A művészetivezető-váltásra Salát Zalán így emlékszik: „Amikor Lovasi Eszter elment, kezembe nyomott egy betű-CD-t, hogy „csináld te”. [vi]

2004. „november 4-én tettek ki minket az utcára, azóta „minuszokban volt, most vagyunk ismét nullán”. A tervek szerint „egy-másfél év múlva eljutunk a Guardian szintjére, 24 oldalas verzióban persze”. – mondta 2005-ben Salát Zalán.

A lap története azonban más irányt vett.

[1]    A harmincas években majd’ ugyanezt a módszert alkalmazta a Gömbös Gyula vezette sajtóbirodalom is az ellenzéki lapok elhallgattatására.

[i] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[ii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2005.

[vi] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

Magyar Hírlap III. A konzervatív keresztény lap

magyarhirlap3

A Széles Gábor-féle Magyar Hírlap. A poltikai váltás után a lap jó ideig nem váltott arculatot. Ez „csalfaság”- mondja Gremsperger Péter[i]  „Eredetileg azt hittük, hogy jó ötlet volt eladni a lapot Széles Gábornak (2008–2010-ben a leggazdagabb magyarok listájának 3–5. helyein állt[ii]). Mondták róla, hogy „nem jobbos ez a fickó?”, de ő azt mondta, hogy „tetszik, hogy középen áll az újság”.

„A Magyar Hirlapnál volt először lapombudsman; az ő egyik kritikájuk után Széles Gábor kivágta őket – átkerültek a Népszabadságba”

Az eltolódó Magyar Hírlap. A szerkesztőség összetétele lassan megváltozott, a cikkek jobbra tolódtak. 2006. novemberben új főszerkesztő: Gazsó L. Ferenc. A tipográfia apró lépésekben egyre visszafogottabb lesz, míg a valódi visszafogottságot majd Molnár István laptervével éri el.

„A jobbra állítást nem is kommunikálták az olvasó felé. Rengeteg felháborodott levél érkezett, de az olvasói levelekben nem lehetett kritikát megjelentetni. Volt rá próbálkozás, de azonnal letiltották. [iii]

„Gazsó idejében voltak a „liberális régiek” és a „rendes jobbos újak”. A régieket emberszámba se vették. Gazsó a dizájnt is fúrta. Azzal kezdte, hogy a kék csíkot szedjük le (Anisette betűtípus) „Ez nem is baj, mert a betűt a Nemzetközi Tipográfusok Szövetségének az elnöke készítette, akivel kapcsolatban vagyok – a mostani laphoz nem is illik, örülök, hogy most nincs benne.” [iv]„Elkezdték szétvertni; megszüntettek olyan rovatokat, amik a lap karakterét adták, de új ötlet nem volt”.

„Gazsó alatt háttérbe állítottak, nem kértem, hogy szedjenek le az impresszumból „megvárom, míg kirúgnak” – gondoltam. A nevem ott maradt, de nem csináltam semmit”. [v]

magyarhirlap2 magyarhirlap1

Új arculat. Molnár Istvánt kérték fel új arculat készítésére, ami kb. egy évig élt; ezalatt ebben az arculatban jelentek meg a lap rövid életű vidéki mutációi is.

[i] Gremsperger Péter, szóbeli közlés, 2008

[ii] Napi Online: A 100leggazdagabb. 2010. május 6. http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=article&nID=444444

[iii] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[iv] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

[v] Salát Zalán, szóbeli közlés, 2008. július 1.

A Magyar Hírlap politikai hovatartozásának megváltozása

Az 1968-ban alapított Magyar Hírlap kezdetben a kormány félhivatalos lapja volt, azaz a Népszabadsággal ellentétben nem kifejezetten pártlap. A rendszerváltás után is megmaradt ez az öröksége, baloldali, bal-liberális lapként tartották számon. Szombathy Pál úgy jellemezte a lap haladási irányát a főszerkesztősége alatti három és fél évben, hogy egy klasszikusan liberális lapot szerettek volna létre hozni, amely középre húzódik a mai, táborokra szakadó, szélsőségesen állást foglaló magyar lappiacon. Elmondása szerint igényt láttak Magyarországon a független gondolkodásmódra és kritikára a sok elfogult újság mellett. Mikor 2005-ben Széles Gábor megvásárolta a Magyar Hírlapot, hamar kiderült, hogy a tulajdonos és a főszerkesztő sok tekintetben máshogy képzelte el az újság jövőbeli szellemiségét. Széles Gábor egyre inkább a politikai jobboldal felé irányította az akkoriban – Szombathy szándéka szerint – baloldali kötöttség nélküli, de liberális lapot. Többször is említésre került már Szombathy távozása, mire végül 2006 novemberében leváltották. Elmondása szerint a folyamatos viták következtében végül mennie kellett. Utódjául végül Gazsó L. Ferencet nevezték ki, aki korábban (1996-ban) már volt az újság főszerkesztője. (Szombathy 2007)

Az új Magyar Hírlap 2006 novemberében indult azt követően, hogy új tulajdonosa lett Széles Gábor személyében a napilapnak, aki megváltoztatta a lap addigi liberális profilját és konzervatívvá alakította. A főszerkesztő Gazsó L. Ferenc lett és a korábbi munkatársak többsége 2007. január-február folyamán otthagyta szerkesztőséget, mely 2007 novemberére négy-öt embertől eltekintve teljesen lecserélődött. A lap célja elsősorban a jelenlegi olvasóközönség megtartása, és egyéb tartalmak kiadásával az olvasóközönség növelése. 2007 őszén három megyei (Csongrád Megyei Napilap, Fejér Megyei Napilap, Somogyország) napilapot is indítottak. Ezek példányszáma 3000 körüli és szerkesztőségük összesen 30 fő volt. Ezek az újságok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, s hetilapként működtek tovább, majd megszűntek. Bebizonyosodott, hogy a nyomtatott sajtó piaca telített, sőt hanyatló Magyarországon. Kétséges az anyalap nyereséges működtetése is, csak a tulajdonos direkt támogatása tudja életben tartani a lapot. Fejlesztés alatt áll, és 2008-ra tervezik a Hírlap Online internetes napilap indítását, melynek saját szerkesztősége lesz. Az internetes tartalom jelenleg megegyezik a lap tartalmával, mert még nem állt össze az online szerkesztőség. A két termék felépítését úgy képzelik el, hogy a tájékoztató, friss rövid hírek az online felületen, a nagyobb hangvételű, hosszabb magyarázatok és háttércikkek az újságban jelennének majd meg. A lap profilváltásakor felismerték, hogy a televízió és az internet átalakította a nyomtatott sajtót és nekik is közelebb kell hozniuk a képi világot az olvasóknak, ezért a Hírlapnál kiemelten fontos szerepet kapnak a fényképek. Az újság szöveg és kép szimbiózisa. Sokszor a kép alakítja a szöveget, vagy akár az egész újság felépítését (pl.: a jobb képpel rendelkező hír kerül felülre), mert egy jó képpel eladhatóbb a lap. A belső oldalakon gyakran van kétoldalas kép, hogy ne legyen nagy szövegtenger és ne ijedjen meg az olvasó. Minden oldalon fontos a vezető anyag (ehhez jó kép vagy grafikon kell), kép nélküli oldal nincs is. (Szalontay 2007)

Változások a Magyar Hírlap szerkesztőségében

Már a lap eladása és a szerkesztőség által való felvásárlása módosította a munkatársak létszámát (a 85 emberből hozzávetőleg 40-et volt képes továbbra is foglalkoztatni az újság). Ez után Széles Gábor is határozott változásokat eszközölt a létszám összetételében (a dolgozók nagy része fokozatosan kicserélődött – ki önként távozott, kit elbocsátottak) Természetesen ez sok szempontból hatással volt a napilapra. A létszám csökkentése kényszerű gazdasági, míg a leváltások inkább politikai okokkal magyarázhatóak. (Szombathy 2007)

A profilváltás következményei

A hirtelen változtatás, a Magyar Hírlap teljes megreformálása üzleti szempontból nem volt túlságosan előnyös lépés. Az ún. politikai vagy serieuse napilapoknál ugyanis a stabil olvasóközönséget főleg az előfizetők teszik ki, mivel az olvasó úgymond bizalmat szavaz egy újságnak, amelynek álláspontját legközelebb érzi a sajátjához. Tehát a megújulás akkor hoz fellendülést, ha lassan történik, hogy az olvasóknak legyen idejük hozzászokni, alkalmazkodni. Mint a legtöbb mai napilap, a Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám, napjainkban innen esik tovább. Magyarországon a politika oly mértékű befolyást gyakorol a sajtóra, hogy egyesek egyenesen lehetetlennek tartják egy középen álló, pártatlan lap megvalósítását. Mások azt a nézetet vallják, hogy egyszerűen nincs erre igény hazánkban. Talán nem is léteznek adott igények. Igényt kelteni lehet, mivel a közönség abból válogat, amit kínálnak neki. Szombathy Pál szerint 2006-os távozása, illetve a Magyar Hírlap megújítása óta nincs olyan napilap a magyar sajtópiacon, ami középen állna. (Szombathy 2007)

2006-

Jobbközép, konzervatív, 2007-ben ellenzéki országos napilap. Célja az országos napilapok piacán a Népszabadság és a Magyar Nemzet között található űr betöltése és a konzervatív világszemléletű, szélsőségektől mentes, objektív tájékoztatás. Más jobboldali napilapokkal ellentétben feladatuknak tartják, hogy a jobboldali hangvétel ne jelentsen markáns pártkötődést (nem kötik magukat sem az MDF-hez, sem a Fideszhez). Célközönsége jellegéből fakadólag nem kor, hanem értékrend alapú: a polgári értékrendű, jobbközép konzervatívok – részben abból az okból is, hogy a világ legnagyobb, legeladhatóbb lapjai ilyenek. Nincs egy idealizált átlagolvasó, akihez szólni kívánnának, hanem egy olyan új hangot próbálnak képviselni, ami mindenkihez szól, közérthető, hogy az átlagos műveltségű olvasó megértse, hogyan kötődik ő és Magyarország a témákhoz. Bár nem réteglap (hiszen országos napilapról van szó), de elsősorban ahhoz a fejlődő középréteghez kívánnak szólni, akinek eddig nem volt lapja. A lap erősségének is ezt tartja a szerkesztőség, hogy egy szélsőségektől mentes új hangon kívánnak szólni azokhoz, akik eddig nem találták meg a maguk lapját a polarizált sajtópiacon. Az új Magyar Hírlapnak se Magyarországon, se külföldön nincs elő- vagy példaképe, más lapokat nem tekint a szerkesztőség követendő példának. (Szalontay 2007)

A szerkesztőség munkája (2007)

A Magyar Hírlapot körülbelül hetvenen készítik, ezek többsége állományban lévő munkatárs, de sok a szerződött külsős is. Bár egy csoport tagja a szintén gazdasági-hír profilú ECHO TV-vel a szerkesztőségek külön dolgoznak, hiszen más megfogalmazásra van szükség a televíziós, és másra nyomtatott sajtóban. Hírügynökségek közül belföldi híreknél az MTI-t, külföldiek esetén többnyire a Reuters, de az AP-t is használják. Hat állandó külföldi tudósítója van a lapnak: Vajdaságban, Felvidéken, kettő Romániában (egy székelyföldi és egy bukaresti), Brüsszelben és Washingtonban. Lapzárta 23 órakor van, ami nem igen kitolható, hiszen a lapot ki kell nyomni a postavonat indulása előtt. Példányszáma 15000 körüli, ami a profilváltás előtt is ennyi volt, azonban azt hangsúlyozzák, hogy ez a 15000 ember nem ugyanaz a 15000, mint előtte. Rendkívüli események hatására az eladások a 20000-t is meg közelíthetik. Eladásainak 75%-a Budapestről származik. A lap tördelésében is próbáltak figyelmet fordítani az olvasóközönség megváltozott igényeire, épp ezért a lapban sok rövid hírt közölnek, a nagyobb cikkek esetében, 1500 karakter felett pedig kötelező a lead. 3000 karakternél hosszabb cikkek nem igen vannak, mert azokat már nem olvassa el az emberek többsége. Egy-egy interjú vagy elemzés hosszabb lehet ennél, de ezek ritkák. A vélemény fontos, ezért a szerkesztőségben a publicisztikai rovatot különösen fontosnak és a lap erősségének tartják. Van vélemény-/vitarovata az újságnak, a nap legfontosabb közéleti eseményéről rövid tárcát írnak, illetve rendszeresen szokták közölni egy tudós/szakértő véleményét közéleti témákról. A vélemény rovat egyik legfontosabb eleme a szerkesztőségi álláspont az elmúlt nap valamilyen eseményéről, amiről közösen döntenek, hogy mi legyen és ki írja meg. A lapnak van levelezése is, ez naponta pár szár levelet jelent, amiből egyre több az e-mail. A levélírók általában egy általános érdeklődést kiváltó témáról írnak. A vélemény rovatban válogatják az írásokat minőségtől és témától függően, ideológiai szelekció nincs. A Magyar Hírlap induló napilapként jelenleg nem nyereséges. Bevételének kétharmada a hirdetésekből, egyharmada az eladásokból származik. Reklámcenzúra nincs, azokkal semmilyen kapcsolatban nem áll a szerkesztőség, ez ugyanis a hirdetési igazgatósághoz tartozik. A lap árát a kiadó határozza meg. (Szalontay 2007)

A Magyar Hirlap példányszámai

Mint a legtöbb mai napilap, a Magyar Hírlap példányszáma is egyre csökken. A ’80-as években hozzávetőleg 80 ezer példányban megjelenő lap a rendszerváltás után, a ’90-es évek elején érte el a csúcspontot, 100 ezer körül. Ez után már folyamatos visszaesés tapasztalható, először 60, majd 40 ezerre csökkent a példányszám.

image015

Források

  • A napilap régi számai
  • Szombathy Pál (2007) (Magyar Hírlap egykori főszerkesztője). Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (okt. 23.).
  • Szále László (2007) (Magyar Hírlap egykori újságírója és főmunkatársa), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Molnár Kata és Száraz Zsuzsanna (nov. 6.).
  • Szalontay Mihály (2007) (gazdasági szerkesztő), szóbeli közlés. Az interjút készítette: Silhavy Máté, Szabó Péter és Szloboda László (okt. 17.).

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s